Nem politikusok, nem médiavezérek, hanem a tőkések tartják a lelket az emberekben (a járvány idején)

A világ 28 reprezentatív országában, köztük fejlett demokráciákban, a polgárok ötven százaléknál nagyobb arányban feltételezik, hogy a politikusok tudatosan, szisztematikusan hazudnak. A média, általában az információk tömegének, hitelességének elismerése – talán történelmi – mélypontra süllyedt.

Egyedül az úgynevezett üzleti szféra, ki nem mondottan, de akár erre is lehet következtetni, a kapitalizmus az egyedüli, ami iránt viszont alulról jövően szélesedik a közbizalom. A járvány megjósolt, roppant negatív társadalmi következményeinek leghitelesebb gátjaivá – a közmegítélés szerint – a közvetlen munkaadók és a technológiai óriások, azok főnökei váltak.

Az üzleti szféra iránti bizalom a mindennapi életben éppúgy megmutatkozik manapság, mint a tőzsdei árfolyamok alakulásában.

Egy friss globális felmérés messzemenő tanulságairól a Világgazdasági Fórum munkatársaként is dolgozó statisztikai közgazdász elemzővel, Niall McCarthyval beszéltünk.

Zentai Péter: A hirtelen megvilágosodás, felismerés erejével hatott rám, hogy kiderült, a járvány és klímaváltozás sújtotta világunkban végső soron a Google, a Facebook, az Amazon, a Pfizer, Elon Musk és néhány más rendkívüli CEO, illetve maga a technológiai forradalom, sőt a nagy tőzsde búm tartja fenn a viszonylagos rendet.

Ez számomra a legfőbb üzenete annak a minap publikált globális felmérésnek, amit Edelman Trust barometernek neveznek. Miért nem jutnak erre a következtetésre mások? Senkitől ilyet nem olvastam ugyanis…

Niall McCarthy: Olyan messzire, mint Maga, ugyanis senki sem akar elmenni a legfrissebb Edelman jelentés eredményei kapcsán. Ennek ellenére az „Edelman Trust barometer” huszonegy évvel ezelőtt kezdődött történetében először fordul elő, hogy Kínától, Indián, Oroszországon, a vizsgált afrikai országokon át az Egyesült Államokig bezárólag, mindenütt az üzleti, pénzügyi szféra élvezi a helyi közvélemény körében a legnagyobb bizalmat.

Azonban a nemzetközi média egységesen nem erre helyezi a hangsúlyt, hanem arra a rendkívüli hitelvesztésre, amit – a barométer szerint – a politika, a sok sztárpolitikus: Putyintól Trumpig, Macrontól Erdoganig elszenved.

A nemzetközi média és az érintett országok helyi sajtója ráadásul, nagyon helyesen, nem csak a politikába, a pártokba vetett hit teljes szétesésének folyamatát láttatja a felmérés eredményeiben, hanem azt is, hogy maga a média ugyancsak drámai mértékben veszít a tekintélyéből.

A Richard Edelman, a nagy amerikai közvélemény és pénzügyi-gazdasági kutató cég tulajdonosának a nevével fémjelzett index készítői a felmérési célpontként kiszemelt 28 országban több tízezer embert kerestek meg, hogy megtudakolják tőlük, mennyiben hisznek és mit hisznek el a járvány kapcsán oltásról, terjedési adatokról. Felmérték továbbá, hogy mit gondolnak a média őszinteségéről, hitelességéről. Feltételezik-e, hogy direkt becsapják őket – értsd a tömegeket, a népeket – a politikusok és a média szereplők… E téren egészen tragikusnak látszik az emberiség gondolkodása, bizalma, éppen ezért, és nem elítélhetően, a barométer ezen üzeneteire fókuszál most a média. Ez képezi a nemzetközi közbeszéd tárgyát.

Nálunk ez így, ebben a formában nem része a közbeszédnek.  Gondolom egy sor más országban sem. Egyáltalán miben mutatható ki a drámaiság a világ közvéleménynek a járványhoz való hozzáállásában?

Egyrészt aligha van olyan, viszonylag szabad sajtóval bíró ország a Földön, ahol a média nem foglalkozik azzal, hogy egymástól mennyire eltérően viselkedtek, viselkednek, főként pedig gondolkodnak  a polgárok a járvány súlyosságának megítélése kapcsán. Nem tudom elképzelni, hogy Magyarországon ez nem lenne megfigyelhető…

Ez igaz, itt is nagyon jól megfigyelhető…

Szóval, a globális hangulat alakulása, romlása – e téren is, általában a tudomány illetőleg a politika, az üzleti élet, klímaváltozás terén is – jól nyomon követhető akkor is, ha a reprezentatív felmérésbe „csak” 28 országot vontak be. Köztük vannak a világ legbefolyásosabb, leginkább reprezentatív országai, továbbá a különböző kulturális, történeti, gazdasági környezeteket erősen leképző európai, afrikai, dél-amerikai, ázsiai országok.

