klímakatasztrófa

Nemcsak a klímakatasztrófa fenyeget bennünket, hanem egészségügyi világkrízis is várható

A klímakatasztrófa elleni küzdelem nem egyszerűen az állat- és növényvilág megmentéséért való harc, az ugyanis az emberi egészség hirtelen romlásának megállításáért is zajlik. A klímakatasztrófa egészségügyi következményeit nem lehet pénzzel kiváltani, nem lehet megúszni. Egyebek között ezt üzeni Európai Népegészségügyi Szövetség (EPHA) magyar igazgatója. Massay-Kosubek Zoltán jelzi, hogy a globális klímakatasztrófát tagadó politikusok és kommentátorok kénytelenek lesznek felébredni, midőn hamarosan ők maguk is szenvedő alanyai lesznek az egész világot sújtó egészségügyi vészhelyzetnek, amelynek okai visszavezethetők a klímakatasztrófához. Az interjúalany különös jelentőséget tulajdonít a jelenlegi világhelyzetben a nagyvárosoknak, mint mondja: „A nagyvárosok kézzelfogható problémái és azok kezelésének eredményei előbb-utóbb felül írják a demagógiát: a városokban él a legtöbb fiatal. Nos, a fiatalság végképp elveszti a bizalmát azokban, akik tagadják a klímakatasztrófát, csak azért, hogy annak kezelése, megoldása okából kívülről ne szólhassanak bele abba, hogyan gyakorolják hatalmukat országuk felett”. 

Zentai Péter: Az elmúlt évtizedekben szinte kizárólag a bulvárlapok sokkolták a közvéleményt: bombasztikus címekkel, szenzációkat sejtető, érzelmeket kavaró  cikkeikkel. Most viszont ott tartunk, hogy a világ legerősebb gazdasági politikai integrációja, az Európai Unió az, amely deklarálja, hogy az emberiség klímakatasztrófába zuhant.  Maria Neira asszony, a WHO, az ENSZ egészségügyi szervezetének irányítója pedig a napokban Pozsonyban közölte: az emberiség egészségi állapota válságossá kezd válni. Idézem: „egészségügyi világkrízis tört ki.” Ez, szerintem abnormális. A tudomány és a politikai mérvadó emberei ahelyett, hogy a mérsékelt hangot hoznák vissza és lelepleznék az öncélú, tudománytalan szenzációhajhászatot, inkább hagyják magukat sodródni a kaotikus információáradatban. Ugye igazam van?

Massay-Kosubek Zoltán: Nincs igaza a klíma és a népegészségügy helyzetét illetően. Azért deklarált klímakatasztrófát az Európai Unió, mert a világunkat sújtó helyzet katasztrofális. Ha pedig ezt nem mondjuk ki, akkor elvesztjük az esélyt, hogy megmentsük az emberiséget, mivel nem kényszerülnénk megtenni a szükséges radikális óvintézkedéseket. A gyerekei jövőjéért felelősséget érző százmilliók hálásak lesznek az Európai Uniónak, hogy képesnek bizonyult globális vészhelyzetet deklarálni és ezáltal mozgósításra kötelezni a tagállamokat. Most először vált az Unió „prioritásainak prioritásává” a klíma ügye: egy olyan tematika, amely nem kötődik államok közötti aktuális pénzügyi-gazdasági-politikai vitákhoz, hanem kizárólag az egész emberiség fennmaradásához, az emberi lét hosszú távra szóló biztosításához. Ha ez nem történelmi fordulat, akkor semmi nem az.

Ezt nálunk nem így, hanem inkább cinikusan kommunikálják. Körülbelül úgy, ahogy Amerikában Donald Trumpék: a klíma aktivisták, lobbisták és a mögöttük meghúzódó üzleti érdekcsoportok hülyét csinálnak az emberiségből, annak félelmeire, hiszékenységére építenek. Valójában nincs is klímakatasztrófa, az Európai Unió bürokratái és mérvadó politikusai számára csupán karrier vagy egzisztenciális kérdés, hogy felfújják ezt a témát. Ön nem észleli, hogy a populista kormányok által irányított országok félhivatalos-hivatalos médiája egyenesen bal-liberális, sorosista összeesküvést sejt a klímakatasztrófa hangoztatása mögött és nevetség tárgyává teszi a tizenéves svéd klíma aktivista leányt?

