Nem könnyű olvasmány

Nem könnyű.

De mi a könnyű? És miért kéne a könnyűt keresni? Tudjuk máshonnan, a tőkepiacokról, hogy az a jó, amit nehéz megszerezni, ami hard to get. Ha választani kell, mindig afelé érdemes menni. Humor, boldogság, felhőtlen kedv kevés van benne. Annál több kiszolgáltatottság, megalázás, nyomor, igazi mélynyomor és szegénység, éhezés, kíméletlen ütlegelés és állandó, mindennapi verés, és gyűlölködés azzal szemben, aki más, aki kicsit is más és megpróbál a 70-es évekbeli határszéli, világvégi falu közegéből kiemelkedni, akinek román, hucul, ruszin, zsidó, cigány volt az őse, aki bármennyire más szokások szerint él, aki nem akar belenyugodni az elrendelt sorsába és többet tenne. Aki kilóg, azt üssük. Ráadásul mindez egy gyerek szemével, aki a családon belül is alávetett.

Nem csak a tisztes jólét, hanem a szabadság hiányának fojtó légköre lengi át a könyvet. Igen jól megírt, tiszta, egyszerű, vérig őszinte mondatokkal operáló munka. Nincs benne semmi kendőzés, vagy törekvés bármi irodalmiasságra, le van vetkőztetve a nyelv szemérmetlenül pucérra, egészen le a tőmondatos pőre alapokig. A szomorú tárgy ellenére igazán jól olvasható könyv, ez az egyik nagy erénye. Nem is kell hozzá nagyon pallérozottnak lenni, hiszen az egyszerű világot egyszerű eszközökkel mutatja be, hogy milyen információtól elzárt, nyomorult hely volt egy ilyen magyar falu 50 éve a szocializmusban. Nem volt az olyan régen. És ma is vannak ilyen helyek, ma is vannak ilyen helyzetben élő emberek milliószám. Információs karanténban, sőt, tudatosan is bele vannak szorítva a pozíciójukba számtalan eszközzel, mert a felemelkedés útjai direkt el vannak zárva. A falun az alávetettek a rendszer pillérei, tán ennyi szól belőle a mának, hogy bele tudjunk helyezkedni azok helyzetébe és tudatába, akik ilyen kiszolgáltatottságban élnek, nem a nagyváros, pláne Európa számtalan nyitott lehetősége között. Hogy próbáljunk meg néha az ő fejükkel is gondolkodni, hogy mennyire látnak ki a mindennapi filléres gondjaik mögül. Ha ezt a munkát elvégezte rajtunk, nem íratott meg hiába. És járvány- meg karanténkellemetlenségek közepette is letehetjük úgy a regényt, hogy valójában milyen fékeveszetten rohadt jó dolgunk van.

Borbély Szilárd: Nincstelenek (2021, Jelenkor Kiadó, javított kiadás)

Forrás: Vakmajom a Facebookon