Mit kezd egy sikeres olimpikonunk az állami jutalommal?

Nemrég lezajlott a 2020. évi Tokiói Olimpia, és ismét szép magyar sikerek születtek.

Az érmesek és a 4-8.(!) helyezettek sok éves kemény (és eredményes) munkájuk elismeréseként sok millió forint állami jutalomra jogosultak, melyet a „200/2013. (VI. 13.) Korm. rendelet egyes kimagasló sporteredmények állami jutalmáról” rendelet szabályoz.

A jutalmak konkrétan ezek:

A versenyzői pénzjutalom az IOC által szervezett nyári és téli olimpiai játékok esetén (nettó összegben, forintban, 100%)

Eredményességi szint Állami jutalom mértéke
(forint/fő)
Aranyérem (I. helyezés) 50 000 000
Ezüstérem (II. helyezés) 35 700 000
Bronzérem (III. helyezés) 28 500 000
IV. helyezés 21 500 000
V. helyezés 14 300 000
VI. helyezés 11 400 000
VII. helyezés 5 700 000
VIII. helyezés 2 800 000

 

A „hivatalos” magyar dicsőségtábla és egy bővebb összefoglaló (alul részletes statisztikákkal) is elérhető.

Látható, hogy a sportolók közül jónéhányan egy összegben folyósításra kerülő több tízmillió forinttal lettek gazdagabbak, és akkor azzal még nem is számoltunk, hogy az érmesek olimpiai járadékra is jogosultak lesznek 35. életévük betöltésétől kezdődően életük végéig. Ez utóbbi tényt csak úgy tudomásul szoktuk venni, pedig ez a lényegesen nagyobb összeg akkor, ha sokáig él a sportoló.

A jogszabály és cikkünk szempontjából a lényeg:

60. § (1)Az első helyezést elért érmes járadékának mértéke a bérből és fizetésből élők előző évi – a Központi Statisztikai Hivatal által számított – országos szintű bruttó nominál átlagkeresetének megfelelő összeg. A második helyezést elért érmes járadékának mértéke az első helyezett részére meghatározott járadék hetven százalékának, a harmadik helyezést elért érmes járadékának mértéke az első helyezett részére meghatározott járadék ötven százalékénak megfelelő összeg.)

(2) *  Az érmes valamennyi, 59. § (1) bekezdése szerinti helyezése után jogosult a helyezés után az (1) bekezdés szerint járó teljes összegre.)

A bruttó átlagkereset 2021. májusban 431.600,- forint volt.

Ha valaki kizárólag egy aranyérmet nyert és él 80 évig, akkor 35. életévétől a hátralevő 45 év 540 hónapjában a legfrissebb bruttó átlagkereset alapján összesítve, mai számokkal számolva még 233 millió forintot fog kapni a most egy összegben folyósított 50 millió forint mellé. (Tudom-tudom, most nagyon leegyszerűsítettem a dolgot.)

A fentieket látva nagyon megéri itthon többszörös olimpiai bajnoknak, vagy érmesnek lenni. (Ha valaki alaposan átolvassa a jogszabályokat, láthatja, hogy nemcsak a sportolók részesülnek az anyagi sikerből, hanem edzőik, segítőik is, ezért nagyon nem mindegy, hogy egy-egy nagyon sikeres sportoló kit nevez meg például edzőjének.)

Láthattuk, hogy a legmagasabb szinten is sikeres sportolóink hétköznapi szinten jelentős összegekhez jutottak, felmerülhet a kérdés, mit is csinálnak vele. Hogy megtudjuk ezt, a legegyszerűbb az lenne, ha megkérdeznénk őket, de nyilván ez egy elég érzékeny téma, és igazából semmi közünk hozzá.

Befektetési szakemberként jónéhány anyagilag is sikeres sportolóval és labdarúgóval találkoztam már, illetve olvastam riportokat a témában, ezért van némi tapasztalatom befektetési szokásaikról. A „kutatási” minta az elemszám miatt nyilván nem reprezentatív, ugyanakkor úgy gondolom (érzem), hogy megállapításaim az anyagilag sikeres sportolók többségére igaz.

Tapasztalataim alapján nem meglepő módon, a többség lakóingatlanba (is) fekteti sikeres sportolói pályafutásának gyümölcsét. Első helyen az általa és családja által lakott lakásra/házra költi a pénzét, aztán általában bérbeadható lakásokba fektetik a pénzt, kisebb részben bérbeadható üzlethelyiséget vesznek.

Ez elég logikus és helyes magatartás a részükről (feltéve, ha nem drágán vásárolnak, mint például az ebben a cikkben olvasható labdarúgónk), mivel szakértelem híján más területen nem tudnák hatékonyan befektetni tőkéjüket.

(A lakásvásárlási döntés meghozatala után, olyan sok nagy súlyú döntést már nem kell hozniuk, csak tartani kell a lakást és szedni a bérleti díjat, vagy a lelakottat felújítani, majd eladni. Tudom, persze van teendő így is elég, de a nagy súlyú befektetési döntés meghozatala után a sportoló saját maga is el tudja végezni a befektetés gondozásával járó lényegesebb kisebb súlyú döntéseket (és szakértelmet sem) igénylő feladatokat.)

