Mit keres Jézus a tőzsdén?Avagy miért hasznos és jótétemény a keresztényi befektetés?

Egyre inkább léteznek a reális gazdaságot is befolyásolni képes vallási, főként keresztény, azon belül katolikus tanításokat a középpontba állító pénzalapok, pénzkezelők. A katolikusnak, illetve kereszténynek nevezett befektetések száma a klímaváltozás súlyosbodásával és a járványok szaporodásával párhuzamosan gyarapodik. A Catholic Investment Services nevű, a „katolikus üzleti élet” központjában, Bostonban ténykedő, a katolikus szellemiséget tükröző befektetésekben „utazó” amerikai alapok, tőkepiaci intézmények ernyőszervezetének egyik alapítója, Scott Malpass egyebek között tájékoztat arról, hogy milyen gondolkodás kell vezérelje a vallásos tőkebefektetőket, és mely ágazatokhoz „nem szabad hozzányúlniuk”. Az interjúalany 14 milliárd dorlláros tőkeállományt kezelt – katolikus alapon – nemrégiben történt visszavonulásáig az amerikai Keleti Part egyik fő felsőoktatási intézményében, Notre Dame egyetemen.

Zentai Péter: A világ vezető római katolikus egyetemét a világ egyik leggazdagabb egyetemévé tette, sikeresebbnél sikeresebb befektetések révén – írják Önről elfogulatlan, nem szükségszerűen vallásos nagy- és kisbefektetők, többek között a University of Notre Dame-on végzett, nagy pénzügyi, gazdasági karriert is befutott diákok.

Nálunk azonban még mindig paradoxonnak tartják a legtöbben, hogy egy, a jézusi tanításokat mindenek elé helyező intézmény, pláne egy egyetem a tőzsdén üzleteljen. Kelet-Európában, de talán Nyugat-Európában is, ez a közgondolkodásban összeférhetetlenséget sejtet.

Scott Malpass: Az egyén gazdagodása, ha az tisztességes munkából származik, nem bűn. Bibliai értelemben sem az. A kérdésében ugyanakkor ott a célzás, miszerint a kereszténység és a pénzcsinálás egymással szemben álló fogalmak. Márpedig sem az Ó-, sem az Újszövetség, semmilyen szentírás nem tartalmaz utalást arra vonatkozóan, hogy a befektetés, amiből magántulajdon származik és az gyarapszik, Isten ellen való, illetőleg, hogy az megkérdőjelezheti bármilyen értelemben is az egyén moralitását, erkölcsösségét. Ebből magabiztosan kiindulhatunk és innentől kezdve csak azon töprenghetünk, hogy szabad-e például egy vallási alapon létrehozott oktatási vagy bármilyen intézményt „beengednünk” a vallásilag semleges szabad versenyes piacgazdaságba, annak szabad-e befektetéseket, pénzügyi- és reálgazdasági inveszticiókat eszközölnie…

Az Önök példája is azt igazolja tehát, hogy igen, szabad. 

Természetesen. Hiszen maga Amerika ennek szellemében működik, amióta ez a nemzet kialakult. Az Egyesült Államokat nagyon erősen az Istenben való hithez kötődő keresztények alapították. Amerika legmódosabb családjainak többségét korábban is, ma is hívőkként tartjuk számon. Adakozásaikat, filantróp tevékenységüket – amely nálunk kimagaslóan fontos a nemzetgazdaság, leginkább az oktatás, az egészségügy, a természeti kutatások és a művészetek fejlődésében – vallási meggyőződés is vezérli.

A legendás amerikai dúsgazdag filantrópok, ahogy tudom, nem katolikusok, hanem inkább protestánsok voltak…

Az Ön kiindulópontja szempontjából ez lényegtelen. Keresztények „csinálták”, alapozták meg az amerikai gazdasági, pénzügyi sikereket. Idővel egyre több katolikus zárkózott fel a leggazdagabbak világába, majd zsidók, újabban kínai, arab, iráni és libanoni származású nem keresztények is.

Ma is megállja a helyét az a mondás, hogy a pénzügyi siker és a szilárd Istenhit, az abba való kapaszkodás között összefüggés van.

Az mára lett világos, hogy a természet és az ember közötti kapcsolat fejlődése nyomán a keresztényi elvek mentén való gazdálkodás segít leginkább a földi élet javításán, segíti leginkább az embert, hogy fennmaradjon és szaporodjon. Ez a felismerés felgyorsította az igényt a keresztényi befektetésekre, tehát a keresletet olyan pénzügyi alapok iránt, amelyek kezelői őszintén a katolikus, meghatározóan a jézusi tanítások figyelembevételével „üzletelnek”.

Mit jelent, hogy katolikus befektetés? Ezzel a fogalommal egyre gyakrabban találkozom, sorra jönnek létre a katolikus illetőleg a kereszténynek nevezett befektetési alapok.

Ferenc pápa 2015-ben enciklikát (Laudato Sí) szentelt a – bár nem nevezte nevén őket, de lényegében – a katolikus befektetések tematikájának.

Ebben 184 oldalon keresztül tárgyalja, micsoda drámai, részben az ember okozta természeti kihívások hozhatnak szenvedést az emberiségre.

