„Mélységesen aggódunk Magyarország miatt”

Erik BerglöfEgyebek között ezt mondta az alapblog.hu-nak adott exkluzív interjúban a londoni székhelyű, nagy, nemzetközi pénzintézet, az EBRD (Európai Újjáépítési Bank) irányító közgazdásza, Erik Berglöf. Az elnöki főtanácsadóként is tevékenykedő svéd szakértő a beszélgetés során összegezte azokat a megállapításokat és tanácsokat, amelyeket Európa 17, kiemelkedően befolyásos közgazdásza írt alá, a Soros György nevével is fémjelzett, New York-i pénzügyi-gazdasági agytröszt, az Institute for New Economic Thinking égisze alatt. Eszerint az európai történelem egyik legsúlyosabb drámája előtt vagyunk, de a tragikus végkifejlet elkerülhető, ha politikusok és pénzügyi döntéshozók, eladósodott és hitelező nemzetek, és privát intézmények konkrét időrendet felállítva azonnal hozzákezdenek az euró megteremtésénél elkövetett hibák felszámolásához, ha mindannyian kölcsönös engedményeket tesznek egymásnak. Az európai bankunió létrehozása, a nemzeti adósságok szétterítése, a nemzeti pénzpolitikák szigorú, európai szintű kontrolljának bevezetése elkerülhetetlen.

Magyarország kormányának jelenlegi politikájáról az EBRD elnökének főtanácsadója azt mondja, hogy az látszatépítésen és rövid távú célok, olyan eszközökkel való elérésén alapul, amelyek rombolják az Európai Unió értékrendjét, hosszú távon kárt okoznak a magyaroknak és akadályozzák a megállapodás elérését az Nemzetközi Valutaalappal és az Unióval.

Zentai Péter: Amióta Önök, tizenheten megírták úgynevezett Manifesto-jukat az euró válságáról és a kilábalás lehetőségeiről, az Európai Központi Bank elnöke, illetőleg a legfőbb francia és német politikusok egybehangzóan megígérték, hogy mindenképpen megmentik az eurót. Ettől aztán szárnyal az európai deviza és vele együtt minden tőzsde, sőt még a magyar forint is. Mintha Önök túldramatizálták volna a helyzetet…

Erik Berglöf: Elismerem, hogy hiteles embereknek a szava rendkívül komoly súllyal bír. Jók, sokat ígérőek most az előjelek. Helyeseltük, helyeseljük, hogy az utóbbi európai csúcsértekezleteken a politikai döntéshozók letették a voksot az összeurópai bankfelügyelet létrehozása mellett, illetőleg, hogy engedélyezik az európai bankoknak az EMS-ből, az új pénzügyi mentőalapból való feltőkésítését.

Ezt előrebocsátva mégis – a magam részéről mindenképpen – kénytelen vagyok fenntartani manifesztumunk, helyzetjelentésünk Ön szerint túlzottan is drámainak ható megállapításait.

Ami eddig történt – hogy úgy mondjam – kevés. Ami pedig ezekben a napokban a piacokon megfigyelhető, nem más, mint az „édes-kevés” eredménynek, illetőleg a pozitív várakozásoknak a rövid távú lereagálása.

Fenntartom tehát – és szerintem ebben továbbra is egyetért velem jelentésünk többi 16 megfogalmazója, aláírója, még ha egymástól eltérő szellemi és közgazdasági iskolákat képviselünk is –, hogy felmérhetetlen következményekkel járó, kiszámíthatatlan mélységű katasztrófa felé menetelünk jelenleg.

Z. P.: Már amennyiben összeomlik az euró. De hát az euró olyannyira beleivódott a globális pénzügyi-, és gazdasági vérkeringésbe, hogy az európai nemzetek, Európa polgárai, nem szólva világszerte a sok százmillión kisebb-és nagyobb gazdasági szereplőről, nem is tudnának már euró nélkül létezni. És ennek megfelelően, akarva-akaratlanul is az euró fennmaradása érdekében tevékenykednek.

E.B. : Ez nem így van. Példátlan erejű a tőkekivonulás Európából, hallatlan mértékű a tőkeátcsoportosítás a dél-európai államokból az északiakba, főként pedig Európa-szerte csökken a gazdasági aktivitás.

Ugyancsak példátlan mélységű bizalmatlanság honol a bankok és ügyfelek, az adós és hitelező országok, kormányaik, illetőleg közvéleményeik körében.

Hosszasan sorolhatóak az euró jövőjével kapcsolatos rendkívüli piaci bizonytalanságok dokumentumai. A szituációt rontja, hogy politikusok, piaci szereplők, befektetők, bankok, valamint egyszerű polgárok feltűnően ellentmondásosan és a hangulatot negatívan befolyásolóan beszélnek és cselekednek. Az egység halvány jeleit sem tapasztalni a magatartásokon és a hivatalos megnyilatkozásokon a tekintetben, hogy egyben akarják-e látni és tartani az eurózónát, hogy az eurózóna jelenlegi formájának végét azonosítják-e magának az eurónak a halálával.

