Miért gyenge a forint? Mi kell az erősebb forinthoz és a jó kolbászhoz?

A devizaárfolyamok és a kolbásztöltés

Napjaink politikai híreiben nagyon mennek a kolbászos hasonlatok, ezért én is ezt a népszerű húskészítményt hívom segítségül: A devizaárfolyamok változása mindig is hasonlított a disznóvágás utáni kolbásztöltéshez.

Mindkettő esetében nagyjából tudjuk, hogy ezek hogyan alakulnak, de csak nagyjából, a pontos eredmény megtalálásához jobbak az esélyeink a miszticizmusban, mint az anyagi világban.

A jó kolbász anyagi kellékei a jó minőségű hús, kiváló fűszerek és a mester, aki 50 éves gyakorlata ellenére az égiekhez fohászkodik, hogy a végtermék hasonlóan jó legyen, mint tavaly. Hogy, hogy nem, csak ritkán jön össze.

A jó (erős) devizához végy egy kis kamatot (még jobb, ha az nem is olyan kicsi), pozitív fizetési mérleget, egy erős gazdasági szövetségest (akire lehet számítani a nehéz időkben, mint pld. az olasz kötvényeket vásárló ECB-t) vagy ezek valamiféle kombinációját és persze nem árt egy nehezen definiálható árfolyamtámogató nemzetközi befektetői hangulat. Ettől függetlenül a devizaárfolyam lelkivilága pont annyira érzékeny, mint a házikolbász tölteléké.

Nem is olyan régen minden szükséges tényező rendelkezésre állt a stabil forinthoz: érzékelhető kamatelőny az eurózónához képest, jelentős fizetési mérleg többlet és a biztos hátteret képező Európai Uniós támogatások. A fenti mix a gazdaságpolitika (PM), a monetáris politika (MNB) és az európai felé irányuló külpolitika (miniszterelnök) összjátékán alapult.

Ahogyan múlt az idő, előszőr a kamat* tűnt el, majd 2018 után a fizetési mérleg pozitív előjele. Ma már sokan tartanak attól, hogy az előttünk álló időszakban a kormány és az Unió vitája a demokratikus értékekről, vélhetően mind az európai Covid alap, mind a következő ciklus támogatási politikájára negatív hatással lehet, így jelenleg a harmadik pillér se tűnik annyira stabilnak, mint korábban. Ráadásul a vírus elleni intézkedések következtében a többi európai államhoz hasonlóan államháztartási egyensúlyunk felborult, (úgy tűnik, sajnos bejött a március 12-én megfogalmazott, a PM és az MNB által még 3 százalék alá becsült államháztartási hiányra vonatkozó  8 százalékos  jóslatom) és a Covid-lázban égő világban könnyen rásütik valakire a „kockázatos” billogot.

Se jó hús, se jó fűszer, ráadásul a rutinos hentest is a postás helyettesíti, hogy lesz ebből jó kolbász? Valószínűleg sehogy.

Az erősebb forinthoz magasabb kamat, pozitív fizetési mérleg és biztosan kalkulálható, magas szintű uniós támogatások valamiféle kombinációja szükséges. Lehet harcias a külpolitika, de ehhez magasabb kamat és alacsonyabb beruházási ráta/lakossági fogyasztás szükséges, vagy tarthatjuk alacsonyan a kamatot, de akkor vélhetően engednünk kell a másik két tényező közül legalább az egyikben.

Lesz-e áldozat a forint védelmében és ha igen, akkor ezt vajon a külpolitikát kézben tartó Orbán Viktor, a monetáris politikát determináló Matolcsi György vagy a növekedésért felelős Varga Mihály fogja meghozni?

Mivel egy letörés szélén álló devizával a háta mögött a kormányfő mozgástere jelentősen csökken az előttünk álló bonyolult uniós támogatási vitákban, a forintárfolyam védelme előbb-utóbb megjelenik a fontos gazdaságpolitikai célok között.

*A devizák mozgását a bankközi kamatok határozzák meg, így a MÁP Plusz itt nem játszik szerepet