feb.
5
2019

Merre tovább piacok?

A 2018-as év nem úgy sikerült, ahogy arra egy évvel ezelőtt számítani lehetett: a fellendülésről szóló 2017-es év után az Amerikán kívüli gazdaságok folyamatosan lassultak, a részvénypiacok fokozatosan jöttek lefelé, így a fejlődő világbeli és európai részvények 20-25%-kal zártak lejjebb. Év végére Amerikát is elérte a negatív hullám.  A kamatemeléstől való félelmek, a lakáspiac gyengélkedése, és a sokasodni látszó geopolitikai problémák végül az USA-ban is a részvények eséséhez vezettek. Január első heteiben jött a megnyugvás, de az irány még bizonytalan: csak egy nagyobb korrekcióról volt szó, vagy itt a vége a közel tíz éve tartó fellendülésnek?

Bár a választ természetesen nem tudhatjuk, érdemes megnézni hol állnak most a részvénypiacok a reálgazdasági fundamentumokhoz képest, illetve feltenni a kérdést, milyen törésvonalak mentén dől majd el a részvénypiacok sorsa idén? Az optimista oldal szerint ugyanis a reálgazdaságban tapasztaltak egyelőre nem adnak okot mélyebb aggodalomra, a fellendülés a küszöbön van, így a részvénypiac újra szárnyalhat, míg a pesszimisták szerint a 2018-as részvénypiaci esés már részben egy nagyobb gazdasági visszaesés előszele lehetett.

A 2018-as év tényleg sok muníciót adott a gazdasági kilátásokra negatívan tekintők számára: kereskedelmi háború kezdődött a világ két legnagyobb gazdasága között, Kínában csökkenőben van az a nagyfokú hitelezés, ami a gazdasági növekedéshez elengedhetetlenül szükséges, Amerikában négy kamatemelést hajtott végre a jegybank, Európa pedig nem tudja megoldani a belső politikai problémáit, látva az olaszokkal való költségvetési vitát és a Brexit körüli szerencsétlenkedést. A fokozódó bizonytalanság pedig visszahat a gazdaságra is, hiszen a piaci szereplők kevésbé döntenek országhatárokon vagy kontinenseken átívelő beruházások mellett, ha aggódnak a vámok, vagy az ellenséges szabályozás miatt.

A lassulástól való félelem már nem csak illúzió az USA-n kívüli gazdaságokban, ennek jól látható jelei vannak: az eurózóna növekedése például rendesen visszaesett az év második felében, másfél év után ismét 2 százalék alá, 1,6 százalékra csökkent. A német kormány pedig a napokban jött ki egy elég pesszimista várakozással 2019-re nézve: 1,8-ról 1 százalékra módosították a várt GDP növekedést. Ázsia két legnagyobb gazdasága, Japán és Kína is gyengélkedik. Bár a Kínából érkező GDP adat nem mutat érdemi lassulást (6,6%-os reálnövekedés jött ki 2018-ra), ezt nem feltétlenül érdemes elhinni: az önkormányzati beruházások, autóeladások, exportértékesítésről érkező adatok mind azt mutatják, hogy a visszaesés valószínűleg jóval komolyabb, mint azt a hivatalos számok mutatják.

Három pontot emelnék ki fontossági sorrendben, melyek várhatóan meghatározzák majd a 2019-es év gazdasági növekedését, ezzel párhuzamosan pedig a részvénypiacok irányát is.

Kínai kereslet alakulása

A kínai vezetés látva a hitelezés lassulásából fakadó problémákat, valószínűleg komolyabb lépéseket tervez a gazdaság megsegítésére: decemberben jelentős mértékben csökkentette a kötelező banki tartalékrátákat, miközben a helyi kis- és középvállalkozások számára államilag támogatott hitelezési rendszert vezetnek be. Ezzel egyidőben adócsökkentésekbe kezdtek, egyelőre a munkaerőre, autóvásárlásra kell majd kevesebb adót fizetni. Ez várhatóan nem lesz elég, a márciusi pártkongresszuson sokan újabb bejelentésekre számítanak, ami megfordítja majd a lassuló gazdaság irányát.

