Nehéz idők, óvatos válaszok

A közép-kelet-európai gazdaságpolitika óvatos, az ingyen pénz korszaka még nem jött el

Az elmúlt hetekben a fejlett országok sorra jelentették be a koronavírus okozta gazdasági lassulásra adott válaszreakciókat. GDP arányosan soha nem látott mértékű mentőcsomagok érkeznek, ezek tükrében furcsa azt látni, hogy a nemzetközi összehasonlításban igen erős döntési lehetőségekkel rendelkező magyar kormány válaszlépései méretükben, sebességükben és az érintetettek körét tekintve is elmaradnak másoktól. Látszólag elmaradunk a költségvetésbe bevonandó új források tekintetében is, hiszen a 2,7%-os költségvetési hiány tartásával jelenlegi kommunikáció szerint a stimulus átcsoportosításokkal, és nem új források bevonásával lesz finanszírozva. Azonban régiós összehasonlításban már inkább vegyesnek látszik a kép: míg a fiskális mentőcsomag elemei valóban lassabban lépnek életbe itthon, és az érintettek köre is szűkebb, addig a támogatások és ezen belül főleg az új források bevonásának mértéke Lengyelországban, Csehországban és Romániában sem tűnik bátornak.

A bizonytalanság nagy, de a régiót stabil helyzetben érte a válság

Mielőtt belevágnánk a gazdasági mentőcsomagok bemutatásába és értékelésébe, álljon itt három gondolat pontokba szedve arról, hogy a jelenlegi kontextusnak milyen sajátosságai vannak, milyen helyzetbe ágyazódnak bele az elmúlt hetek válaszreakciói. Az egyik fontos pont, hogy a jelenlegi válság drasztikusan eltér a gyakrabban látott adósságválságoktól, amilyen a 2008-as is volt, és amelynek kezelésében már nagyobb tapasztalat halmozódott fel. Itt a bizonytalanságot a következő változók láncolata okozza, melyeknek jövőbeli lefutását nyilván nem ismerhetjük, mégis alapvetően ennek a függvénye, milyen reakciókra lenne most szükség. Az első pont, a koronavírus fertőzések terjedésének sebessége és egészségügyi hatása, melyik korcsoport milyen arányban szorul kórházi ellátásra és milyen halálozási rátával számolhatunk fertőzés esetén? A második, az erre válaszlépésül adott egészségügyi korlátozások mértéke, például meddig szükségesek a kijárási korlátozások? Kell-e majd újra karanténba vonulni? Harmadjára pedig, hogy ezeknek a korlátozásoknak pontosan milyen negatív gazdasági következményei lesznek? Kiket érint ez elsősorban és másodsorban? Mekkora visszaesést indukál majd ez a fogyasztásban? Ahogy telik az idő, egyre pontosabban látjuk majd a válaszokat a feltett kérdésekre, azonban a gazdasági szereplők körében a következmények már a jelenben is felmerülnek, így a gazdaságpolitikai válaszlépések nem várathatnak magukra, különben a csődök és a munkanélküliség a termelési kapacitások eltűnése miatt hosszú távon is negatív hatással lehetnek a gazdasági növekedésre. Ettől függetlenül el lehet képzelni, hogy ennyi bizonytalansági faktor mellett nehéz lehet hetek leforgása alatt meghatározni az optimális mentőcsomag jellemzőit.

A másik fontos pont, hogy a 2008-as válság óta tartó időszak egyébként is gazdaságot stimuláló beavatkozások bátrabb alkalmazásáról szólt. Ha csak azt vesszük alapul, hogy az egy-másfél évvel ezelőtti, Kínából induló, a jelenleginél jóval enyhébb gazdasági lassulást a jegybankok hamar kamatcsökkentésekkel és mennyiségi lazítással reagálták le, akkor a mostani helyzetben szinte biztosan olyan erős válaszlépésekre számíthatunk, amilyenekkel még nem találkoztunk. Ilyen lesz várhatóan, hogy egyes országokban, ahol a piac nem, vagy csak túl drágán jegyezné le a többletforrásokhoz szükséges államkötvénykibocsátásokat, ott a jegybankok nemcsak mint vevők lehetnek jelen, de akár egyszeri, vissza nem térítendő hitel formájában is adhatnak pénzt a költségvetésnek. Ez – feltéve, hogy a pénz a költségvetéstől közvetlenül a lakossághoz jut – gyakorlatilag a „helikopterpénz” megfogalmazása, aminek lehetősége nem véletlenül merül fel egyre többször az utóbbi hetekben. Ahogy látni fogjuk, a régió országai nem tartanak egyelőre itt, de relatíve a nyugati országokhoz képest is távol vagyunk ettől. Angliában például a héten merült fel, hogy az állami költségvetés időszakosan a piacot mellőzve közvetlenül jegybanki forrásokhoz fog nyúlni, de állításuk szerint ez csak átmeneti és az év végéig mindent visszafizetnek.

