Migráció: az önfelszámoló világforradalom 

Nincs az a nemzetközi intézményesített támogatási forma, ami felveszi a versenyt a migránsok közvetlen hazautalásainak hatékonyságával. A Nyugat folyamatosan önmaga alatt vágja a fát, mivel az általa biztosított – húsz év alatt összességében ezer milliárdos nagyságrendben kifizetett – államközi segélyek, túlnyomó hányada soha nem jut el az igazi címzettekhez, szegények százmillióihoz, olyan társadalmi szervezetekhez, amelyek kiszolgáltatottjai a helyi autokrata kormányzatoknak. A tény, hogy mindeközben évente átlagosan félezer milliárd dollár vándorol haza, rokonokhoz, ismerősökhöz Nyugaton dolgozó migránsoktól közvetlenül, forradalmi jelentőséggel bír. A végén paradox módon ez ahhoz fog hozzájárulni, hogy ne legyen szükség ekkora globális migráns inváziókra. Minderről nemzetközi tanulmányt készítettek amerikai és spanyol tudósok, köztük az interjúalany, Joseph Wright, a Pennsylvania-i Állami Egyetem politikai tudományokkal foglalkozó professzora.

Zentai Péter: Az ötvenes-hatvanas években egységesen gondolták Nyugaton, hogy az emberi természettől elrugaszkodottan, önkényes alapon működő, zárt diktatúrákat a szabad nyugati országok rafinált pénzügyi támogatásaival, majd gazdasági integrációval lehet felszabadítani. Tehát, a történet vége az lesz, hogy lassan, de biztosan nyugati pénzen válnak nyitottá, szerves fejlődésre alkalmassá, nyugatiassá a diktatúrák.

Az Önök tanulmánya magát a történelmi tapasztalatot vonja kétségbe…

Joseph Wright: Az elmúlt hat-hét évtized globális tapasztalatai e téren legfeljebb részlegesen támasztják alá mostani mondanivalónkat. Annyiban azonban – időben visszamenőlegesen is – érthető, értelmezhető, igazolható az aktuális kutatási eredményünk, hogy a kommunista rendszerek összeomlását végül is igazán hatékonyan a nyolcvanas évek amerikai elnökének, Ronald Reagannek az unortodox hozzáállása segítette elő. Elődjeivel és a hetvenes-nyolcvanas évek nyugat-európai fővonalbeli politikusaival ellentétben, Reagan felhagyott a kommunista rendszerek simogatásával, folyamatos életmentésével. Nem vette meg azt az érvet, hogy ha hagyják összeomlani a szovjeteket és csatlósaikat, akkor abból előbb helyi, majd nemzetközi káosz, a végén talán világháború is kitör. A lényeg tehát, hogy nem dobott mentőövet a szovjeteknek, hagyta a kommunista rendszereket tönkre menni és ebből nemhogy világégés nem következett be, hanem lassan, de biztosan, jobb lett Kelet-Európa, demokratikusabb, szabadabb, hatékonyabb, versenyképesebb.

Ezt én is így látom. Persze, ahogy az elején már érzékeltette, a „ma világa” alapjaiban véve tér el a nyolcvanas évekétől.  Nincs például többé két egymással szemben álló világrendszer…

De zárt társadalmi rendszerek nagyon is fennmaradtak, csak modernizált kivitelben. A modernizált diktatúrák lényege, hogy demokráciáknak mutatkoznak, de a felszín alatt minden velejéig korrupt, álságos. A polgárok, különösen a fiatalság óriási hányada elhagyja vagy el szándékozik hagyni hazáját. Ezek az áldemokráciák a melegágyai a jelenkor rendkívüli bajaként számontartott migrációjának.

A Nyugat általános válasza a migráció háttérbe szorítására, hogy segítsük anyagilag az érintett országokat és ezáltal megszűnnek majd a migrációt kiváltó okok. Ez logikus.

Éppen ellenkezőleg. 84 autokratikus afrikai, ázsiai, dél-amerikai és kelet-európai rezsim fejlődését vizsgáltuk az utóbbi húsz esztendő helyi és nemzetközi tapasztalatai, fejleményei tükrében. A legfőbb megállapításunk, hogy a nyugati pénztranszferek nemhogy a nyitást, hanem ellenkezőleg, a zártságot és a diktatúrát erősítik azokban az országokban, amelyekből a legtöbb ember menekül el vagy szimplán kivándorol a jobb megélhetés érdekében.

