Nem szülünk és kész. És nincs is kitől és kinek.

Dél-Koreában újabb rekord mélypontra, 0,84-re zuhant a fertilitás, vagyis hogy egy nő átlagosan hány gyereket szül. Ez a világon a legalacsonyabb érték, a globális átlag 2,4, az elöregedő Japáné is 1,4. Az okok szerteágazóak, lehet mutogatni a drága ingatlanpiacra, a munkaerőpiacra stb. Azonban alighanem a legfontosabb, ami mögötte van, hogy egyre több diplomás és magasan kvalifikált munkát végző, jól kereső nő van. Közülük kényszerűségből is egyre többen mondanak nemet úgy a párkapcsolatra, ahogy a gyerekvállalásra, mert egész egyszerűen nincs elegendő számú hozzájuk hasonlóan magasan képzett férfi partner, akivel belevágnának a családalapításba, és olyan egyúttal, akiről feltételezhető, hogy a gyerek körüli feladatokból kiveszi a részét, és így nem esik kútba a karrier.

A nőkre pedig – a férfiakkal ellentétben – jellemző, hogy alacsonyabb képzettségű és társadalmi státuszú partnerrel nem fognak megelégedni. A doktornő nem megy hozzá a műtőssegédhez, a doktor viszont elveszi az ápolónőt (pláne, ha fiatal). A kör bezárult. Ergo a párkapcsolati piacon a képzett nőknek, pláne a kor előrehaladtával, egyre nagyobb és nagyobb potenciális partnerhiánnyal kell szembenézni. Minél képzettebbek, annál inkább, és minél idősebbek, annál inkább.

Természetesen szívük joga a nem szülés, a gyerekvállalás mindenkinek teljesen egyéni döntési kompetencia. Legszigorúbb magánügy. Viszont a következmények drasztikusak, például már 2030-ra  32%-kal (!) zuhanhat a munkaképes korú koreaiak száma, szóval nagyszabású bevándorlási program kell majd a szupergyorsan elöregedő társadalomba. És a jelenség sok ázsiai gazdaságra jellemző. Például Szingapúrban is rekordalacsonyra, 1-re esett a fertilitás, pedig az állam két kézzel szórja a lóvét a gyerekre, ami globálisan is terjedőben van a fejlett gazdaságokban. Megállíthatatlan globális fertilitás csökkenése.

Forrás: Vakmajom a Facebookon