A harmadik pont, hogy Lengyelországot, Csehországot és Magyarországot határozottan stabil, de Romániát sem tragikus helyzetben érte a válság. Nagy devizakitettségek, és a magánszektor magas eladósodottsága nélkül üti meg most a gazdaságokat a vírus, ez tehát hagy teret gazdaságélénkítésre. Ugyanígy lehetőséget jelent most az is, hogy ezek az országok saját jegybankkal és saját devizával önálló módon dönthetnek a stimulus méretéről és finanszírozásáról. Nézzük most meg röviden a teljesség igénye nélkül, hogy az említett országok körülbelül milyen fontos intézkedéseket hoztak fiskális oldalon.

Lengyelország

Lengyelország március 16-án, a magyar intézkedésekkel körülbelül egyidőben függesztette fel a hiteltörlesztéseket, egyelőre három hónapra. Rögtön rá két nappal érkezett az első nagy fiskális élénkítés is, a kommunikáció szerint a GDP 10%-áról szólt a bejelentés: 3% megy hitelgaranciaként mikrohitelekre, 3% a pénzügyi szektornak, 1% bértámogatás a KKV-knak, 2% beruházásokra és egészségügyre, 1% család- és szociális támogatásokra. Az ING elemzése szerint ebből 3% új forrásokból lesz finanszírozva, a maradék átcsoportosítást jelent a költségvetésen belül.

A bértámogatás tartalmazza az utóbbi időben elterjedt „kurzarbeit” programot, ami a napokban itthon is napvilágot látott. Lengyelországban a vállalatok, akik elvesztették az árbevételük 25%-át az elmúlt harminc napban és 15%-át az elmúlt 60 napban, jogosultak a munkavállalóik számára a bér 40%-át állami támogatásként megigényelni, amennyiben ők is tovább fizetik a bér 40%-át. Egy másik úton, de támogatás jár azoknak is, akik teljesen bezárták az üzletüket a vírus hatására, illetve az egyéni vállalkozók egyszeri, körülbelül 430 eurós támogatást kaphatnak. Hat nappal később a miniszterelnök bejelentette azt is, hogy a kisvállalkozások (cégek 1-9 alkalmazottal) általánosságban mentesülnek a társadalombiztosítási járulékok alól a következő három hónapra. Április 8-án pedig további, a GDP 4%-át érintő mentőcsomag bevezetését jelentette be, de ennek pontos tartalma egyelőre nem ismert.

Csehország

Csehországban március 12-én jelentették be, hogy a jövedelemadó befizetésének határidejét a vállalkozások indoklás nélkül elhalaszthatják július 1-ig. Napokkal később a GDP 19%-át kitevő gazdasági csomagot jelentettek be, bár ennek a 17%-a hitelgaranciát jelent, a maradék 2% a direkt támogatás. Másnap közzétették, hogy a GDP 0,7%-ának megfelelő összeg bértámogatásra (kurzarbeit) megy, ahol bizonyos feltételek esetén (kötelező bezárás, karantén miatti munkaerőhiány, árbevételcsökkenés) az állam a munkavállaló bérének 60-80%-át vállalja át a munkaadótól. Április elsején tovább bővítették a stimulust, egyszeri támogatásként körülbelül 900 euró jár azoknak a vállalkozóknak, akiknek a karantén miatt be kellett zárniuk az üzletüket. A csehek később léptek a hitelmoratórium kérdésében, gyakorlatilag április elejére jutottak megegyezésre: akik kérvényezik, hat hónapra elhalaszthatják hiteltörlesztéseik fizetését.

