Nagy baj, ha erőltetjük a világgazdaság mielőbbi lábra állását, de az is, ha ezt mégsem tesszük….

Káosz és óriási katasztrófák várnak az emberiségre – ha nem történik érdemi változás a világ szemléletmódjában és menedzselésében. Egyebek között ez a mondanivalója Massay-Kosubek Zoltánnak, az EPHA, az EU mellett tevékenykedő népegészségügyre fókuszáló brüsszeli lobbi- és tanácsadó csoport vezető szakértőjének. Az interjúalany egyrészt történeti alapon adja értésre, hogy a várható világgazdasági válság hallatlan egészségi károkat képes okozni a krízis veszteseinek, beleértve az öngyilkosságok számának emelkedését, és az egészégügyi ellátás gyengülését is. Másrészt viszont aggályosnak tartja, hogy a vélhetőleg erőltetetten zajló gazdasági újrakezdés közepette a döntéshozók nem helyezik új, „zöld” alapokra a globális gazdaságot, hanem inkább a „kerül, amibe kerül” szemlélet mentén fogják figyelmen kívül hagyni a természeti környezetet, a levegőt. Az olcsóbbá vált nyersolajra és a többi fosszilis, ámde bizonyítottan az emberség egészségét károsító engergiahordozóra fogják építeni a konjunktúra beindítását. Márpedig ez újabb katasztrófák előszelét jelenti – mondja Massay-Kosubek.

 

Zentai Péter: Jól gondolom, hogy nemcsak óriási veszélyt jelent a népek egészségére a koronavírus, hanem örvendetes változáshoz is hozzájárul? Hiszen minél inkább szűkül a gazdasági, ipari, közlekedési tevékenység, annál inkább tisztul a levegő és ezáltal javulni fog lényegében minden ember egészségi állapota.

Massay-Kosubek Zoltán:Örvendezni azért persze nem kell a világjárvány okán!
A koronavírusnak áttételesen, legfeljebb annyi köszönhető, hogy az és a rá adott válaszintézkedések láthatóvá tették mennyire fenntarthatatlan az az életvitel, amelyet az emberiséget folytatott egészen mostanáig. A levegő szennyezettsége drasztikusan csökken a világ minden pontján az ipari létesítmények, általában a városok környékén. A méregnek bizonyult kén-dioxid látványosan tűnik el a légkörből ugyanis sokkal kevesebb a  jármű az országutakon, a városi utcákon – és ez is globális jelenséggé vált néhány hét leforgása alatt. Az NO2 (kén-dioxid) az, ami bizonyítottan talán a legerőteljesebben gyengítette a gyermekek szervezetét és okozott tüdőelégtelenségeket felnőtteknél, főként az idősebbeknél. Minél több kár érte az embert a levegőszennyezettség miatt, annál inkább gyengült immunitása mindenféle betegségekkel szemben. Ez most egészen látványos a koronavírus esetében is.

De abban ugye nem tévedek, hogy most esélyt kapott a világ, hogy belássa, mennyivel élhetőbbé és egészségesebbé tehető környezetünk, ha egy időre „levegőt kap”, értsd: mesterségesen visszaszorítjuk a szennyezést?

Mármint ideiglenesen. Nagyon ideiglenesen. De ne legyen illúziónk: odafigyelve a fővonalbeli gazdasági, ipari, pénzügyi és politikai szakemberek, döntéshozók nyilatkozásaira, sajnos túlzottan is nagy eséllyel minden ott folytatódik, ahol a válság kitörése előtt abbamaradt. Az előjelek szerint mindent „beleadnak”, hogy a lehető legrövidebb időn belül, a lehető leggyorsabban térjen vissza a közlekedés és az ipar a régi kerékvágásba. A gazdaság életveszélyesnek minősített beteges állapota, a tűzoltás szükségletei közepette félő, hogy semmiféle preferenciát nem fognak kapni a levegő szennyezettségét tartósan csökkenteni hivatott átalakítások. Mennyiségre és nem minőségre fognak fókuszálni – legalábbis én ettől tartok.

Ami nem vethető igazából a döntéshozók szemére. Elvégre nem csupán önérdekből, hanem közérdekből is erőltetni kell előbb utóbb a feszített gazdasági teljesítményt és mindenekelőtt a fogyasztást. Vagy nem gondolja, hogy a gazdaság, pénzügyi válság szintén ártalmas az egészségre? S ki tudja? Tán azoknak van igazuk, akik szerint a várható világgazdasági krízis nagyobb lelki, fizikai és szellemi károkat fog okozni, mint amit a mostani járvány képes tenni az emberrel.

