Mindenki rosszul járt. Mindenki jól járt.

Ha  látjuk, halljuk, tudjuk, hogy egy ismeretlen,  kifürkészhetetlen viselkedésű, állandóan változó, előre be nem lőhető nagyságrendben halált okozni képes vírus meghökkentően rövid idő alatt a Föld minden szegletébe eljut és terjeszkedik, mutálódik és erre  az államok, a kormányok hallani sem akarnak vesztegzárak elrendeléséről, akkor vajon nem lázadt volna fel az emberiség, követelve a lehető legdrasztikusabb politikai beavatkozást? – teszi fel a költői kérdést az alábbi interjú alanya, Massay-Kosubek Zoltán, az EPHA, az Európai Népegészségügyi Szövetség, az EU szakmai tanácsadójaként és lobbicsoportként is működő intézmény magyar, de Brüsszelben élő, ténykedő vezető szakértője.

Leleplezi,  mennyire megalapozatlanok a nagy politika és a nagy biznisz összjátékáról szóló közkeletű narratívák. Egyúttal rávilágít arra, hogy akár sokkal jobb világ jöhet a vírusjárványra adott drámai tudományos, politikai, gazdasági, technológiai válaszoknak köszönhetően.

Zentai Péter: Nem aszimmetrikus, nem erkölcstelen, hogy míg a tudósok, a politikusok, valamint a média együttese az elejétől kezdve statisztikailag folyamatosan számontartja a nagy járványban megbetegedettek és meghaltak számát, addig nincs nyoma semmiféle igazi számításnak a tekintetben, hogy mekkora emberi tragédiákat okoztak a lezárások, vesztegzárak, iskolák, munkahelyek leállításai? Azzal nem vetnek számot, hogy idős emberek tízmillióit depresszióba süllyesztette a kilátástalanság érzete. Szülők, gyerekek, nagyszülők, barátok viszonyában keletkezhettek gyógyíthatatlan törések. Milliók nem mertek, nem is tudtak – más betegségekkel – orvoshoz fordulni. Ez önmagában véve is halált okozott.

Ugyanakkor folyamatosan rásütötték a „vírus tagadó” bélyeget azokra, akik ezt a témát szóba hozzák.

Fairnek tartja mindezt?

Massay-Kosubek Z.: Ön összefonódásokat, valamiféle összeesküvést sejt a tudomány és acpolitika között?
De hiszen a tudományos élet szakmai főszereplőinek túlnyomó hányada éppúgy, mint a kormányoké világszerte egyértelműen követésre méltónak találta a WHO (Egészségügyi Világszervezet, majd a többi nemzetközi intézmény, kutatóközpont) ajánlásait a lockdown rezsimek bevezetésére… Senki nem kötelezte őket erre. Az üzleti élet veszteségeket, a politika népszerűségvesztést vállalt fel…

Az Ön befolyásos lobbiszervezete, az EPHA és megannyi egyéb lobbista intézmény, cég mindent megtett annak érdekében, hogy beinduljon világszerte a lockdown. E tekintetben több mint figyelemreméltó, hogy sok óriás cég legfőbb irányítói szintén a példátlan szigor mellett kardoskodtak. Mindeközben kiemelkedően, anyagilag talán a legjobban, a gyógyszergyárak jártak. Utánuk pedig a nagy amerikai és kínai technológiai cégek…

Ön szerint tehát sakkban tartották ipari és társadalmi lobbik a kormányokat, mintegy térdre kényszerítették őket? Nézze, ez az egész, ahogy most beállítja, abszurdum. Okok és okozatok keverednek, cserélődnek a felsejlő gondolatmenetéből.

Példának okáért, tudja-e, hogy kiket képviselünk mi, tehát az EPHA? Nos, orvosokat, nővéreket, hajléktalanokat, betegeket egyaránt. Azzal a céllal, hogy szegény és jómódú országok polgárainak – nemzetiségtől, vallási hovatartozástól függetlenül, emberi és polgári jogon – az Európai Unió minden egyes országában lehetőség szerint egyformán színvonalas ellátást, gyógyítást biztosítsanak.

Márpedig a népek általános egészségének helyzete páratlan dráma elé került 2020 elejétől kezdődően a járvány ismeretlensége és egyre súlyosabbnak és egyre globálisabbnak bizonyuló következményei okán. Vírus tört rá az emberiségre, amelynek várható viselkedéséről semmiféle megalapozott fogalma sem volt az elején a tudománynak.

De mi ebben az újdonság? Egyetlen olyan járvány sem tört ki az utóbbi száz évben, ami körül ekkora felhajtást csináltak volna. Nem tudok olyan járványról, amire hivatkozva lezárták az országhatárokat, népeket választottak volna el egymástól.

Megjegyzésének már a kiinduló pontja is hibás. Mindenféle vesztegzár bevezetése nélkül vették az elején tudomásul szakmai hozzáértők,  politikusok és más döntéshozók, hogy valamiféle SARS jellegű járvány indult be, amely egy csomó országot kezd elárasztani. A SARS-ot nem tartották egyedülállónak, annak korábbról ismert mutációját ugyanis sikerült kontrol alá keríteni.