Ezt megakadályozandó, a gazdálkodó, üzleti, pénzügyi életben aktív keresztény (katolikus) embernek elsődleges feladata, hogy dolgait, tevékenységét az erdők pusztulásának, a víz, a levegő szennyezésének megakadályozásával végezze el, azokat a szegény országokban élő milliárdok vízhez, élelemhez jutásának szolgálatába (is) állítani segítse.

A „kapitalista”, a tőkepiacon jelen lévő katolikusoknak inveszticiós döntésükkel ilyen témákra kell fókuszálniuk, mert ezzel egyszerre szolgálják a saját, a családjuk és az emberiség boldogulását és magát az Istent.

A Laudato Sí enciklika mentén dolgozott ki az amerikai római katolikus püspöki kar részletes útmutatást a katolikus tőkések számára, azt minden más katolikus figyelmébe ajánlva, hiszen mindannyian résztvevői vagyunk a nemzet- és a világgazdaságnak.

A kapitalista, mivel lehetőségei szélesebbek a többiekéhez képest, különös felelőséggel tartozik – ha úgy tetszik – Isten felé is. Konkrétabban az Isten által teremtett minden egyes ember irányába. Függetlenül az adott individuum származására, nemére és így tovább.

Jézus tanításai jelentik természetesen az alapvetéseket, amennyiben egy katolikus, egy keresztény számára nincs különbség ember és ember között.

A Notre Dame egyetemen és jelenlegi tevékenységében mire helyezte befektetőként a hangsúlyt?

Arra, ami egy hívő katolikusnak kötelessége. Kerülni az embert romboló tevékenységeket és segíteni az embert építő, minden értelemben gyarapító ténykedéseket. Ennek alapján is kreálható új tőke, amely újabb, a katolicizmusnak megfelelő befektetéseket szül és így járul hozzá tényszerűen egyre több ember jólétéhez, segítve ezzel felebarátainkat. A katolikus, a keresztény és a zsidó, a muszlim alapon történő befektetések egyébként eleve ugyanazon elvek alapján működnek. A hangsúlyok különböznek egymástól csupán.

Milyen hangsúly különbségek figyelhetők meg?

A muszlim hit tiltja a kamatot, a szerencsejátékot, tiltja az alkoholgyártókkal és a (sertés)húsfeldolgozással való mindennemű kapcsolatot.

A protestáns hit nagyon keményen koncentrál a roppant dolgos napi munkavégzésre, a profit szinte egészének társadalmi hasznot hajtó újra befektetésére. A zsidó vallásban kiemelkedő szerepet kap a filantrópia, újabban a szociális igazságtalanságok mérsékléséhez való hozzájárulás – üzleti haszonszerzésből származtatottan.

Mindez nincs ellenére a direkt katolikusnak nevezhető beruházások kreátorainak sem…

A katolikus, keresztényi befektetések szigorúan fókuszálnak a jövő alakulásának várható negatív következményeinek legszigorúbb elkerülésére. Ugyanakkor a jövő igazságosabbá, egészségesebbé, tisztábbá tételére és arra, hogy az emberiség száma ne csökkenjen, hanem növekedjen.

Nálunk tabu a befektetés

  • a fegyvergyártásba,
  • a dohányiparba,
  • szerencsejáték bizniszbe,
  • a pornográfiába,
  • az embriók klónozására tett bárminemű tudományos kísérletezésbe,
  • az öncélú spekulációt, csak öncélú gyors meggazdagodást ígérő pénzügyi tevékenységekbe.

Emellett visszautasítjuk a napi kamatot, az uzsora-kamatot a pénzvilágban.

Minden más azonban szabad?

A Laudio Sí és az amerikai püspöki kar ezeket a területeket javasolja a tőkevilág számára szóló útmutatásaiban:

  • környezetkímélő beruházásokat, a szén-dioxid-kibocsátás csökkenésével járó ipari tevékenységek,
  • bio élelmiszer termelés,
  • az erdők fennmaradásának segítése.

Tehát minden, ami erkölcsileg emelkedett célokat szolgál. Nem pedig öncélokat. Sem olyanokat, amelyek így vagy úgy másodrendű sorba taszíthatnak szerencsétlenebb sorsú országokban élőket, menekültekké teszi őket, illetve menekülteket akadályoznak abban, hogy menedékre leljenek.

  • Sem bármi olyat, ami a nőket hátrányba taszítja a férfiakkal szemben.
  • Sem a működő cégek, sem az azokba befektetők – ha igaz katolikusok – nem pénzelhetnek és nem végezhetnek olyan tevékenységet, amely hazugságok terjesztésével járnak együtt, például álhírek gyártásába vagy a genderek megkülönböztetésébe.
  • Nem segíthetik üzletileg a művi vetélést.
  • Invesztálhatnak viszont olyan jövedelmező üzletekbe, amelyek a gyerek áldást növelik- közvetve vagy közvetlenül.

Azt azonban tisztán kell értenie minden hívő katolikus pénzkezelőnek egyik oldalon, a másik oldalon pedig azoknak, akik meggyőződéses katolikusként választják ki, kire bízzák megtakarításaik fialtatását: Az erkölcsösség, az Istenben való hit önmagában semmilyen befolyással sincs a piacok alakulására.

Semmiképpen sem foghatjuk „Isten bosszújára”, ha nem várakozásainknak megfelelően alakul még oly nemes befektetésünk jövedelmezősége. Persze, az sem tekinthető Isten jótéteményének, ha keresztényi szellemiséget szolgáló célok érdekében invesztáljuk pénzünket és nyerünk is rajta.