Két kétely is felmerül a várt pozitív fordulattal kapcsolatban: az egyik, hogy a kínai döntéshozók ismét a rövid távú kármentést helyezik majd előtérbe a hosszú távú kockázatokat csak növelő adóssághegy kárára, vagy esetleg hagyják megtisztulni a gazdaságot, ezzel várhatóan csődbe engedve bizonyos vállalatokat a mélyebb megoldás érdekében? A másik, hogy fognak-e hatni a mentőcsomagok, akár monetáris, akár költségvetési stimulus formájában érkeznek majd azok? A kínaiak már több mint egy évtizede újabb és újabb hitelcsomagokkal oldják meg a gazdasági problémákat, nagy kérdés, hogy reagálnak majd a hazai szereplők. Vajon a helyi vállalatok és háztartások a növekvő adósság mellett meddig látják olyan biztonságosnak a helyzetet, hogy továbbra is a beruházás és fogyasztás növelése mellett döntsenek?

A kínai belső kereslet alakulásának pedig széles körben lesz hatása. Egyrészt ez az ország a legtöbb másik fejlődő ország legnagyobb kereskedelmi partnere, másrészt az európai export egy jelentős része is ide kötődik. A német ipari cégek gyengesége már most is jórészt a kínai lassulás eredménye, mi lesz, ha a probléma tovább eszkalálódik?

Globális politikai konfliktusokból fakadó bizonytalanság

Bár ezt nem könnyű számszerűsíteni, de 2018-ban egész biztosan nagy károkat okoztak a gazdaságnak a politikai konfliktusok. Míg az elmúlt harminc év globális növekedésének egy nagyon jelentős szelete származott abból, hogy a termelési láncokat optimalizálták a kereskedelmi szabályozásnak köszönhetően, így szétaprózódtak, decentralizálttá váltak kontinensek és országok között, most ez a hatékonyságorientált, biztonságos kereskedelemre épülő rendszer nagy pofont kapott. Bár a kínai-amerikai kapcsolatok a világkereskedelem tizedénél is kisebb súlyt jelentenek, a probléma a várakozások átalakulásában van. Ma például az európai vállalatok sem dönthetnek a magas politikai kockázat mellett olyan könnyen a kínai beruházásokról: ha a politikai konfliktus eredménye úgy hozza, az amerikai szankciók bárkit kellemetlenül érinthetnek, amennyiben az USA „ellenségeivel” üzletelnek. Ezt mutatja az Oroszországgal vagy Iránnal üzletelő vállalatok csoportja is, az amerikai fél bátran fenyegeti a vállalatokat a dollárelszámoló rendszerről való lekapcsolással, ami lényegében az adott cég gyors csődjét eredményezi.

Ebben a kérdésben elsősorban az Egyesült Államok kormánya jelentette a katalizátort 2018-ban, éppen ezért nem mindegy mekkora támogatottságnak örvend ez a politika Amerikában. Egyelőre úgy tűnik a kínaiak „megbüntetése” nem egy sikertelen politikai vállalkozás, miközben a jelenlegi irány egyre inkább kétpárti támogatottságot élvez, így hosszútávon nem valószínű, hogy gyors megoldásra számíthatunk. Ha lesz is valamilyen amerikai-kínai megállapodás a következő hónapokban, ez várhatóan nem oldja majd meg az alapvető érdekellentéteket.

Amerikai kamatemelések

És végül az amerikai gazdaság egészen máshol tart a ciklusban, mint az európai vagy a fejlődő országok gazdaságai. Az Egyesület Államokban tíz éve nem volt recesszió, a munkanélküliség ötvenéves mélyponton van, a GDP alapvetően gyorsuló ütemben növekszik, amit a trumpi fiskális stimulus is támogat. A kérdés itt inkább az, hogy mi mehet félre, mi az, ami veszélyezteti a jelenlegi pozitív környezetet? Az egyik ilyen lehet, hogy magas vállalati és állami adósság mellett idővel kamatokat kell emelni a túlhevülő gazdaság miatt. Bár ezt a kockázatot már évek óta látják a piaci szereplők, egyelőre nem okozott gondot, a kamatemelések eddigi szintje nem igazán lassította a gazdaságot, nem taszította a mélybe az eszközárakat, akár az ingatlanárakat, akár a részvénypiacokat nézzük. Kérdés, hogy a szigorodó jegybank, vagy a hitelciklus lassulása végül negatív irányba fordítja-e a gazdaságot?