A gazdasági világválságok bizonyítottan rendkívüli súlyossággal, nagyon hátrányosan hatnak a népegészségügyre. Fokozódó pénz- és egyéb hiányok, az életkörülmények romlása közepette eleve gyengül a beteggondozás, a betegellátás színvonala. A munkahelyek elvesztésével, a munkanélküliség tömegessé válásával, a recesszió orvosi értelemben vett tömeges depresszióba csap át, növekszik hosszabb távon az öngyilkosságok száma. Az elesettek, szegények helyzete kilátástalanná válik hosszú éveken át.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni: a gazdasági válság más természetű, lelki alapú „járványok” melegágya. Viszont erősen valószínű, hogy mindezt megelőzendő, óriási vehemenciával fogják az ipart, a tömeg- és magánközlekedést, az értékesítési, szállítási láncokat – szennyezéssel a legcsekélyebb mértékben sem törődve, „kerül, amibe kerül” alapon – helyreállítani. Ez esetben, azt hiszem, teljesen reálisan prognosztizálom, hogy végleg elveszítjük a klímaharcot.

Semmit sem felejtettünk, semmit sem tanulunk? Ez a mondanivalója?

Pontosan. Valóban úgy tűnik, hogy ördögi körbe kerülünk: a gazdasági válságot éppannyira kell a népek egészsége érdekében maximálisan tompítani, mint a levegő- és környezetszennyezést.

A Covid-19 vírus félelmetessége nemcsak az itt és most okozott károkban, emberveszteségekben rejlik, hanem elsősorban abban, amit sejtet. Tudniillik szinte nyilvánvaló, hogy további, az egész földkerekséget és annak minden lakóját veszélyeztető krízisek várnak ránk a jövőben. Ha minden egyes várható világkrízist csak átvészelni készülünk- a tűzoltások különböző formáival – de nem készülünk fel arra, hogy minőségileg változtassunk a globális gazdasági működési rendszer alapjain, akkor előre modellezhető, hogy minden egyes további válság egyre katasztrofálisabb következményekkel fog járni. Előbb a jegybankok eszközei, utána a kormányoké fogynak ki, vesztik el teljes mértékben a hatékonyságukat. Káosz és óriási katasztrófák várnak az emberiségre – ha nem történik érdemi változás a világ szemléletmódjában és menedzselésében.

Most például milyen alapvető és reális változtatásokra lenne szükség? Tudna példát említeni?

Drámai veszélyeket hordoz magában az a csábítás, amit a fosszilis energiák alacsony ára jelent. A gazdaság mielőbbi lábra állását a nevetségesen alacsony energiahordozó árak látszólag nagyon is segíthetik. Csakhogy éppen most, azonnal kellene felszámolni a fosszilis energiahordozók kitermelését és értékesítését szubvencionáló globális és helyi intézkedéseket. Évente ötezerkétszáz milliárd dolláros állami és egyéb támogatásban részesül az olaj-gáz stb. kitermelés és értékesítés a nagyvilágban. Ezt a több mint 5 trillió dollárt a lehető legrövidebb időn belül át kellene irányítani a zöld, megújuló energiatermelésbe, a zöld infrastruktúrák kiépítésébe. Ez óriási mérnöki, kutatási-fejlesztési és hatalmas munkaerőforrásokat igénylő átállás egy jobb, egészségesebb, fenntartható világgazdasági modell működtetése érdekében.

Abból indultunk ki, hogy jobb most a levegő, mint a víruskrízis megjelenése előtt

Egyértelmű, műholdfelvételeink is ezt igazolják. A lényeg, hogy a légszennyezés messze a legsúlyosabb népegészségügyi kockázat – itt Európában mindenképpen.

Cáfolni sem próbálja senki, hogy a szennyezés hatásai évente csaknem fél millió (négyszázezer) európai korai halálát okozzák. Itt és most a koronavírus a szennyezés által megrongált emberi szervezeteket tudja leghatásosabban támadni.

Ahogy a vírus megállítása sem megy csupán állami, nemzeti határokon belül, ugyanúgy semmilyen más, betegségeket kiváltó kórokozók ellen sem lehetséges politikai vagy földrajzi korlátok között hatékonyan fellépni, mert ezek a fajta „ellenségek” nem ismernek határokat, az egész emberiséget támadják. Ezért mondjuk, hogy ez a jelenlegi járvány is csak együttesen győzhető le, az információkat, kutatási eredményeket nem sajátíthatják ki az államok. A közös, koordinált fellépésre nagyobb szüksége van Európának, mint bármikor korábban.  Erre találták ki az Európai Uniót, rá vár az érdemi változás beindítása és vezénylése – legalábbis itt Európában.