Miért nincsen részvénye? Avagy aki kimarad, lemarad?!

Fejletlenebb megtakarítási kultúra, közepes szintű pénzügyi ismeretek, túlzott óvatosság, mérsékelt kockázatvállalás, rövid távú szemlélet, félelem a bizonytalanságtól, az árfolyamingadozástól… Ezek azok a „jelzők”, amik eszembe jutnak, amikor időről időre szembejön egy statisztika a magyar lakosság megtakarítási, vagyoni szerkezetéről, amiben nagyítóval is alig találni a részvények vagy részvény típusú befektetési alapok szeletet.
Ha pedig elszakadok a diplomatikusabb nyelvezettől, akkor ilyenek ugranak be: ablakon kidobott pénz, hozamáldozat, drága hagyományőrzés vagy épp pénzügyi harakiri.
Na jó, utóbbi már talán túlzás, hiszen a magyar lakosság nem veszít pénzt azon, hogy nem hajlandó kockázatot vállalni és részvényekbe fektetni, csak épp nem is nyer. Pedig hosszú távon nyerhetne. Hangsúlyozom, hosszú távon és nem is keveset. Jóval többet, mint a jelenlegi megtakarítási szerkezetével, amiben az állampapírok és az ingatlanok dominálnak. Miért? Mert az állampapírok alacsony az ingatlanok pedig közepes kockázatú eszközök, míg a részvények kockázata magas. A közgazdaságtan alapvető dogmája szerint pedig a kockázat és a hozam egymással kéz a kézben jár, nincs „ingyen ebéd”. HOSSZÚ TÁVON a magasabb kockázathoz, magasabb hozam is párosul. Ha ez nem így lenne, akkor senki nem finanszírozna kockázatosabb beruházásokat, befektetéseket. A kiszámíthatóságnak és a bizonytalanság elkerülésének viszont ára van, ami alacsonyabb hozamban ölt testet.

A nagyító alatti számok a következőképpen néznek ki: 2020. harmadik negyedévének végén a háztartások közel 64 000 milliárd forintra rugó pénzügyi eszközeiből mindösszesen 982 milliárd forint volt tőzsdei részvényekbe fektetve (KSH). Ez csupán 1,5 százalék, amihez még hozzáadhatjuk a részvénytúlsúlyos befeketési alapokat, de együttesen sem érjük el a 2,5 százalékot! És ezek csak a pénzügyi megtakarítások, amiben a magyarok sláger befektetési terméke az ingatlan még benne sincs. Egy másik aspektusból vizsgálva a lakosság részvény averzióját az látszik, hogy a magyar lakosság közel 1 százalékának van egyáltalán részvény típusú befektetése. Ahogy Cser Tamás kollégám blogbejegyzésben másfél éve kifejtette, ez a lakosság jelentős részénél érthető és helyénvaló, de a vagyonosabb megtakarítók esetében, akik képesek 5-10-15 éves befektetési időhorizonton, azaz kellően hosszú távon gondolkodni, meglehetősen érthetetlen. Olvasóink közt is biztosan sokan vannak, akik akár saját nyugdíjas éveikre, akár gyerekeik későbbi életkezdésére tartalékolnak nem kevés összeget.

Egyébként volt idő, hogy több részvényt tartott a lakosság. A mai 33 év felettiek a magánnyugdíjpénztári rendszeren keresztül rendelkeztek részvénypiaci befektetésekkel. Ám a 10 évvel ezelőtti „államosítás” után a rendszerben alig maradtak. Pedig akik maradtak, nagyon jól jártak.

És miért érdekes ez most még inkább? Több okból is. Egyfelől az elmúlt években a hazai megtakarítók ki lettek tömve „lakossági” állampapírokkal, melyek a kockázati szintjükhöz képest kétségtelenül nagyon vonzóak, ugyanakkor a MÁP+ közel 5 százalékos éves hozama sehol nincs a részvénypiactól hosszú távon remélhető 10-12 százaléktól. Ráadásul a MÁP+ nem reáleszköz, azaz nem véd meg az inflációtól. Utóbbitól pedig, ha nem is kell megijedni, de illik félni… A „vírusválságra” adott válaszként ugyanis a globális pénznyomtatás minden korábbi gátat átszakított és „intézményesítette” az államháztartások jegybanki finanszírozását, megteremtve annak a lehetőségét, hogy a kormányzatok direkt módon a gazdaság vérkeringésébe pumpáljanak hatalmas összegeket büntetlenül. Az infláció szelleme kiszabadult a palackból és előbb utóbb le fog csapni, ami azt is jelenteni, hogy hosszú távú portfólióban reáleszközöket érdemes tartani.