Kérdésére konkrétabban válaszolva: a Barométer drámaisága az, hogy a globális mérés beindítása óta: tehát az utóbbi két évtizedben most látszik messze a legerősebb kétkedés az úgynevezett elitben.

Képzeljük el, hogy mind a 28 országban, köztük skandináv és más nagyon fejlett országokban is a polgárok ötven százaléknál nagyobb arányban feltételezik, hogy a politikusok tudatosan, szisztematikusan hazudnak. E tekintetben a „hazugság fő tematikája” a járvány és a járványkezelés, az adatszolgáltatás megbízhatósága, értelme, értelmezhetősége. Az újságírókról – elektronikus sajtóban és nyomtatott sajtóban egyaránt – a 28 ország megkérdezettjei körében átlagosan 59 százalék állított ki rossz bizonyítványt.

A közösségi hálók megbízhatóbbak vajon a szemükben?

Nem, azokról is rossz képük van az embereknek, de – az eredmények alapján kimondható – hogy például a Facebook-on megjelenő bejegyzéshalmaztól nem is vár a széles közvélemény komoly tudásgyarapítást. A véleményvezérektől azonban igen, e tekintetben a közösségi hálók jobban állnak, mint a professzionális média. Más kérdés, hogy a közösségi portálok és a média megállíthatatlanul összefonódik, a portálok a szelektálásban segítenek. Persze, tudni valóan óriási manipulációs teret képeznek egyúttal a közösségi hálózatok.

Az emberek ugyanis világszerte azokban a személyekben – akár újságírókban, akár politikusokban – hisznek, akik azt mondják, amit az érintett polgár eleve hinni akar. A média és a politika megfelelési kényszerbe került, s emögött nyilván anyagi érintettségek is meghúzódnak. Ha pedig ez így van, akkor óhatatlanul tovább fog gyengülni a média hitele, mint ahogy a politikusoké is.

Ezek a folyamatok mindenféle irányba mozdulhatnak a jövőben, az amerikai elnökválasztás eredménye, az új elnök politikájának vagy – mondhatom példaként – a vírus elleni küzdelemnek a sikeressége vagy tartós kudarca és a folyamatos információs technológiai innováció rengeteget változtathat a közvélemény hangulatán, bizalmán.

Ha azt mondjuk, hogy például az Egyesült Államokban a lakosság 57 százaléka szerint a politikusok becsapják az embereket, akkor ez felszínes általánosságnak tűnik fel.

Oklahomában esetleg hetven százalékuk gondolja így, Nevadában pedig esetleg csak 30 százalék. Az 57 százalék nem biztos, hogy tragikusan rossz eredmény…

Igen, annál is inkább érdemes alaposabban megvizsgálni az eredményeket, mert szintén  kiderül belőlük, hogy a közéletet, a tudományt,  a világ és az adott ország fejlődését, a világpolitikát, a klímaváltozás jelentőségét, a napi politikát éberen, kíváncsian és sokoldalú megközelítésben figyelő emberek minden tekintetben és minden téren sokkal árnyaltabban értékelik akár a politikai intézmények és a politikusok, akár például a járvány ügyében hozott intézkedéseket, az oltási terveket, mint az úgynevezett tömegek.

A tanultak, képzettek, kíváncsiak, a nyitott gondolkodású emberek „osztályába járóknak” az átlagoshoz képest 10-20-30 százalékkal jobb, minden esetre árnyaltabb a véleménye korunk, világunk és saját országaik elitjének, döntéshozóinak, általános ügyeinek megítélésében. Más kérdés, hogy Oroszországban, Kínában és más autoriter rendszerekben a tanultabb, nyitottabb emberek többsége ugyanannyira rossz véleménnyel van a politikusairól és média embereiről, mint a „tömegek”.

Abból indultam ki, hogy számomra a nagy reveláció nem más, mint az, hogy a barométer „győztese” az üzleti világ, ha úgy tetszik a kapitalizmus és a kapitalista demokrácia.

Ezek az Ön sajátságos, nem tudományos minősítései, leginkább kiegészítései. A barométerből tényszerűen azt kell kiolvasni, hogy az emberek „tömegei” és a „krémjei” egyaránt – az elmúlt egy esztendőben feltűnően – a technológiai és a pénzügyi szolgáltatók és általában saját munkaadóik irányában gyakorolják a legnagyobb bizalmat.