Az ezredfordulón kezdődtek a történelem leghatalmasabb pénztranszferjei Nyugatról, Északról Délre és jelentős részben az Európai Unióból a kelet-európai országokba…

A balti országokban a korai pénztranszferek meg is hozták a várt társadalmi, politikai hatásokat, fejlett szabad országokká váltak 2010-15-re…

Az EU pénzügyi átutalásai történelmi léptékben elképesztően kiemelkedőknek bizonyultak. Nyugat-Európa vezetői remélték, hogy a történelmi európai kísérlet alulról jövően simán beválik, hiszen az érintett kelet-európai ex-kommunista országok közvéleménye önként és nagy arányban akart a Nyugathoz csatlakozni.

Ámde, az évek múlásával több kelet- és közép-európai ország inkább végül aktuális kutatási eredményünkhöz szolgáltatott bizonyítékokat, miszerint minél nagyobb a nyugati támogatás, az minél nagyobb arányt képvisel az adott, elmaradottabb kelet-közép európai ország nemzeti jövedelmében, annál inkább tűnnek el kézen-közön a támogatások. A nyugati adófizetők befizetéseit magában foglaló grandiózus támogatások 30-50 százalékban hatalmi öncélokra fordítódtak.

Ez a folyamat lényegében, ma is tart. Ezek az öncélú keleti rendszerek létezésük tartósságával igazolják vissza, mennyire tévedésben vannak azok a nyugati kormányok, élükön a némettel, amelyek a hetvenes-nyolcvanas évek úgynevezett enyhülési politikáját folytatják egy másik változatban, előadva azt a feltételezést, hogy minél inkább kötődnek hozzájuk a megsegélyezett kormányok, annál inkább válnak azok nyitottá, igazi nyugatias demokratákká. Valójában ennek épp az ellenkezője igazolható Bulgáriában, Magyarországon, Lengyelországban, az egész balkáni térségben.

Az Önök tanulmánya azonban nem elsősorban kelet-európai társadalmi kísérletekről, hanem alapvetően, meghatározóan a harmadik világ migráns exportjáról szól. E téren állapítják meg, hogy éppenséggel a migráció, kiemelkedően a gazdasági migráció az, ami a legtöbb, legnagyobb hozzájárulást képes produkálni ahhoz, hogy elmaradott országok fejlettebbé és szabadabbá váljanak…

Az ezredfordulón a világban 173 milliónyi gazdasági migránst számláltunk. 2020-ban 272 milliót. Hatalmas hányaduk, mintegy háromnegyedük afrikai, ázsiai, közel- és középkeleti, dél-amerikai. Aki Észak-Amerikában, Nyugat-Európában lelt új munkára, az tud tartósan megélhetést biztosítani otthon maradt családjának. Amit mi most lényegi adalékként bizonyítunk, hogy messze többről van szó, mint egzisztenciális sorsfordításról, ha a globális migráció teljes problematikáját, szerintünk fantasztikus eredményességét, analizáljuk.

Megállapítottuk, hogy nincs az a nemzetközi intézményesített támogatási forma, ami felveszi a versenyt a migránsok által közvetlen hazautalásainak hatékonyságával.

Azt mondja tehát, hogy ahogy – legalábbis Önök szerint – az EU támogatások sokszor stabilizálják azokat a rendszereket Kelet-Európában, amelyek lényegében az EU értékeit kérdőjelezik meg, úgy a világbanki, az amerikai kormányzati, a különböző nemzetközi intézmények átutalásai, segélyei a szegényebb, elmaradottabb országok számára, szintén azokat a rendszereket erősítik végeredményben, amelyek előidézik magát a migrációt?

Afrikában, a legtöbb közel- és középkeleti országban és részben a Balkánon minden merőben hamis a külföldi támogatásokat illetően. Ezt leginkább Szíriában észlelhettük, ahol a végletekig feszítette a húrt egy a külföld által eltartott és fenntartott rezsim.

A Nyugat önmaga alatt vágja a fát, mivel az általa biztosított – húsz év alatt összességében ezer milliárdos nagyságrendben kifizetett – segélyek, túlnyomó hányada nem jutott el eddig soha a célállomásra.