A nagy fordulat a mostani, a Covid-19-es SARS variáció megjelenése kapcsán azért következett be, mert annak észlelt, kutatás alá vett útjai, mélységei, főként pedig potenciális mutációi abszolút ismeretlennek mutatkoztak. Olyanoknak, amiről a szakértőknek fogalmuk sem volt, és ezt nem titkolták el.

Semmi korábbi variánsra sem emlékeztetett az, amilyen gyorsan és biztosan az egész bolygó lakosságát behálózni látszott.

Mutációk cserélődtek, váltották egymást. Különböző helyeken kialakultak speciális, egyedi, aztán ugyancsak általánossá vált mutációk.

Kérem! Ha nincsenek lezárások és iskolabezárás, és sorolható a végtelenségig mindaz, ami a reálisan kitört globális népegészségügyi vészt jellemezte, akkor mára talán már az omega mutációnál tartanánk… Az pedig bizonyos, a világ országainak többségében   összeomlott volna az egészségügyi ellátórendszer.

Ha látjuk, halljuk, tudjuk, hogy egy ismeretlen és páratlan mértékben terjedő, előre be nem lőhető nagyságrendben halált okozni képes vírus meghökkentően rövid idő alatt a Föld minden szegletében eljut és terjeszkedik és mutációi jönnek létre, akkor vajon nem lázadt volna fel az egész emberiség, követelve a lehető legdrasztikusabb politikai beavatkozást?

De a drasztikus beavatkozás megtörtént. A csoda azonban nem, a vírus továbbra is terjed…

A lockdownok alapvető, egzisztenciális hiányokat, hátrányokat, elmaradásokat, potenciális emberi felelőtlenségeket tartott féken, és – nem utolsósorban – életeket mentett.

De vitathatatlan, hogy mindeközben rendkívüli lelki károkat okozott a lockdown rezsim, az utazások, családlátogatások elmaradása és a munkahelyek elvesztése miatti bizonytalanságok… Milliók lelkiállapota romlott erőteljesen és ugyancsak milliók voltak kénytelenek lemondani a szokásos orvosi felülvizsgálatokról…

Ezekhez a károkhoz képest közvetlenül a Covid kapcsán túlnyomórészt nagyon idős, krónikus betegségben szenvedő áldozatok elvesztése relativizálható… Vagy nem?

Abszurdumnak tartom ezt a fajta megközelítést. Erkölcsileg is fenntarthatatlan, emellett – ahogy az előbb is említettem– még mindig nem világos, miként mutálódik tovább a Covid-19.

Az sem, hogy vajon a nem beoltottak között végez-e esetleg akár „mészárlást” is valamely újabb mutáció. 2021 elejére, tavaszára – ha nincs oltás – a terjedés addigi ütemét, a variációk számának növekedését figyelembe véve, simán kialakulhatott volna egy szabályos tömeggyilkos vírusmutáció. Ez kikövetkeztethető az eltelt egy-másfél év vírus terjedési, viselkedési dinamikából.

Lehet-e vagy sem szakszerűen már mérleget készíteni, mennyi – mondjuk így – haszon származott a vírusválságból és annak kezeléséből, illetőleg a mérleg másik serpenyőjében mekkora „átkot” hozott az emberiségre a krízis elhárítás?

Adatok sora áll rendelkezésre annak leszögezésére, hogy a lezárások, utazási korlátozások, a kevesebb autózás, kevesebb repülés, a klasszikus nagyipar önkorlátozása nyomán váratlan gyorsasággal az egész földkerekségen javult a levegő és a vizek minősége. Az úgynevezett „csendes gyilkosok”, a mérgező porok, levegőben lévő részecskék olyan ritkulási perióduson mentek keresztül, amely kimondhatóan, vitathatatlanul, bizonyíthatóan hozzájárult, hogy a vírusválság közepette és annak nyomán kevesebben haltak meg világszerte a „csendes gyilkosok ténykedése” nyomán, mint a Covid által.

A levegő és a víz tisztulási folyamata ráadásul folytatódik, ezt sikerült elintézniük azoknak, akik – az úgynevezett szkeptikusok szerint – érdekeltek voltak a vesztegzárak fenntartásában és esetleges újbóli, rendszeres bevetésében…

Érdekeltek? Mitől érdekelt a vesztegzárak elrendelésében egy autógyári konglomerátum, egy Boeing, a korábban a legdinamikusabban fejlődő ágazat, az egész turisztikai ipar? Mitől érdekelt ilyesmiben bármelyik kormány?  Hiszen csak szavazatokat veszíthet hosszabb távon!

Miért baj, hogy pénzügyi, gazdasági és politikai főszereplők – most először – a közjót szolgálva globális fegyelmezettséget és lemondást, önmegtartóztatást gyakoroltak?

