Mik rejtőznek a Hold felszíne alatt? Hát MASCON-ok!

A Holdon is van nehézségi erő, igaz ez csak egyhatoda a Földinek, vagyis a Holdon egy 90 kilós űrhajós lábai úgy érzik, mintha csak egy 15 kilós testet kellene tartaniuk.

Ahogy a Földön is egy kissé változik a gravitáció, a Holdon ugyanúgy helyről helyre változik a nehézségi erő. A változásnak az oka is hasonló: az égitest belsejében a sűrűség helyről helyre változik. A gravitáció mérése segítségével így belelátunk a Hold felszíne alá! A Földdel ellentétben a gravitációt nem a felszínen kezdték először mérni, hanem a Hold körül keringő műholdak mozgásának rendellenességeiből következtettek a Hold gravitációs terének egyenetlenségére.

Az emberes holdutazás előkészítésére az Egyesült Államok 1966-ban és 1967-ben összesen öt Lunar Orbiter szondát lőtt fel, amelyek a Hold körül keringtek, miközben fényképezték a Hold felszínét, lehetséges leszállóhelyek után kutatva. Ezeket a szondákat a Földről radarral követték, mérve a szondák helyét és sebességét, és azt vették észre, hogy a Hold körüli pályájuk nem egyenletes, a Hold bizonyos területei felé közeledve felgyorsulnak, majd a terület felett elhaladva kissé lelassulnak. Ebből arra tudtak következtetni, hogy a holdfelszín bizonyos pontjai alatt nagy sűrűségű anyag található, amelynek nagyobb a gravitációs vonzóereje. Ezeket a helyeket tömegkoncentrációnak gondolták, angolul ’mass concentration’ névvel illették, innen származik a tudományos körökben általánossá vált MASCON elnevezés. Amikor a holdfelszínét ábrázoló űrfelvételekkel összevetették a MASCON-ok helyét, látszódott, hogy ezek többnyire hatalmas meteoritkráterek közepére esnek. Ebből először arra gondoltak, hogy a nagy sűrűségű vasmeteoritok okozzák a megnövekedett nehézségi erőteret, de mivel ezek nem voltak elég nagyok, valószínűbb, hogy a nagy sűrűségű holdköpeny anyag kerül közel a felszínhez a kráter alatt. Sajnos, amikor a műholdak a Holdnak a Földről sosem látszódó oldalára értek, akkor a radarok nem tudták követni a műholdakat, így csak a Földről látszó oldal vizsgálatát lehetett ezzel a módszerrel elvégezni.

Az Apolló program után a Hold kikerült a tudományos érdeklődés fókuszából, és csak a 21. század kezdetén kezdték el újra a vizsgálatokat, méghozzá a Föld kutatására kifejlesztett fejlettebb módszerekkel. A japán SELENA program 2007 szeptember 14-i fellövés után novemberben kezdte meg működését a Hold körüli pályán. A küldetés 3 műholdat használt: a fő rész Kaguya, valamint a kettő kisebb Okina és Ouna. A Kaguya 100 km magasan keringett a Hold körül, és folyamatos rádiókapcsolatban állt az Holdtól távolabb keringő Okinával, amely átjátszóállomásként akkor is tudta mérni a Kaguya helyét és sebességét, amikor az a Földről nem látszódott. Ezzel az elrendezéssel sikerült felmérni a Hold túlsó oldalának gravitációs terét is.

A méréstechnika csúcsát a GRAIL kísérlet jelenti. A NASA 2012-ben két műholdat küldött a Hold köré, amelyek közel azonos pályán haladtak – a második műhold kb. 100 km-rel lemaradva az első mögött. A két műholdra szerelt lézeres távmérővel milliméteres pontossággal lehetett mérni a két műhold távolságát. Amikor a műholdak egy MASCON felé közeledtek, a megnövekedett gravitáció hatására az első műhold előresietett, majd a MASCON felett áthaladva kissé lassulni kezdett. A második műhold utána gyorsult, majd áthaladva a MASCON felett az a műhold is lassulni kezdett. Mivel folyamatosan mérték a két műhold távolságát, ezért az adatok kiértékelésével pontosítani lehetett a MASCON-ok méretét és helyét.

Ezekből a részletesebb elemzésekből kiderült, hogy a nagyobb sűrűségű MASCON-okat kisebb sűrűségű anyagból felépülő gyűrűk veszik körbe a krátereken belül. Beigazolódott, hogy van több olyan kráter, ami nem tartalmaz MASCON-t. Hogy lehet ez? Elméletek vannak a köpenyanyag részleges olvadásáról és gyors lehűléséről, de hogy igazak-e ezek az elméletek, arra szokás szerint csak újabb kísérletek adhatnak választ…

 


Ezek is érdekelhetik Önt:

 

MEGHALT MICHAEL COLLINS

 

Tovább a cikkhez
ELLENCSAPÁS COVIDRA – A VILÁGŰRBŐL

 

Tovább a cikkhez
HOLDKÖVEK AZ OVÁLIS IRODÁBAN

 

Tovább a cikkhez