A pénzek mindig a helyi kormányokon, értsd a diktatorikus, maffiaszerű képződményként működő politikai rendszeren folynak keresztül. A címzettek, az adott országok népei, alulról működtetni szándékozott gazdasági, társadalmi projektjei, emberi jogi szervezetei, fiataljai legfeljebb 5-10 százalékához jutottak hozzá azon összegeknek, amelyeknek ők a címzettjei, kedvezményezettjei.

Minél nagyobb pénzeket utaltak át Nyugatról az utóbbi időben fejletlenebb országoknak, annál több lett a célországokban a milliárdosok száma, és annál stabilabbá vált az áldemokrácia, lényegében a diktatúra.

Tehát haszontalan a Nyugat támogatáspolitikája?

Alapjában véve haszontalan. Nélkülözi a hatékonyságot, nemhogy stabilizálna, hanem destabilizálja a nemzetközi helyzetet. Az EU vs. Kelet-Európa viszonylatában a harmadik világ számára is mintául szolgál, ahogy némely kelet-középeurópai kormányok fojtogatják és zsarolják nyugati partnereiket, támogatóikat, nem szólva róla, hogy a nyugati támogatók helyi reprezentánsaiból e rendszerek klienseit nevelik ki, akiknek egzisztenciája, rendkívüli jóléte nem az őket hivatalosan fizető eu-intézményektől, valamint a multiktól, hanem a nemzetközi transzfer hasznát lefölöző helyi kormányoktól függ.

A harmadik világ támogatott országaiban ez még inkább így van. Az autokrata vezetők tesznek egy-két geopolitikai szívességet Amerikának, Franciaországnak és más nyugati államoknak, majd ezáltal tartósítják élethosszukat hiszen szívességüket hallatlan pénzzel fizetik ki a nyugatiak.  

Ezzel szemben egyedül 2019-ben már 548 milliárd dollárnyi összeget tett ki a migránsok közvetlen hazautalása Nyugatról Délre és Keletre. Ezek a pénzek túlnyomórészt – tanulmányunk ezt prezentálja – messze hatékonyabbak és sokkalta egyértelműbben járulnak hozzá a migránsexportőr országok népeinek életminőségi, életszínvonalbeli és társadalmi, szellemi fejlődéséhez.

Kimutattuk, hogy Zimbawe-től, Etiópián át a Balkánig – a külföldön élő rokonok, a migránsok pénzügyi hatásai politikai hatásokkal járnak együtt. Az elvándorolt rokonok e-mailjeitől, telefonhívásaitól kezdve a személyes haza látogatásokkal bezárólag, a közvetlen hatás az otthon maradtakra, a helyi társadalomra hatékonyan, reálisan, közvetlenül járul hozzá emberek százmilliói látókörének szélesítéséhez. Ahhoz, hogy az otthon maradtak merjenek szabadon gondolkodni, ne rémüljenek halálra a helyi hatalmasságoktól, és közben egyre inkább merjenek szabadon vállalkozni. Segítségül szolgál számukra a migrációval áttételesen összefüggésben lévő gyors kommunikációs és egyéb technológiai adaptáció, amely a harmadik világban gyorsabban zajlik, mint a fejlett országokban.

Az élet megannyi egyéb területét tanulmányozva ezekben a főként a fiatalokat külföldre kényszerítő, országokban alapvetően az állapítható meg, hogy az adakozó, illetve a segélyezett kormányok által nem érintett, rokonokhoz, ismerősökhöz, helyi kezdeményezésekhez közvetlenül migránsoktól származó átutalások a legpotensebb fegyvert jelentik diktatórikus kormányzatok és az azok által uralt zárt rendszerek lebontásában. Minél kevésbé vannak kiszolgáltatva a kisebb-nagyobb szerencsétlen, szegényebb államok lakói az autokraták uralmának, annál szabadabban, természetesebben fejlődik ki az ilyen helyeken egyrészt polgári engedetlenség, másrészt alulról való társadalmi és reális építkezés, kormányoktól független szervezetek hálózata, megannyi reformkezdeményezés. Ezt a fajta alternatív fejlődést a migránsok – összességében évente százmilliárd dollárokat kitevő – hazautalásai finanszírozzák. Ezt véljük bizonyítottnak 84 országban végzett felmérések alapján.