Illyés Gyula sorait idézve: „Mert növeli, ki elfödi a bajt”.

Több százezer tudományos munka, kutatási eredmény fűződik a Föld legkülönbözőbb részein tevékenykedő, az összes létező gazdasági és természettudományi ágazatban tanító, dolgozó, gyakorlati és elméleti tudósokhoz, akik mindannyian – és szkeptikusok által meg nem cáfoltan – bizonyítják a klímadráma létezését, és azt, hogy annak mélyüléséhez, súlyosbodásához hozzájárul az ember tevékenysége. Az átlaghőmérséklet emelkedik, egyebek között azért, mert folytatódik a károsanyag kibocsátás, ezen tevékenységek központjaiban pedig emberek százmilliói fulladoznak. Delhiben napokon át nem volt szabad kiengedni az utcára a gyerekeket, az iskolákat be kellett zárni. Feltételezi bárki is, hogy szórakozásból döntöttek így a város irányítói és nevezték -szó szerint – gigantikus gázkamrának India fővárosát?

Ez az a bizonyos egészség-világkrízis, amiről a WHO vezérigazgatója beszél?

A klímakatasztrófa és az emberiség egészségi állapotának viszonylagos romlása között az okokat illetően, igenis létezik összefüggés.

Bocsánat, hogy megszakítom, de én azt észlelem, hogy inkább javult az utóbbi évtizedekben az emberek egészségi állapota. Növekszik az élettartam, ezerféle súlyos, korábban alig gyógyítható betegségre megtalálták a mindenki számára elérhető gyógyszereket. A globalizáció eredményeként a gyógyszerkutatások és a gyógyító technikák villámgyorsan eljutnak lassan a Föld minden eldugott szegletébe. Már létezik távgyógyítás az internet révén.  Kínában, Indiában, egy sor korábban nagyon elmaradott országban és persze Nyugaton is egészségesebben élnek az emberek, mint valaha és tömegek sportolnak világszerte. Fel nem tudom fogni, miért kell egészségügyi világkrízist emlegetni.

Azért, mert amit elmondott, az csak rész-és féligazságok halmaza. Hetvenegyezer tanulmány áll rendelkezésre, csupán a légszennyezettség káros egészségügyi hatásáiról. Nemcsak a harmadik világ, hanem a gazdagabb országok nagyvárosainak szegénynegyedeiben, ipari körzeteiben, főleg azok nagyforgalmú útjai mentén élő családok gyerekei körében mutatnak a felmérések tragikusan romló egészségügyi adatokat: növekvő gyerekhalandóság, tüdőbetegségek, asztma, vészes kövérség. Mindez az emberi szervezet immun-és emésztőrendszerének romlásával függ össze, ezen organikus rendszereket a szálló por és a levegőbe kerülő többi káros anyag roncsolja szét.

A szegénységgel, pénztelenséggel függ persze össze, hogy a legrosszabb levegőt belélegezni kényszerülő családok eszik a legtöbb szénhidrátot, cukrot, mindent, ami egészségtelen, de megfizethető.

Ön Brüsszelben él, én Budapesten. Ugye nem gondolhatja komolyan sem Ön, sem én, sem az, aki mondjuk Moszkvában, Varsóban vagy New Yorkban lakik, hogy ha jómódú negyedben nem gyártelepek és szeméttelepek közelében élünk, akkor bennünket kevésbé vagy egyáltalán nem fog érinteni a levegőszennyezés.

Attól függ. A nitrogén-dioxid, a szálló por, a robbanómotorok által kibocsátott részecskék sűrűsége lényegileg eltér a különböző városnegyedek és vidékek között. Viszont az biztos, hogy a grandiózus ipari szennyezés, szén-dioxid-kibocsátás, történjen az Afrikában vagy Távol-Keleten, az mindenképpen globálisan rontja a levegő összetételét, és egyformán jut be gazdag és fiatal, öreg és szegény ember tüdejébe, éljenek ők bárhol is a nagyvilágban. Ezért van az, hogy az egészségi állapot mindenütt érzékelhető és egyre mélyülő globális romlása, a rákos és tüdőmegbetegedések számának félelmetes felfutása – a jómódúak körében éppúgy, mint a szegények körében – érthetőbbé teszi előbb-utóbb mindannyiuk számára, hogy a Földön valóban „klímakatasztrófa” van. A klímakatasztrófa elleni küzdelem nem egyszerűen az állat- és növényvilág mentéséért való elvont, méregdrága harc, hanem az emberi egészség hirtelen romlásának megállításáért is zajlik. A klímakatasztrófa egészségügyi következményeit nem lehet pénzzel kiváltani, nem lehet megúszni. A politika ezt már nem tudja kibekkelni, kénytelen lesz cselekedni.

