Mi drágább, a magyar, vagy az amerikai részvények?

Megpróbálunk röviden, érthetően, sőt érdekesen mesélni az alábbi ábráról és az Amazonról, hátha sikerül. A P/E ráta egy mutató arról, hogy egy cégért az éves profitjának a hányszorosát kell fizetnünk, azaz egy mértéke annak, hogy mennyire „drága” a cég (a részvény). A Shiller P/E ezen annyit változtat, hogy nem a nagyon változó egy évnyi profittal, hanem az elmúlt 10 év átlagos profitjával számol, így talán reálisabb képet adva az értékeltségről. Persze, ha éppen a 10 év miatt kerülnek be olyan időszakok, amelyek kiugróan rosszak voltak, akkor az magas Shiller P/E-vel jár. Valami ilyesmit látunk a BUX „drágaságában”, ugyanis a két nagy cég, az OTP és a Mol mögött egyaránt elég viharvert 10 év van. Az OTP-t a 2008-09-es válság és az ukrán gazdaság mélyrepülése viselte meg, a Mol pedig számos helyen szembesült azzal, hogy befektetései a töredékét érik a korábban reméltnek, többek közt  Szíriában és Irakban. Ezen kívül a Richter is kifejezetten magas Shiller P/E-n forog, ugyanis a Cariprazin nevű „csodakészítménye” csak ezekben az években fog elkezdeni nagy profitot termelni, amit a piac már előre áraz, de az utóbbi 10 év profitjára nem volt hatással – az alapján tehát „drága”.
És ezzel át is eveztünk az amerikai piac drágaságára, ugyanis ott az az elmúlt években látott technológiai részvény drágulás, ami az S&P 500 értékeltségét annyira megemeli ugyanarról szól, mint a Richter drágasága: a piac azt árazza, hogy például a FANG cégek (Facebook, Amazon, Netflix, Google) a közeljövőben jelentősen bővítik profitjukat azáltal, hogy az egész világ vonatkozó piacairól ők gyűjtik be a fogyasztók pénzét. Aminek esetleg olyan csalódás lesz a vége, mint amit a Mol vagy az OTP látott az elmúlt 10 év során.