Nettó zéró kibocsátás – vállalati oldalról

Egy januári bejegyzésben már írtunk a Net Zero Initiative-ről a befektetési alapkezelők szempontjából, ez viszont a kezdeményezésnek csak egy aspektusa. Nemcsak az alapkezelők, hanem a vállalatok is tesznek ilyen jellegű vállalásokat, tehát a kezdeményezés aláírásával elkötelezik magukat arra, hogy 2050-ig karbon-semlegessé konvertálják tevékenységüket.

Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése és a globális felmelegedés ellen folytatott küzdelem során fontos, hogy ne csak a szupranacionális szervezeteknek és az országoknak legyenek céljaik, hanem az egyéb szervezeteknek és vállalatoknak is, ugyanis csak ezzel az összefogással van esély arra, hogy elérjük a tudomány mai állása szerint szükségesnek tűnő célokat.

Az ECIU (Energy and Climate Intelligence Unit) friss tanulmánya szerint a világ 2000 legnagyobb vállalatának 21%-a rendelkezik nettó zéró kibocsátási célokkal, azonban a transzparencia és az elhivatott célorientáltság még hagy némi kívánnivalót maga után. Önmagában egy ilyen cél kinyilatkoztatása inkább csak marketing eszköznek tűnik, az elvárás az lenne, hogy rövidebb távú mérföldköveket is meghatározzanak ezek a vállalatok, például 2030-ig elérni kívánt kibocsátási célokat. Az ECIU szerint a vizsgált cégek csupán 20 százaléka esetében igaz az, hogy az elköteleződés rövidebb távú célokkal is társul, amibe a vállalat beruházási tervei is illeszkednek.

Az elköteleződésnek emellett pedig van egy másik aspektusa is. A károsnyag-kibocsátás mérése során három szintet határozunk meg:

  1. Közvetlen kibocsátás az alaptevékenységből (Scope 1)
  2. Közvetett kibocsátás a működéshez szükséges energia vásárlásából (Scope 2)
  3. Nem a tevékenységhez kapcsolódó, az előállított termék felhasználása során és a beszállítók működése során keletkező kibocsátás (Score 3)

Közvetlenül a vállalatok az első kettőre tudnak hatni, a harmadik kategória már nehezebben mérhető és kontrollálható. Emiatt a vállalások sok esetben csak az első két kategóriára koncentrálódnak. Fontos kiemelni, hogy bármilyen szinten is történnek ezek a vállalások, az nem jelenti a károsanyag kibocsátás nullára redukálását. Bár a kívánt cél természetesen ez lenne, a megvalósítás módja inkább beruházás olyan projektekbe és technológiai fejlesztésekbe, melyek segítségével ellensúlyozzák a tevékenységük káros hatásait. Az ellensúlyozás legegyszerűbb formája pedig a karbon semlegesítő jóváírások vásárlása, de ez persze csak papíron kínál megoldást. Erre ráragadt a nagyon beszédes greenwashing kifejezés, tehát ha egy cég ilyen módon próbálja elérni vállalásait, az nem vehető túlságosan komolyan.

Az USA tíz legnagyobb kapitalizációjú vállalata közül az Alphabet (Google) állítása szerint már elérte ezt a célt. Az Apple, a Microsoft, az Amazon és a Facebook mind Scope 3-ig terjedő, a J.P.Morgan, a Johnson&Johnson, a Walmart, a Matercard és a Bank of America pedig Scope 2-ig terjedő célokat vállaltak 2050-ig.

Igazán nehéz helyzetben a fosszilis energiahordozókra építő szektorok vannak. Esetükben a Scope 1 szint is már hatalmas terheket jelent, és termékeik használata is (Scope 3) erőteljesen hozzájárul a globális felmelegedéshez. Ennek ellenére, ahogyan a lenti ábra is mutatja, az energia, bányászat és közműcégek közül a nagy szereplők is beálltak a sorba.