2008-09-ben erre képtelennek bizonyultak még. Most viszont képesnek. Megtanulni látszik politika és globális üzleti élet a leckét, hogy világméretű válságot többé nem szabad anyagi, pénzügyi megszorításokkal kezelni, amelyek mindenekelőtt a kiváltságosok profitérdekeit szolgálják, az óriás terheket pedig kisemberek milliárdjai cipelik és ebbe bele is betegednek.

De ez így nem igaz szerintem. Amit sokunk ebből az egészből reálisan lát, az nem más, mint hogy a gyógyszergyári érdekek mentén és a vírus ürügyén a politika megsegíti a már kifulladóban lévő, elavult   pénzügyi-gazdasági modell főszereplőit, hogy egy megújultnak nevezett, de továbbra is extra profitérdekeken alapuló modellre állhassanak át.  Az átállást pedig a jegybankok a pénz inflálásával segítik elő. Ebből nem a kispolgár, hanem a nagyon gazdag nagypolgár járhat csak jól…

Összeesküvés elmélet a javából, amit itt most felállít. Vegyük például a mi népegészségügyi lobbi munkánkat: tételesen, mindenki által közismerten, megalakulásunk óta elsősorban a gyógyszergyárak és minden egyéb, a profitjukat a népek egészségi állapotának figyelmen kívül hagyása árán megtermelő ipari ágazatok túlkapásai ellen harcolunk!

Minden, az emberiség sorsáért felelős embernek, szervezetnek, intézménynek, minden kormánynak éppenséggel közös érdeke, hogy átálljon a világgazdaság a szennyezés mentes közlekedésre, ipari termelésre.

Az elektromos autózásra való globális átállítás felgyorsulása nagyon is kapcsolódik a vírus kezelésnek a karanténok bevezetése felé való tereléséhez. Ez érdekek átalakítása és azok érvényesítésének állami megsegítése…

Az, hogy most van egy gazdasági, technológiai átállást sejtető hullám, az nem garancia arra, hogy mindez így fog folytatódni. Tapasztalható kétségtelenül egyfajta kapitalizmus-modell változási folyamat és ez alapvetően hasznos az emberiség – ha úgy tetszik – egészsége szempontjából.  Ámde ez visszájára is fordulhat, mégpedig vaskos profit érdekekből…

Ennek megakadályozása érdekében folyamatos nyomást kell gyakorolni a tőkeerős gigászokra.

Itt és most azonban végre mindenkinek be kellene látnia, hogy az elmúlt másfél évben tényszerűen a népek egészségi állapota ellen nem profitérdeket hajhászó bankok, óriáscégek, gyógyszergyárak, technológiai óriások és őket kiszolgáló kormányok intéztek támadást, hanem egy ismeretlen és kifürkészhetetlenül viselkedő vírus, majd annak folyamatosan szaporodó megannyi mutációja.

Olyan kihívás kombinációról van szó, aminek terjesztésében senki emberfia nem lehet érdekelt, azt nem tervelhette ki előre senki sem. Aki ilyesmiben törte volna a fejét, az akkor sem tudhatta előre, hogy mikor és mit lép a vírus.

Az is tény ugyanakkor, hogy egy világválság rengeteg, részben beláthatatlan, részben belátható derivativával bír. Minden válságból ki lehet hozni valami viszonylagosan jót, jobb jövőbe mutatót. Olyat, ami például az emberiség általános egészségi állapotának javítását szolgálja.

A gyógyszergyárakról van szó?

Fantasztikus vívmányt kényszerített ki a vírus, tudniillik rekordidő leforgása alatt kifejlesztettek és legyártottak az egész emberiséget ellátni képes sok milliárd adag vakcinát. Ez százmilliárd dollárokba került.

Mármost azok a gyógyszeripari műhelyek, amelyek erre képesnek bizonyultak, más területen is kötelesek bizonyítani ezek után!

Rá kell állniuk az antibiotikumoknak ellenálló baktériumok, vírusok elleni harcra is.

Az   antimikrobiális rezisztencia félelmetes terjeszkedése a következő évtizedek legsúlyosabb globális egészségügyi kihívásának tűnik, hogy egyre több fertőzés és kórokozó totálisan ellenáll az éppen ellenük kifejlesztett gyógyszereknek.  

A   SARS-CoV-2-fertőzöttek több mint 70 százaléka – egy brit egyetemi tanulmány szerint – antibiotikum –kezelésben részesült. Csakhogy ezek az antibiotikumok az esetek jelentős részében semmit sem használtak, netán rontottak a betegek állapotán.

A gyógyszergyári konglomerátumok – éppenséggel a Covid okán – most azonban a közvélemény és a politika általános nyomása alá kerültek, és – tetszik, vagy nem – szakmai prioritásként, egyúttal kötelező közösségi felelősségvállalásként kell felfogniuk az antimikrobiális rezisztencia ügyét, még ha ez a terület a vakcina fejlesztésekhez képest nagyon csekély pénzügyi haszonnal kecsegtet is.