Mi lesz jövőre?

Sokan szeretnék tudni, hogy mit hoz a jövő év? Vajon megússzák-e az amerikaiak a költségvetési szakadékot? Vajon megbirkózik-e Európa a növekedésnélküli évekkel, anélkül, hogy a társadalomban súlyos törések keletkeznének? Vajon sikerül-e a japánoknak új világcsúcsot dönteni államadósságban, és mindezt mégis megúszni? És vajon elindul-e a magyar monetáris unortodoxia, annak minden várható következményével együtt?

A válaszokat természetesen én sem ismerem ezekre a kérdésekre – bár elképzeléseim azért vannak, de éppúgy, mint mindenki más, tévedhetek. Éppúgy, mint az élet minden területén, a befektetési világban is elkerülhetetlenek az időnkénti tévedések, ezért számunkra, akik megtakarításokat kezelnek, és szélesebb értelemben véve természetesen minden megtakarító számára is ezek ellen védekezni kell. Erre sokféle alapelv van, de a legfontosabb, hogy nem hagyhatjuk, hogy egyetlen tévedés veszélybe sodorja megtakarításainkat. Sőt, úgy kell strurktúrálni ezeket, hogy különféle – akár mégoly kevéssé várt – veszély bekövetkezése, számos egymás utáni tévedésünk után is maradjon belőle valami. A legnagyobb veszély ugyanis nem a veszteség, hanem a nagy, egyszeri, legrosszabb esetben akár mindent vivő, 100%-os tőkebukás, hiszen a kis veszteségek után mindig van alkalom javításra, de a hatalmas bukások után már nem biztos, hogy fel lehet állni. Ha nincs zsetonod, akkor nem folytathatod ugyanis a játékot…

Ezért nagyon fontos a diverzifikáció és a kockázatok folyamatos kezelése. Hiába gondoljuk mondjuk azt, hogy a szlovén állampapír a legjobb befektetés, mert mi történik például, ha kiderül, hogy a szlovénok folyamatosan hazudtak az államháztartásukról, mi történik, ha kommunista kormány kerül hatalomra, és államosítja pénzünket, mi történik, ha gigantikus vagyonadót vetnek ki az állampapírtulajdonosokra, mi történik, ha váratlanul óriási infláció üti fel a fejét?

Gondoljunk bármit is a várható jövőről, mindig legyenek kétségeink saját értékítéletünkben, és próbáljuk elérni, hogy olyan különböző befektetéseink legyenek, amelyeknek más és más a kockázata.

Hogyan fektessünk tehát be? Két alapelvet tartok fontosnak: az első a diverzifikálás, tehát amennyiben lehet, akkor legyen értékpapírosított és fizikai, magyar és nem magyar, forintban és más devizában lévő, itthon és külföldön őrzött” megtakarításunk is. Ne tegyünk fel mindent egy lóra. Sőt kettőre sem. Tegyünk tevére, agárra vagy akár elefántra is. A másik fontos alapelv, hogy a befektetési tevékenység legyen dinamikus. Folyamatosan újra és újra kell értékelnünk a beérkező információkat és ennek fényében módosítani befektetéseinket. Ha valamiben tévedtünk, akkor ismerjük el, és nézzünk új lehetőségek után, ne gondoljuk azt, hogy elszalasztjuk az egyetlen nagy esélyt a profitra, mert mindig jönnek újabb és újabb lehetőségek. 1998-ban, az orosz válság után úgy gondoltam, hogy a következő években nem lesznek már jó befektetési lehetőségek, mert már minden nagy sztori lezajlott”. Mi sem állt távolabb a valóságtól. Végül pedig fogadjuk el, hogy mindig fogunk tévedni, és sosem hagyhatjuk abba a tanulást – de épp ez teszi olyan érdekessé az egészet.

A jövő évre a fentiek jegyében kívánok mindenkinek anyagi előrejutást, testi-lelki egészséget, és legfőképpen azt a különös, és a maga tiszta valójában oly ritkán elérhető állapotot, amit boldogságnak neveznek!

Forrás: zsiday.hu