Másfelől a másik nagy „portfólióelem” a hazai lakóingatlanok sem annyira vonzóak már, mint voltak pár éve, bár esetükben legalább teljesül a „reáleszköz” követelmény. A lakáspiac jelentős szárnyaláson van túl a nagy válság utáni mélyen alulárazott szintjéről, azonban olcsónak már nem mondható, azaz előretekintő módon már az semmiképpen sem várható el tőle, hogy közepes kockázati profiljához képest jobb hozamot termeljen az előttünk álló évtizedben.

Ehhez képest a globális részvénypiacon találni olyan régiókat, melyeket „2010-es áron” meg lehet venni. Például a közép-kelet-európai CETOP blue chip index ott van, mint 10 évvel ezelőtt, vagy a legnagyobb nyugat európai vállalatokat tömörítő Euro Stoxx 50 csupán 20 százalékkal haladja meg a 10 évvel ezelőtti szintjét. Sokaknak ez fel sem tűnik az évtizedes csúcsokat döngető az amerikai S&P500 és a technológiai vállalatokat tömörítő Nasdaq index árnyékában.

Van tehát keresnivaló a részvénypiacon, ahol az „inflációs védelemhez” még relatíve magasabb hozampotenciál is társul. És lehet-e a magasabb hozampotenciál még magasabb? A jó hír az, hogy lehet, amennyiben nem passzívan, azaz a részvényindexeket egy az egyben lekövető módon fektetünk be, hanem aktívan, azaz a részvényportfóliónk összetételét dinamikusan változtatva az aktuális piaci helyzet, árazottsági szint és értékítéletünk függvényében. Ennek a sikere azonban nem egyértelmű. Számos elemzés született róla, hogy az aktív alapkezelők többsége nem tudja hosszú távon „megverni a piacot”, így nem mindegy, hogy az ember kire bízza a pénzét. És még valami. A kockázatkezelésen is nagyon sok múlik. A részvénypiac esetében, ahol egy-egy részvénnyel szinte bármi jó és rossz megtörténhet a diverzifikáció, azaz egy sokelemű portfólió kialakítása elengedhetetlenül fontos. Nem utolsósorban pedig érdemes figyelni a végső hozamszintet terhelő alapkezelési, számlavezetési díjakra és az adókra is. Utóbbi estében a tartós befektetési számla adta 5 éven túli adómentesség lehetősége nagy könnyebbség és egyben előny is az ingatlanbefektetésekkel szemben, ahol a bérleti díj adóköteles.

Mindezek tükrében érdemes tehát megállni egy pillanatara, rápillantani befektetéseinkre, megtakarításunkra és végig gondolni, hogy az időtáv adta kockázatvállalási lehetőség mennyire van kiaknázva. Látva azt, hogy a háztartások megtakarításain szabad szemmel alig fedezhetőek fel a részvény típusú befektetések, biztosan lesznek, akik elgondolkodnak a változtatáson.

* A HOLD Alapforgalmazónál, online módon – a HOLD Alapkezelő és a HOLD Alapforgalmazó közötti megállapodás alapján az előbbi által átvállalt díjak következtében – ingyenes számlavezetés mellett, tranzakciós költségek nélkül megvásárolhatók a HOLD Alapkezelő által kezelt befektetési alapok, többek között az értékalapú megközelítéssel már közel 20 éve sikeresen kezelt HOLD Részvény Alap vagy a HOLD 2024 Deep Value Alap.

HOLD Részvény Befektetési Alap

 

JOGI NIYILATKOZAT
A fenti leírás 2020. december 21. napján készült és az akkor rendelkezésre álló információn alapuló feltételezéseket tartalmaz, készítője és közzétevője a HOLD Alapkezelő Zrt. (felügyeleti hatósága a Magyar Nemzeti Bank), nem teljeskörű, célja kizárólag a figyelem felkeltése. Megalapozott befektetői döntés csak az adott alap Tájékoztatója és Kezelési szabályzata ismeretében hozható meg, amelyek a HOLD Alapkezelő Zrt.-nél, a http//:hold.hu honlapon, valamint az  adott alap egyéb forgalmazási helyein rendelkezésre állnak. Kérjük, befektetésidöntése meghozatala előtt tájékozódjon a befektetési alapok vételéhez és visszaváltásához kapcsolódó díjakról, továbbá gondosan mérlegelje befektetése tárgyát, kockázatát és a befektetésekből származó esetleges károkat.   A dokumentumban   foglaltak nem minősülnek befektetési ajánlatnak, ajánlattételi felhívásnak, befektetésitanácsadásnak vagy adótanácsadásnak, befektetési elemzésnek, az abban foglaltak alapján a   HOLD Alapkezelő Zrt.-vel szemben igény nem érvényesíthető, azokért a HOLD Alapkezelő Zrt. felelősséget nem vállal.