NEM veszek aranyat

A blogon többször elhangzott már, hogy az arany jó befektetés lehet az előttünk álló időszakban, hiszen negatív reálkamatok mellett sikeres időszaka szokott következni. Jelentős pozíciónk van egyes alapjainkban is belőle. Amúgy pedig zajlik a pénznyomtatás a világban, és mi lehet ilyenkor jobb döntés, mint egy „nyomtathatatlan” eszközt venni?

Ha tízből kilenc kollégám szorgalmazza az aranybefektetést, akkor szeretnék én lenni a tizedik, aki megfogalmaz egy felelős ellenvéleményt. Hiszek benne, hogy az ilyesmi mindig hasznos. Lássuk tehát, hogy miért NEM veszek aranyat:

Növekvő kínálat

Bolygónkon a leghitelesebb becslések szerint 190 ezer tonna arany került kibányászásra eddig. Évi 3,5 ezer tonnát bányászunk jelenleg. A meglévő mennyiség 1,8%-kal gyarapszik, és ráadásul a termelés trendszerűen növekedett az elmúlt évtizedben. Első lépésként tehát itt dobnám ki a kukába a „nyomtathatatlan” mítoszt. Hiszen ez mondjuk egy 1,8%-os éves nyomtatásnak felel meg. (Érdekességképp hozzátenném, hogy a Bitcoin mennyisége épp ekkora ütemben nő jövőre. Azonban a Bitcoin gyarapodása szabályozott ütemben csökken folyamatosan, szemben az aranyéval.)

Aranybányák kitermelési mennyisége

forrás: gold.org

Csökkenő kereslet

Az arany felhasználásának két alapvető iránya van. A kisebbik, a technológiai felhasználás nagyjából 0,3 ezer tonna évente, amely inkább csökken, vagy az elmúlt években legalábbis stagnál:

Technológiai aranyfelhasználás

forrás: gold.org

A lényegesebb, ékszerkészítéshez szükséges 2 ezer tonnás mennyiség értelmezése viszont egy kicsit bonyolultabb. Ott ugyanis nem pusztán egy mostanában inkább csökkenő fogyasztási trend létezik:

Aranyfelhasználás ékszerkészítéshez

forrás: gold.org

Azonban, ha magas az arany ára, akkor nagyon komoly mennyiségben olvasztanak be régi ékszereket, egyfajta újrahasznosítást létrehozva:

Arany újrahasznosítás

forrás: gold.org

Tehát, bár tavaly volt még nettó ezer tonna igénye aranyra az ékszerpiacnak, azonban a 8-9 évvel ezelőtti időszakban, magas aranyáraknál (illetve nehéz gazdasági helyzetben) annyian vitték a „zaciba” eladni a családi ékszereket, hogy ez a nettó ékszerpiaci kereslet a felére esett. Erről a keresletről érdemes még azt is tudni, hogy többségében Kínából és Indiából ered. Ez a két ország adja a bő felét a globális aranyékszer/dísztárgy vásárlásoknak. Kínában azonban egyértelmű trendként megmutatkozik, hogy a fiatalok már nem kötődnek annyira az aranytárgyakhoz. Egyre kevésbé követik a szüleik példáját, akik még fontos hagyománynak tartották, hogy a kínai újévkor arany állatkákat és ékszereket ajándékozzanak egymásnak. Indiában pedig 2021-től szigorú szabályozás lép életbe annak kapcsán, hogy az aranyat áruló boltoknak pontosan fel kell tüntetnie, hogy milyen tisztaságú és tömegű aranyat adnak el. Tehát, megszűnik az aranyárusok ügyeskedő seftelése a kevésbé jó minőségű arannyal.

Végezetül egy könnyen érthető aranyvásárlási mechanizmusra hívnám fel a figyelmet. Már tavaly év végén, az emelkedő aranyárak mellett is nagyon rugalmasan reagált (csökkent) az aranykereslet. Ugyanis, a férfiak nem azzal a céllal lépnek be egy ékszer üzletbe, hogy „3 grammos, 14 karátos gyűrűt keresnek”, hanem egyszerűen olyasmivel, hogy „100.000 Ft-ért szeretnék a legszebbet”. Ha az erre szánt pénzükből 30%-kal karcsúbb gyűrű jön ki, mint tavaly lehetett volna, azt általában észre sem veszik, illetve egyszerűen elfogadják. Tehát, ha az arany drágább, akkor határozottan kevesebb az igény is rá. A világ egyik legrugalmasabb keresletű termékéről van szó. Miközben a kitermelési költségénél bő másfélszer nagyobb a piaci ára, tehát nyilván maximális kapacitással fogják ontani magukból a bányák a közeljövőben az aranyrögöket.

Konklúzió

Az imént tehát bemutattam, hogy milyen ütemben nő az arany mennyisége, és ezzel szemben mennyire csökken a kereslet rá. Ennek fényében nem látok okot arra, hogy reál értéken az aranyat sokkal értékesebbnek ítéljem, mint amennyiért jelenleg megvehető. A törékeny kis forintunk leértékelődése ellen lehet, hogy véd, de ezt a világ főbb devizái is megteszik. Ha pedig csak az foglalkoztat, hogy a pénznyomtatás ellen védjem magam, akkor jobb érzéssel tartanék olyan eszközöket, amelyek termelnek is valamilyen hasznot/kamatot. Az amerikai befektetők gondja éppen az, hogy nehezen találnak ilyesmit. De vajon mi magyarok is ennyire híján lennénk nyereséget/kamatot termelő eszközöknek?