Románia

Romániában a kormány a GDP arányában mindössze 2%-os stimulusról beszél, ebből ráadásul több mint egy 1% hitelgarancia. Az első bejelentések március közepén érkeztek, elsőként hitelmoratóriumot vezettek be két-három hónapra. A helyi kurzarbeit részletei csak március végén kerültek nyilvánosságra: az állam az olyan cégek munkavállalói számára, melyeknek be kellett zárniuk vagy 25%-kal esett az árbevételük 75%-ig bérkompenzációt ígér. Szintén bejelentettek kamatmentes hiteleket a KKV szektorban, az egészségügyet GDP arányosan 0,3%-kal támogatják. Április 3-án bejelentették, hogy az olyan vállalatok, akik megtartják a munkavállalóikat, elhalaszthatják a jövedelemadók fizetését három hónappal.

Magyarország

Magyarország március 18-án az elsők között vezette be a hitelmoratóriumot, a hiteltörlesztéseket az év végéig felfüggesztették. Ugyanaznap a miniszterelnök bejelentette azt is, hogy az elsődlegesen értintett szektorokban (turizmus, vendéglátás, sport stb.) a járulékfizetési kötelezettséget elengedik június 30-ig. Március végén bejelentették, hogy a vírus elleni harc jegyében már elköltötték a GDP körülbelül fél százalékát. Április elején a kormány a GDP 3 és 1,5%-át kitevő mértékben gazdaságvédelmi és a járvány elleni védekezési alap felállítását jelentette be, illetve bemutatták, hogy ez része annak 18-22% GDP arányos összegnek, amit összesen a vírus ellen kívánnak elkölteni. Ennek az összegnek ahogy például Csehországban is, a nagy része hitelgaranciát jelent. Ugyanekkor a GDP 0,2%-ában különadókat vetettek ki, melyet a bankszektor és a multinacionális kereskedelmi láncok fizetnek majd, illetve az önkormányzatoktól is vesznek el forrásokat. A magyar kurzarbeit a napokban érkezett meg, a foglalkoztatott bérköltségének maximum 35%-át állja a magyar kormány három hónapig (minimum 15, de maximum 50%-kal csökkentett munkaidő 70%-át), havi 75 ezer forint támogatás per főben maximálva a támogatást. Mindezzel együtt a kormány kommunikációja szerint 1% helyett mostantól 2,7%-os költségvetési hiánnyal számolnak.

Összehasonlítás a régiós versenytársakkal

A négy országot összehasonlítva több közös pontot látunk: az adókedvezmények, hitelmoratórium és a kurzarbeit program valamilyen formája mindenhol megjelenik. A különbségek között viszont valóban ott van, hogy Magyarország a hitelmoratóriumot kivéve utolsóként lépett, és az is látszik, hogy kurzarbeit program érintettjei itt jelentik a legszűkebb kört. Eközben másik célzott támogatási program egyelőre nem indult el mellette: akiket már elbocsátottak vagy fizetés nélküli szabadságra küldtek, esetleg egyéni vállalkozók nagy kieső jövedelemmel itthon nem kapnak segítséget, szemben más országokkal. Különadókat sem vetnek ki máshol.

Szintén érdekes kérdés a mentőcsomagok mérete, és hogy mennyiben lesznek ezek többletforrásokból, illetve átcsoportosításokból finanszírozva? Hogy lehet, hogy Romániában 2%-os GDP arányos mentőcsomagról beszélnek, Magyarországon pedig 20%-ról? A válasz szerintem az, hogy ezt a mutatót egyelőre nem érdemes nézni, amíg nincsenek mögötte konkrétumok. Másrészt, például Magyarország és Csehország esetében is a magas GDP arányos számok mögött jórészt hitelgarancia van, ennek pedig csak egy része jelent majd valódi kiadást, annak függvényében, hogy mennyi lesz a csőd. Összességében tehát például a magyar 20%-nak jó, ha tizedrészét lehet pontosan tudni, hogy mire fogják költeni, másik oldalról a román 2% nyilvánvalóan irreálisan kevés, ezt nem fogják tudni tartani.