Minden tiszteletem a tudományé és azoké, akik, mint Ön, hozzájárulnak, hogy „megvilágosodjunk”. Mégis Önt is és harcostársait is naivnak érzem. Nem látja mi történik a politikában? Egy sor országban, akár a mi közös szülőhazánkat is felhozhatom példaként, az iránymutató politika nem érdekelt a racionális, a tudományosan alátámasztott klímamegközelítés propagálásában. Csak a nosztalgiázásban érdekelt. Ahogy Donald Trump mozgósítani tudja önérdekből az  ígéreteivel a bányavidékek és az elavult ipari kombinátok közelében lakókat, főként az 50 pluszosokat, mondván: visszahozza nekik a „régi szép időket”, ugyanígy, egy sor más országban is hihetetlenül népszerű a demagógia. Persze ez esetben is a célközönség derékhada szintén az idősebbek generációja. 

Hitre, reményekre, azok elhintésére bazírozzák hatalmukat a mai divatos politikai hatalmasságok. Ha nem járatnák le a kifejezést: „klímakatasztrófa”, és elfogadnák, hogy az összefüggésben van a globális egészségügyi vészhelyzettel, akkor saját hatalmuk alapjait veszélyeztetnék.

Azért a teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem egyszerűen a politikusok reakciójáról van szó, hanem arról, hogy a döntéshozók érzékelik: a nép tart a bizonytalanságokat magában hordozó mély változásoktól. Az idősebbek pláne tudják, micsoda áldozatokkal járt annak idején a rendszerváltás, vagy felemlíthetjük, hogy egész Európának micsoda hatalmas árat kellett fizetnie a német újraegyesítésért vagy jóval később, 10-12 évvel ezelőtt a pénzügyi-gazdasági világválságért. A politikának be kell kalkulálnia a nép, a széles közvélemény elvárásait, hitét és reményeit.

Persze ha mindez ez pusztán öncélú hazudozásba, a tények tudatos elhallgatásába torkollik a politika részéről, akkor a klímakatasztrófa következményei óhatatlanul sokkal súlyosabbak lesznek.  Függetlenül attól, hogy az országos politika tudja-e, illetve akarja-e progresszív irányba vinni a klímakatasztrófa tompításáért folytatott harcot, az Európai Unió a jelek szerint maximálisan készen áll erre. Oda juttat egyre több anyagi és szakmai forrást, ahol ezt a harcot felvállalják és eközben a nagyvárosok óriási – az országos politikától független – autonómiára fognak szert tenni. Akár tetszik, akár nem, ma a nagyvárosok motorjai a fundamentális változásoknak, ők kell, hogy kitiltsák a robbanómotoros, a dízel autókat a centrumokból, ők adnak lendületet a világ nagyiparának totális átalakulásához, az automatizációhoz, robotizációhoz, a közlekedés elektronikussá és automatikussá tételéhez, a kerékpározáshoz, a bicikli úthálózatok fejlesztéséhez, ők integrálják a mindennapok életében elsőként a szennyezést akadályozó minden innovációt. Minden, ami új, ami alapvetően hozzájárulhat a levegő tisztulásához és a széles néprétegek egészségromlásának javításához, a városokból indul ki, mert ott élnek a legtöbben, ott sűrűsödnek és tornyosulnak a problémák a leginkább, és azok megoldása ott késlekedhet a legkevésbé. A nagyvárosok kézzelfogható problémái és azok kezelésének eredményei előbb-utóbb felülírják a demagógiát: a városokban él a legtöbb fiatal. Nos, a fiatalság végképp elveszti a bizalmát azokban, akik tagadják a klímakatasztrófát, csak azért, hogy annak kezelése, megoldása okából kívülről ne szólhassanak bele abba, ahogy hatalmukat gyakorolják.