Amerikában minimálisan 10, sok helyen azonban 25-30 százalékkal erőteljesebb az üzleti szféra megbízhatóságába vetett hit, mint amekkora hitelt az átlagemberek a politikusoknak és a politikai intézményeknek, pláne a médiának adnak.

Ez a meghatározó trend világszerte, függetlenül attól, hogy a vizsgált helyszín Amerikában, Afrikában, Ázsiában található…

A jelek szerint a társadalmi, gazdasági szemszögből egészen kritikusnak nevezhető tavalyi évben azért nem rettegtek nagyon-nagyon széles tömegek egzisztenciájuk totális eliminálódásától. „Zsigerileg” érezhették, hogy történjen velük bármi is, azért a tulaj, a főnök nem vonható felelősségre. Sőt, leginkább az derül ki, hogy a tulajok nagy általánosságban tisztességesen viselkednek a járvány kezdete óta, munkavállaló és munkaadó érdeke összefonódik.

Mindenki, mindenütt – különböző mértékben, de – felfogta, hogy végső soron tőkés és kizsákmányolt egy csónakban evez ezúttal…

Pontosan. Amerikában részben, Nyugat-Európában nagyon erősen, a kapitalisták többsége átlátható módon sáfárkodott a kormányaiktól kapott támogatásokkal, túlnyomó részük transzferálta az erre szánt segítséget az alkalmazottainak. Követhetően, transzparensen.

A 28 ország mindegyikében – a nyugati országokban persze sokkal inkább, mint az autoriter, államközpontú szisztémákban -,  fellelhetőek annak bizonyítékai, hogy szociális problémák hatékony, emberközpontú, célzott kezelésében az emberek egyre nagyobb része nem az államtól, a politikai hatalomtól, hanem közvetlen munkaadóitól vár megoldásokat. Ha a beindult trend, amit kétségtelenül a vírusügy hozott felszínre, folytatódik, akkor egy az eddigihez képest társadalmi értelemben is egészen újfajta világ kezd kialakulni.

Az állam, a politika eddigi klasszikus szerepének leértékelődése, az „önigazgatás” felértékelődése…

Az elmúlt egy év az online munkavégzés, szolgáltatásnyújtás eddigi legvirágzóbb időszakának bizonyult. A gazdasági élet elektronizálódása a széles tömegek szeme előtt, őket maximálisan involválva zajlik. A munkásélet, a mindennapok gazdasága minden porcikájában a távbizalomra épül, egyre kevesebben ismerik egymást személyesen a „játékosok” közül. Megrendelések és teljesítések mesterséges intelligencia közvetítésével egymástól akár tízezer kilométernyire lévő, egymásról személyesen mit sem tudó megbízók és megbízottak, vevők és eladók között.

És a rendszer tökéletesen működik. Első olvasatban szidalmazzák ugyan a tömegek a gyógyszergyártókat, a vakcina fejlesztőket és gyártóikat. Azonban második olvasatban a nemzeti közvélemények egyre nagyobb hányada felismeri, hogy azért a gyógyszeripar, a tudománnyal karöltve, mégiscsak egyetlen esztendő leforgása alatt gigantikus eredményeket ért el. Olyan áttöréseket, amelyek más esetekben, korábban ötször, tízszer ennyi ideig tartottak.

A vakcina elosztás és egyéb ezzel kapcsolatos tömeges aggodalom tárgya immár sehol sem a tudomány, a technológia, hanem a politika homályos, öncélúnak tartott beavatkozása. Ami megint csak a politikusokra üt vissza, ugyanakkor emeli az üzleti szférába, és annak vezetőibe illetőleg a saját munkaadókba vetett bizalmat.

Ez a bizalom áttételesen a tőkepiacok teljesítményében is megnyilvánul… Legalábbis szerintem.

A globális bizalmi barométer kétségtelenül nem mond ennek ellent, annál is kevésbé, minthogy a pénzügyi-gazdasági-üzleti szolgáltatók és a technológiai cégek non-stop erősödését az egyre szélesedő kisbefektetői tömegek generálják. A tőkepiacokon történteket tendenciájukat tekintve, mint lassan de biztosan egyre kevésbé befolyásolják döntő módon az óriásszereplők, a nagybefektetők. Minden esetre a hatalmas árfolyam-áttörések a tőzsdéken olyan eszközökben, olyan cégeknél figyelhetők meg, amelyek irányában vagy éppenséggel azok irányítóival szemben kitapinthatóan széles a globális vagy a helyi közbizalom.