Ilyen most a helyzet. Ebből következhet a nagy katasztrófa.

Z. P.: Ami Önök szerint azonban elkerülhető. Hogyan?

E. B. : Először is – ellentétben az általános vélekedéssel, hogy csak rossz és még rosszabb megoldás jöhet szóba – nekünk az a meggyőződésünk, hogy a válságból hosszabb távon mindenki győztesen tudna kikeveredni.

Azt azonban azonnal a lehető legegyértelműbben tisztázni kell az európai országok közvéleménye előtt, hogy a hosszú távú megoldás méregdrága és az elején nagyon sokaknak fog fájni.

Ahhoz azonban, hogy ezt – főként a hitelező, a relatíve jó bőrben lévő országokban – mindenütt elfogadják, azt kell megértetni, hogy ennek a válságnak az eredete a rossz indításból fakad. Azért szenved az euróövezet, mert azt hibásan alkották meg. Olyan módon, hogy valójában – leegyszerűsítetten és talán túlzottan is konkrétan megfogalmazva – a németek ma nem tehetnek szemrehányást a görögöknek, a görögök pedig a németeknek. Mindenki – többé-kevésbé egyformán – felelős. Felelős a belső, főként a hazai bankok csaknem összeomlásáért éppúgy, mint egyes, dél-európai államok eladósodásáért. Mindez a rosszul megalkotott szisztémából fakadó hiba, az eurózóna kereteit meghatározó rendszer hibáiból következnek a ma drámai gondjai.

Elkerülhetetlen ennek az azonnali és nyílt, minden érintett által történő elismerése és a nemzeti közvélemények értelmes tájékoztatása.

Innentől kezdve hozzá kell látni az eurózóna strukturális, örökölt alapproblémáinak felszámolásához.

Manifesztumunkban részletesen, pontokba szedve taglaljuk a technikai és politikai feladatokat és útmutatásokat adunk megvalósításukhoz.

Itt és most az a lényeg, hogy feltárni véltük az igazságos megoldásokat, ugyanakkor megállapítottuk – mert ugyebár ez erősen gyötri az érintett nemzeteket és kormányokat – hogy a beláthatatlan nagyságú katasztrófa elkerüléséhez nem szükséges az alapvető  nemzeti szuverenitások feladása. Nem szükséges a jelenleginél mélyebb politikai unió, továbbra is folytathatók a nemzeti pénzügyi politikák.

Ami viszont elkerülhetetlen, az a következő: kölcsönös betétbiztosítás, közös bankfelügyelet, lényegében bankunió, a nemzeti adósságok nemzetköziesítése, az adósságok szétterítése, erőteljesebben központosított ellenőrzés a nemzeti kormányok, illetőleg parlamentek  adósságpolitikája felett, az EKB hatáskörének fokozatos kiterjesztése, az ESM-nek nevezett pénzügyi mentőalapnak esetleges bankká alakítása.

Z. P.: De hát éppen ezen feladatok kapcsán élnek fenntartásokkal az érintett országok vezetői, mondván: az Önök által javasolt intézkedések ellentétesek saját alkotmányukkal, vagy egyéb jogszabályaikkal illetőleg az európai szerződésekkel…

E. B.: Az elmúlt évtizedekben az Európai Unió minden országában végrehajtottak jogszabály-módosításokat és az alapszerződéseket is folyamatosan megújították. Az euróövezet mentéséhez kapcsolódó, megkerülhetetlen feladatok ellen nem szolgálhatnak ürügyként olyasfajta érvek, amelyeket korábban nem hoztak fel. Eddig minden további nélkül korrigáltak megállapodásokat – nemzeti és nemzetközi szinten is. Az általunk javasolt intézkedési csomagban nem szerepel egyetlen olyan pont sem, ami alapvetően írná felül bármely nemzet alkotmányát, vagy az uniós alapszerződéseket.

Rendkívüli a helyzet, amelynek kezelése rendkívüli intézkedéseket, kivételesen gyors döntéseket igényel.

Z. P.: Ezt mondja lényegében a mi kormányunk is. Rendkívüli, ha úgy tetszik, unortodox döntésekre szánja el magát saját nemzeti adósságunk, főként devizaadósságunk csökkentése érdekében. Folyó fizetési mérlegünk tényleg javul, a forint stabil. Önöket igazolják – lám egy nem euróövezetbeli ország esetében is – a sokhelyütt vitatott gyors magyarországi intézkedések.

