Mire elég?

Gyerekkorom nagy kedvence volt a Nyomás utána című magnum opus. Ebben a filmben Bud Spencer és Terence Hill két életművész csavargót alakítanak, akik egy félreértés folytán szert tesznek a CIA 1 millió dollárjára, és emiatt végtelenül gazdagnak érzik magukat. A történet a ’80-as évek elején játszódik, és még ma is hatalmas összegként gondolunk 1 millió dollárra. De valóban így van ez? A Visual Capitalist megpróbálta számszerűsíteni, hogy az USA különböző városaiban elég lenne-e egymillió dollár a nyugdíjas éveinkre. Különböző adatbázisok, és megélhetési indexek segítségével összeállították, hogy melyik városban évente mekkorák egy nyugdíjas megélhetési költségei, és az induló tőkét elosztották ezzel a számmal. Ennek az eredménye lett ez a táblázat, ami megmutatja, hogy hány évig tudnánk megélni, ha a nyugdíjba vonuláskor rendelkeznénk ekkora összeggel.

A számokat segíti kontextusba helyezni az, hogy az USA-ban a várható élettartam 78 év, az emberek pedig 61 és 64 év között szoktak nyugdíjba vonulni. Így átlagosan 14-17 évig kell tudniuk eltartani magukat, ugyanis a helyi rendszer szerint legtöbb ember privát pénztárakban gyűjti a nyugdíj célú megtakarításait. Habár a legtöbb esetben valóban gondtalan nyugdíjas éveknek nézhetnénk elébe ekkora megtakarítással, azért az meglepő, hogy így is akad 10-15 város, ahol egyáltalán nem, vagy éppenhogy csak elég lenne ez a hatalmasnak gondolt összeg. Ennek a fő oka, a számítás mögött meghúzódó implicit feltevésekben rejlik. Abból indultak ki, hogy nem rendelkezünk ingatlannal, így a szokásos nyugdíjas fogyasztási kosár mellett bérelnünk kell egy lakást is. A lakhatási költségek pedig nagy szórást mutatnak. San Fransisco például híres arról, hogy ha valaki nem egy menő tech cégnek dolgozik, akkor már aktív dolgozóként sem nagyon engedheti meg magának az ottani életet.

Ez még rendben is van, de akkor nézzük az érem másik felét, mennyi ideig tartana összekuporgatni egy ekkora vagyont? Ez szintén városonként eltér, és egyszerűség kedvéért pár feltételezéssel kell élnem. Az első, hogy nincs infláció, amire ugye pont mostanában kezd el emlékezni mind a lakosság, mind a jegybankárok közössége, hogy egyszer réges-régen, mintha már hallottak volna erről a fogalomról. A második, hogy az aktív kori megélhetési költségnek is a Visual Capitalist által számoltakat fogom használni. A harmadik pedig, hogy a megélhetésen felül minden pénzünket félretesszük, és a megtakarításainkat konzervatív módon fektetjük be, így évente 3 százalékos hozamot érünk el. Ez elképesztően nagylelkű feltételezés, tekintve, hogy a történelem tanúsága szerint amikor az amerikai részvények ilyen magas ciklikusan igazított árazottsági szorzókon szoktak forogni, akkor a következő évtizedben inkább negatív hozam várható tőlük. Méghozzá éves átlagban! De legyünk optimisták, és a gondolatkísérletünkben számoljunk pozitív hozammal.

A kép még inkább reménytelen a drága helyen élők számára. Los Angelesben például az éves átlagos bér 68.100 USD, míg a VC számai szerint 71.500 USD az éves (igaz nyugdíjasokra számolt) megélhetési költség. Az angyalok városában nem nagyon tudnánk félretenni semmit a nyugdíjas évekre. Örülhetünk, ha a hónap végéig kihúzzuk. A lista közepén elhelyezkedő, Dallasban már biztatóbb a helyzet. Az átlagos bér 61.000 USD körül alakul, míg a megélhetési költségek csak 35.000 dollárt emésztenek fel. Feltételezve, hogy a különbséget minden évben vasfegyelemmel megtakarítjuk, és konzisztensen 3% hozamot érünk el, akkor 26 év alatt összegyűjthetünk ennyi pénzt. A leginkább pénztárca barátnak számító Memphisben pedig még jobbak a kilátások. Az átlagosan elérhető bér ugyan csak 56.900 USD évente, de megélhetésre nem kell sokat költeni. Csupán 22.000 dollárt. Így az áhított egymillió dollár már 21 év után a számlánkon állhat.

Persze a fentiek erős feltételzéseken alapulnak, és inkább csak “back of the envelope számításnak” tekinthetők, de a fő üzenetemet segítenek kicsit kontextusba helyezni. Míg 40 éve egymillió dollár egy életre megoldotta minden gondunkat, addig ma közel sem számít annyira mesés vagyonnak. Amerikában – ugyan rendkívül takarékos életvitel mellett – még átlagos élethelyzetben lévő emberek számára sem lehetetlen célkitűzés ekkora vagyont összespórolni. Sőt, a nyugati parton vannak olyan drága részek, ahol kifejezetten gyorsan, akár 8-10 év alatt is elkölthet ennyit egy nyugdíjas. Polgárpukkasztásnak hatásos lenne előbányásznom a magyar adatokat, de azt hiszem azt érezzük, hogy nálunk nem túl könnyű ekkora összeget felhalmozni. Átlagos nyugdíjas életvitel mellett pedig olyan sokáig élhetnénk, amit le sem merek írni. Szóval nálunk azért még sok pénz az a bűvös egymillió.