Mivel én többnyire fiatal(os) férfiakkal találkoztam, mindenkinek nagyon klassz és többnyire új(szerű) kocsija van (volt), ez fontos státuszszimbólum számukra, azaz ennél a „befektetés” típusnál az érzelmi/szociális megtérülés (saját maga felé, a barátok felé stb.) nagymértékben jelenik meg.

Anyagi értelemben azonban utóbbi nem valami jó befektetés (sőt) nemcsak a magas fenntartási költségek miatt, hanem az óriási értékvesztés miatt is.

A lakásbefektetések eddig nagyon szépen hoztak, de kérdés, hogy friss bajnokainknak a jelenlegi árszinten kell-e befektetőként belépni a lakáspiacra, igaz, nagyon valószínűnek tartom, hogy sportolóink nem számolnak megtérülést (illetve, nem helyesen értelmezik azt), „érzésből”, amolyan ráhagyásos alapon gondolkodnak (ahogyan mások is), amikor befektetéseik jövőbeli eredményével számolnak.

Kockázatosabb üzleti vállalkozásba is jónéhányan kezdenek, igen jó példa erre Szalai Ádám, aki több (például ipari) vállalkozást is futtat egyszerre, Kásás Tamás vagy Kokó pedig éttermet nyitott.

Persze nem mindenki tud ilyen méretekben gondolkodni (ekkora pályán focizni, hogy stílszerű legyek), de többektől hallottam, hogy pénzük egy részével rokoni, baráti kis cégekben (vendéglátás, építőipar, kereskedelem a jellemző) vállaltak csendestársi szerepet. A kérdés persze ilyenkor is mindig az, hogy képesek-e ezek a működőtőke befektetések tartósan megtérülőek lenni, sőt az is kérdéses lehet, hogy a befektetett tőke valaha is visszafizetésre kerül(het)-e majd.

(Mivel egy átlagos sportoló nem képzett és gyakorlott befektetési szakember, ezért valószínűleg nem tudja, hogy a rokoni/baráti befektetési invitálásra milyen helyes választ adjon, és akkor most az egyszerű rokoni/baráti kölcsönkérésekről ne is beszéljünk…)

Beszélgetőpartnereim meglepően nagy hányadának van/volt befektetési célú életbiztosítása, melyekről úgy érzem, hogy nem sok fogalmuk van, és mivel elég hosszúak ezek a szerződések, még sok idő eltelik, mire kiderül, hogy a megtérülés milyen volt. (Nincsenek illúzióim…)

A kockázatkerülők/konzervatívak közül sokan csalódtak a Quaestor botrány idején, nem is értették, hogy hogyan történhet meg ilyesmi (mármint az, hogy biztosnak gondolt befektetésük egy részét elbukják), ezért most már óvatosabbak, a többség MÁP Pluszt is tart a számláján. (Egyébként elég jellemző, hogy a barátok még egymással sem teljesen mértékben osztják meg befektetési lépéseiket, de a szájhagyomány például a MÁP Plusz esetében működik. A MÁP Plusszal persze nagy hibát nem tudnak elkövetni, a papír kockázat-hozam-likviditás együttállása kiváló más hasonló kockázatú papírokéhoz viszonyítva.)

Néhányaknak láttam a portfóliójában részvényeket, részvényalapokat is (még kriptodevizát is), de ezeket szinte sosem saját megfontolásuk alapján vették, hanem ismerősi/baráti javaslatra, vagy egy szakmabeli (banki alkalmazott, rokon, barát) javasolta nekik.

Látható, hogy a többség próbál józan és higgadt maradni, amikor a nagy pénzről dönt, és ez a viselkedés helyes is, valószínűnek tartom, hogy a most megszerzett vagyon nagy része nominálisan is meg lesz 10 év múlva, a kérdés inkább az, hogy reálértelemben mit ér majd akkor az a vagyonérték a mai reálértékhez képest.

Összességében az látszik, hogy a többség anyagi értelemben (reálértéken) is most van a csúcson, innentől lefelé vezet majd az út a többség számára (a többségnél szerencsére nem meredeken), de a járadék formájú állami díj, mindig képez majd egy védőhálót, ha esetleg reméltnél sokkal hamarabb porlad el, vagy fagy be a most megszerzett tőke.

Megjegyzés:

Az általam megismert egyik beszélgetőpartner sem lett magas szintű (akár nemzetközi) sportdiplomata, sikeredző, sportvezető, politikus stb. Megfigyeléseim szerint, akik ilyen utat tudnak választani, vagy a civil életben lesznek másodjára (többedjére) is nagyon sikeresek, azok képesek lehetnek előrébb lépni anyagilag még erről a szintről is, de nem azért, mert jelenlegi pénztőkéjüket kiválóan fektetik be, hanem mert humán tőkéjüket használják ismét kiválóan.

Sajnos nem ez az általános, de azért sok jó példa is van.

Ha már eljutott idáig, akkor tekintsen meg egy izgalmas, tartalmas adatvizualizációt az olimpiával kapcsolatban.