hold

Amikor még műholdnak használták a Holdat

Az 1960-as évek elején még nem voltak távközlési műholdak. Ekkoriban igazi hidegháborús kémtechnológiával a Holdat használták két földi pont között a kódolt rádióüzenetek küldéséhez. A rádióadót ilyenkor magára a Holdra irányították, onnan pattantak vissza a jelek a földi vevőállomás felé.

Persze nagy távolságokra, egyik kontinensről a másikra, már a XX. század első felében is tudtak rádióüzeneteket küldeni. Erre a rádióhullámok közül a hosszúhullámok voltak alkalmasak, mert ezek a Föld görbületét követve terjedtek, így a Föld egy pontján sugárzott rádiójeleket az egész földön venni lehetett. A hosszúhullámú rádiózásnak az egyik hátránya az volt, hogy lassú volt az adatátvitel, vagyis egy hosszú üzenet elküldése sokáig tartott. Ez részben előidézője volt a módszer másik hátrányának, hogy irány-mérésekkel be lehetett mérni az adó helyét, azaz hírszerző tevékenységhez nem volt biztonságos.

Ezzel a problémával szembesültek az Egyesült Államok Haditengerészete áltál üzemeltetett úgynevezett Technikai Kutató Hajók is, amelyek igazából kémhajók voltak, és a Nemzetbiztonsági Ügynökség munkáját segítették. Ezek a hajók, amelyeket a II. Világháborúban a Szövetségesek hadianyag utánpótlását biztosító Liberty hajókból építettek át, antennáikkal a környezetükben zajló rádióforgalmat figyelték és elemezték.

1961-ben próbálták ki először a világtengereket járó hajókon azt a rendszert, ami a hosszú kódolt üzeneteket egy rövid csomaggá sűrítette. A csupán néhány tizedmásodperc hosszúságú csomagot a hajó 5 méter átmérőjű parabolaantennája mikrohullámú rádiójelként a Hold felé sugározta. A Holdról visszaverődő jeleket aztán az ügynökség Washington melletti központjában vették és dekódolták. A módszer előnye az volt, hogy a Hold felé irányított jeleknek köszönhetően a földről nem lehetett közvetlenül venni a kibocsájtott jeleket, így nem lehetett bemérni a hajó helyét. A módszer hátránya könnyen kitalálható: csak akkor működött, ha mind a hajóról, mind pedig Washingtonból egyszerre látható volt a Hold. A rendszer kódneve az angol nyelvű nevének rövidítéséből képzett mozaikszó volt: TRSSCOMM.

A rendszer működési elve akkor került nyilvánosságra, amikor 1967-ben az USS Liberty nevű hajó bekerült a hírekbe azzal, hogy a Hatnapos háború kitörésekor nem hagyta el időben a háborús zónát, és váratlan támadás érte.  A támadásban 34-en életüket vesztették, és több mint 150-en sebesültek meg, a hajó elsüllyedt. Bár az incidens miatt Izrael bocsánatot kért az Egyesült Államoktól és kárpótlást is fizetett az áldozatok családjainak, a mai napig tartja magát a feltételezés, hogy az izraeliek szándékosan semmisítették meg a hajót, mert így szerették volna jelezni, hogy nem örülnek a térségben zajló amerikai kémtevékenységnek. Akár így történt, akár nem, az biztos, hogy az eset kapcsán sajtónyilvánosságot kapott az a tény, hogy léteznek ezek az ún. Technikai Kutató Hajók, amelyek nemzetközi kémkedéssel foglalkoznak, és hogy ezek a Holdat felhasználva továbbítják üzeneteiket Washingtonba.