A legfontosabb most inkább az, hogy aki likviditási problémák vagy munkahelyének elvesztése miatt tényleg bajban van, az világos keretek között, minél előbb tudjon állami segítségért folyamodni. Ezért probléma, hogy Magyarország ebben most sereghajtó a régióban. Ennek fényében kevésbé fontos, hogy az állam éppen mit kommunikál a csomag végső méretéről, egyrészt mert úgysem lehet azt tudni, másrészt mert a szereplőkön az most nem igazán segít, maximum az állami elköteleződés mértékéről mond el valamit.

Homályos kommunikáció

Részben ugyanez a helyzet a finanszírozás kérdésével is. Az itthon bejelentett 2,7%-os költségvetési hiánycél nyilvánvalóan irreális. Már ha csak a gazdasági növekedés közel nullára esik 2020-ban, a kieső adóbevételek és a megnövekedett szociális juttatásoknak (pl. több munkanélküli segélyt fizet automatikusan az állam) köszönhetően így is körülbelül ekkora hiánnyal számolhatnánk. Egy általam reálisabbnak gondolt, 5%-os GDP esés mellett pedig körülbelül 5%-os költségvetési hiány jöhet ki, és akkor még nem számoltunk a gazdasági mentőcsomag miatt szükséges további költségekkel. Ezzel Magyarország nem is lógna ki más országok sorából, Amerikában például az egyébként is magas deficit mellé a jelenleg bejelentett, a GDP több mint 10%-át kitevő csomag mellett könnyedén kijön 2020-ra egy 10% feletti költségvetési hiány. Ha minden jel szerint kétszámjegyű hiány a reális, akkor miért nincs ez kommunikálva? Azt gondolom ez idővel változni fog, de fontos látni, hogy nemcsak a magyar gazdaságpolitika nem kommunikál tisztán ebben a kérdésben: a régiós országok kormányai, de tőlünk nyugatabbra sem szeretik a politikusok kimondani ezeket az elsőre rémisztőnek tűnő számokat. Ugyanezért nincs tiszta kommunikáció legtöbbször arról sem, hogy a mentőcsomagok mekkora része lesz átcsoportosítva és mennyi jön új forrásból, például kötvénykibocsátásból vagy jegybanki pénznyomtatásból. Ez sem magyar sajátosság. Ha a gazdaságvédelmi csomag teljesen a költségvetés átstrukturálásából jön, akkor gyakorlatilag nincs stimulus, de prudensnek tűnhet a gazdaságpolitika (ez leginkább a magyar kommunikáció sajátja, de a régiós országok is inkább efelé húznak), ha mindent új forrásból finanszírozunk és vállaljuk, hogy nagy hiány lesz, akkor befektetők ezen a ponton megijedhetnek. A régióhoz képest túl bátor kijelentések például gyors forintgyengüléshez vezethetnek.

Egyszerű, gyors, nagy, az érintettek széles körét elérő támogatási programokra van szükség

A nyugati országok és a régiós versenytársak tükrében szerintem kevésbé róható fel a kormánynak a pontatlan és irreális kommunikáció a mentőcsomag és költségvetési hiány mérete szempontjából, viszont a költségvetési támogatások bevezetésének lassúsága és azok érintettjeinek szűk köre már annál inkább. Azt már tudjuk, hogy a következő napokban, hetekben szinte mindenhol további intézkedésekre számíthatunk, de elsősorban azt lesz fontos nézni, hogy ezek tényleg eljussanak a bajba jutottakhoz. Hónapokkal később valószínűleg tisztul majd a kép a mentőcsomagok méretével és finanszírozásával kapcsolatban is, minél nagyobb a baj, a saját devizával rendelkező országok számára annál csábítóbb lesz majd a jegybanki pénznyomtatáshoz, a helikopterpénzhez nyúlni. Azt gondolom egyelőre, hogy a régiónk országainak először több nyugati példát kell látniuk ahhoz, hogy mi is meg merjünk próbálkozni ezzel az eszközzel.