MOL és Richter részvény a Corvinusnak

Kamu vagy legalábbis ésszerűtlen ügyetlenkedés a kormány új bejelentése, miszerint MOL és Richter részvényeket ad a Budapesti Corvinus Egyetem fenntartására létrehozandó alapítványnak. Ezek osztalékaiból kellene a jövőben az intézménynek túlélnie, fejlesztenie. Állami támogatás viszont az elkövetkező években nem lesz. Jövőre már csak „fizetős” képzéseket hirdethetnek.

Jó példa ez arra, hogy az államigazgatáson belül hogyan válnak jó ötletek végül valamilyen torzszülötté. Az intézkedés elvitathatatlan érdeme persze, hogy az egyetem kikerül az állami szférából, és így sok adminisztratív teendőtől mentesül. Azonban ez inkább csak azt minősíti, hogy a közszférán belül kínszenvedés működtetni bármit is.

Az eredeti, jó ötlet nyilván az volt, hogy adjanak anyagi és operatív függetlenséget egy tudományos és oktatási intézmény számára. (A NER-en belül!) A jó ötlet folytatása úgy hangzott, hogy ehhez a kormány adjon valamilyen vagyont az intézmény kezébe. A gondolat valahol itt bicsaklott meg. Ugyanis a legkönnyebben átadható vagyonelemnek a MOL és Richter részvények egy részét találták a döntéshozók, ahelyett, hogy pénzt adtak volna. Az adófizetők szempontjából nyilván mindegy, hogy 380 milliárd forinttól válnak meg, vagy ugyanilyen értékű részvénypakettől. Még a részvények átadása sem lett volna teljesen ügyetlen megoldás, ha az Egyetem alapítványának joga lenne szabadon gazdálkodni ezekkel. Azonban a két vállalat a nemzeti kincsünk, tehát a kormány kapásból meg is tiltotta, hogy a részvényekből valaha is eladjon és más befektetésre cseréljen egy darabot is az intézmény.

Úgy emlékszem, a Corvinus Egyetem pénzügy szakán egyetlen dolgot mertek határozottan tanítani számunkra a befektetési eszközök kiválasztásáról: „A diverzifikáció, tehát a sokelemű portfólió létrehozása javítja a hozam és kockázat arányát”. Mivel a kapott MOL pakett osztaléka a tavalyi adatok alapján 9,4 milliárd forint, míg a Richteré 1,26 milliárd, így akkora az aránytalanság, hogy közel járunk ahhoz, hogy kimondhassuk, a Corvinus jövője kifejezetten a MOL profittermelő képességétől és osztalékpolitikájától fog függeni. Hangsúlyoznám az utóbbit. Mert még ha a MOL nyereséges vállalat, akkor is könnyen jöhet olyan helyzet, amikor úgy dönt, nem fizet nagy osztalékot, mivel a likvid pénzét a jövőben valamilyen beruházásra vagy simán válságkezelésre kívánja tartalékolni.

Ezen a ponton mindenki gondoljon bele abba, hogy hová tart az olajipar, az alternatív energiák, és hogy a MOL új iránya a vegyipari terjeszkedésben vagy a tengeri olajfúrásban mennyire kiszámítható terepek. Tegyük emellé azt, hogy a Corvinusnak a saját bevétele évi 4 milliárd körüli, tehát töredéke a 14 milliárdos kiadásainak. Pedig az Egyetemen jelenleg is a diákok 40%-a önköltséges, és a maradékból rejtély, hogy hányan tudnának fizetős formában is járni. Tehát, az Egyetem saját bevételszerző képessége nem tud hirtelen duplázódni, triplázódni a jelenlegiről, abban az esetben, ha épp nem lesz osztalék bevétele a MOL részvényekből. Vannak a világon nagyon sikeres egyetemi alapítványok, de azok százszámra választanak befektetési eszközöket, és rendelkeznek likvid tartalékokkal. Eszükbe sem jutna mindent egy-két eladhatatlan részvénybe bebetonozni.

Az Egyetem majd felveszi az ösztöndíjas hallgatókat 3-4 éves tanulmányi szerződésekkel, és utána szurkolhat, hogy legyen olyan osztalék, amiből ezt valóban finanszírozni is tudja, mondjuk a 3. tanulmányi évben. Ez csak egy példa. Nyilván egy ekkora intézménynek számos, több évre szóló kötelezettsége, megbízási szerződése adódik, nem is beszélve a 6 milliárd fölötti bérköltségről vagy a rezsiről. Tehát, ha a MOL osztalék úgy fog ingadozni a következő évtizedben, mint az előzőben, akkor ugyanúgy az államhoz fognak majd mentőövért fordulni szükség esetén, mint eddig is.

Íme a MOL osztalékok közelmúltja (a jelenlegi részvény darabszámra kalkulálva, a tavalyi, egyszeri tételt kiszűrve, kerekítve):

2018 85 Ft
2017 78 Ft
2016 71 Ft
2015 61 Ft
2014 74 Ft
2013 58 Ft
2012 57 Ft
2011 0 Ft
2010 0 Ft
2009 0 Ft