E. B.: Nem titok, hogy meglehetősen sokat foglalkoztam az utóbbi években Középkelet-Európával, konkrétan Magyarországgal. Elemzéseket írtam az Ön hazájáról is.

A félreértések elkerülése végett most szóban is közlöm, ami írásaimban visszakereshető: én nagyon nem értek egyet, sőt, egyenesen veszélyesnek tartom, ahogyan a magyar kormány kezeli a problémákat.

Semmiképpen se keverjük össze az euróövezet megmentését célzó javaslataink megvalósításához szükséges és általunk követelt bátorságot és rendkívüliséget azzal, amit a magyar politika döntéshozói tanúsítanak! Az utóbbi ugyanis nem bátorság, hanem visszaélés egy demokratikus úton szerzett parlamenti többséggel. A non-ortodoxia az Önök esetében nem újszerű gazdaságpolitikát, hanem elsősorban a demokrácia alapjainak a kikezdését jelenti.

Az euró és az euróövezet létrehozása, illetőleg azok megmentése és későbbi fejlődése ezzel szemben a kezdetek kezdetétől és a jövőben is az Európai Uniót meghatározó alapértékekhez, a szabadsághoz és a demokráciához kötődnek.

Z. P.: Éppen két nappal ezelőtt tettem közzé egy interjút itt az alapblog.hu-n arról, hogy mennyire nem hisznek az európaiak azoknak, akik ezeket az értékeket hirdetik…

E. B.: Bizonyos, hogy az euró körüli válság legitimációs problémával is küzd. Bizalmatlanság lett úrrá a nemzetek közvéleményén, amit saját hazámban, Svédországban is tapasztalok. Az európai nemzetek többsége azonban – minden felmérés szerint – mélyebb hazai, és az európai intézményeket is átható demokráciát, nyitottságot követel. Azok, akik nem bíznak a jelenlegi politikai elitben, nagyobb átláthatóságot, a politikusok és a pénzemberek kártyáiba való teljes betekintést követelnek.

És százszázalékosan igazuk van.

E nélkül nem lehetséges az euró megmentése. Ezért kell kivenni a korrupció veszélyének kitett nemzeti kormányok és parlamentek kezéből fiskális jogosítványokat…

Amit Önöknél tesznek, az viszont épp annak az értékrendnek a lebontása, aminek az erősítése lenne szükséges.

Z. P.: Konkretizálja, kérem, mi a baja Magyarországgal!

E. B.: Mármint a magyarországi kormányzati politikával? Az, amit az Európai Unió irányító testületei, vagy az általam képviselt EBRD mérvadó szakértői másfél éve folyamatosan ismételnek: az uniós tagság feltételeihez kötött demokratikus szabályok kikerülése, felülírása, a külföldi intézményeknek szánt gazdasági, politikai, pénzügyi helyzetjelentések, értékelések pontatlansága, elferdítése…

Z. P.: Még egyszer szóba hozom a konkrét eredményeket, amelyek a forintárfolyam stabilitásában is testet öltenek…

E. B.: Rövid távra szóló, gazdaságinak, pénzügyinek tetsző eredményekről beszél. Az ezekhez vezető és bevetett politikai eszközök (a nyugdíjkassza államosítása, a bírói és jegybanki függetlenség legkülönbözőbb módokon történő kijátszása) azonban nem megengedhetőek egyetlen európai uniós országban sem! A Magyarországon – vélhetően a politikai hatalom kiterjesztésének céljával alkalmazott – módszereket, így, együttesen, sehol másutt nem használják az EU tagországaiban. Az Unió keleti határain túl persze nagyon is előfordul, amit szintén szóvá tesz az EBRD. De most az a lényeg, hogy Magyarország az Unió tagja!

Z. P.: Romániában mit tettek?

E. B.: Az óvás, a kritika után az uniós értékrendnek megfelelően rendezték meg a referendumot az államfő sorsáról.

Z. P.: Illetékadókat másutt is be akarnak vezetni…

E. B.: Csak Magyarországon célozzák meg az egyszerű polgárokat érintő pénzforgalmat. Minden más országban csakis a nagy spekulációs műveletek megadóztatására törekednek.

A leghatározottabban mondom: amit most gazdaságpolitikai gyakorlatként csinálnak, az csak látszatjavulásokat hoz, melyek csupán rövid távra szólnak. Az ezekhez vezető módszerek ugyanakkor ellentétesek a gazdasági növekedés érdekeivel, az Unió értékrendjével. Hosszabb távon mindenekelőtt Magyarország lakói fogják mindezt a kárt elszenvedni, a következő néhány hónapban ez fogja megint lassítani, vagy akár megakadályozni az egyezséget az IMF-fel és az Európai Unióval.

Az EBRD-ben mélységesen aggódunk Magyarország miatt.