Nemcsak a befektetőknek, de néhány privát banki szolgáltatónak is komoly nehézséget okoz a megváltozott hozamkörnyezethez való alkalmazkodás. Szabó Sándor, a K&H privát banki igazgatója szerint a szakma egy részének meglepődése azért különös, mert csak egy több éve tartó folyamat felerősödéséről van szó. Bilibók Botond, a Concorde Alapkezelő vezérigazgatója pedig azt mondja, hogy az igazi nehézséget az alacsony profit ügyfelekkel való megértetése fogja okozni.
A csökkenő hozamkörnyezetből adódó kockázatvállalási következményeknek milyen hatása lehet a privát banki szegmensre?
Szabó Sándor (Sz. S.): Kétségtelen, hogy edukálódnak az ügyfelek és elfordulnak a befektetési alapok és egyéb hozzáadott értéket tartalmazó termékek irányába. Ez viszont egyáltalán nem új tendencia, legfeljebb felerősödött egy 2006 óta tartó folyamat. Azok a szolgáltatók, akik még 2013-ban is betétekkel akarták kiszolgálni az ügyfeleiket, nem a hozamkörnyezetnek, hanem saját maguknak köszönhetik a problémáikat. Természetesen mi is rá vagyunk kényszerítve, hogy nagyobb kockázatot vállaljunk a termékekben, de ha ez kiszámított, akkor az ügyfelek számára vállalható lehet. A másik klasszikus megoldás egy ilyen helyzetre az aktív menedzsment, és haladunk is errefelé, de összességében túlértékeltnek látom ezt az egész kamatkörnyezet dolgot. Aki most ébredt rá, hogy jönni fog a vonat, az önmagát minősíti.
Bilibók Botond (B. B.): A lélektanát és nem a szakmai oldalát látom jelentős kihívásnak. Amikor az ügyfelek szembesülnek azzal, hogy a kockázatmentes hozamok a nullához közelítenek, akkor azt nehezen tudják megemészteni, de egy-két év alatt meg fogják szokni. Aki az utóbbi időben a nemzetközi környezetet is figyelemmel kísérte, az minden év végén összetette a kezét, hogy Magyarországon nagy és magas hozamok vannak, de nagy valószínűséggel nincs igazán meglepődve, hogy ide is megérkezett ez a folyamat.
Sz. S.: A lélektanhoz kapcsolódva: a múlt év elején mindenki látta, hogy jönnek le a kamatok és a hozamok, most pedig már elhiszik, hogy ez tartósan is fennmaradhat. Ez viszont nyithat új lehetőségeket például a devizaeszközök területén, hiszen csökken a hozamkülönbség a forintos termékekhez képest. Nálunk eddig is 35-40 százalékot képviselt a deviza, és ez az érték valószínűleg még feljebb fog menni.
B.: Ez abszolút logikus, az elmúlt húsz évben a magyar gazdaságpolitika legnagyobb változása, hogy a jegybank nem kamat-, hanem árfolyam-politikát folytat. Ez egy óriási fordulat, és sok ügyfélben, illetve laikusban felmerül a kérdés, hogy meddig gyengülhet a forint és mennyi nem forint megtakarítást tartson a portfólión belül.
A szektorba áramló pénzek ellenére a profit jellemzően stagnál. Mit lehet tenni a növekedés érdekében?
Sz. S.: Magyarországon a privát banki profitabilitás egy beállt nyugat-európai standardhoz képest a felső részen helyezkedik el. Nem hiszem, hogy a végtelenségig lehetne a profitelvárásokat húzni, főleg nem a csökkenő kamat- és hozamkörnyezet mentén. Ráadásul ezt a stagnálást nem látom olyan csapásnak, ami ellen mindenáron küzdenünk kell. Azt a hatékonysági limitet kell megtalálnunk, ahol a csökkenő margintrend mellett a növekvő volumeneknek és az intenzívebb ügyfélkapcsolatnak köszönhetően profittömeget tudunk növelni, mert ez az igazi kulcskérdés.
B.: Az alacsony kamatkörnyezetnek nagy szerepe van abban, hogy ez a trend miként fog alakulni. Nekem valami azt súgja, hogy itt 2-3 éven belül egy erőteljes marginszűkülés fog bekövetkezni. Nehezen tudom azt elképzelni, hogy ma ugyanúgy 100-150 pontot lehessen keresni egy ügyfélen, mint évekkel ezelőtt. A magas hozamkörnyezetben ezt sokkal könnyebb volt megtenni, mert a nominális hozamok is magasak voltak. Az alacsony kamat, illetve az irtózatos és valószínűleg hosszú távon fennmaradó szabályozási dömping ezt felülről erősen korlátossá teszi. Mi fix díjban zsugorodásra készülünk és valószínűleg 80 bázispontra fogunk beállni.
Ez adhat egy lökést a piaci konszolidációnak. A Citibank már elkezdte, kik jöhetnek utánuk?
Sz. S.: Versenytársakról vagy jót, vagy semmit. Ugyanakkor látjuk, hogy melyek azok a bankok, amelyek már jó ideje problémákkal küszködnek – igaz, ez nem privát banki, hanem sokkal inkább nagybanki kérdés.
B.: Konszolidáció biztosan lesz. Ez egyrészt a válság következménye, másrészt látszik, hogy van erre szabályozói akarat is.
Mennyire kompenzálható extra szolgáltatásokkal az ügyfélnek, hogy csökkenő hozammal kell szembesülnie
B.: Látható, hogy bővülnek a szolgáltatások, többen gondolkodnak ebben, mint korábban, de ez nem azért jelenik meg, mert lement a kamat. Az elmúlt 20 évben történt egy vagyonfelhalmozás, és ma egy privát banki ügyfél nem úgy néz ki, mint 10 évvel ezelőtt, ezért megjelennek különböző adózási és stratégiai eszközök.
Sz. S.: Komplexebbé válnak az ügyféligények, ezáltal komplexebbé válnak a szolgáltatások is, de én sem gondolom, hogy a mai magyar környezetben a kiegészítő szolgáltatások lennének azok, amik eldöntik, hogy minőséget tudsz-e adni az ügyfélnek vagy sem.
Eközben megjelent az állam különböző prémium termékekkel. Új versenytárs lépett a piacra?
Sz. S.: Mindenképp támogatható és pozitív lépés, ha belföldön arra törekszenek, hogy szétterítsék a finanszírozást, de nem becsülném túl ennek az elszívó és a belső konkurencia hatását, hiszen ezek a termékek nálunk is elérhetőek. Az állam ilyen értelemben egy olyan harmadik szereplő, akivel együttműködünk és megpróbáljuk ezt az együttműködést minél jobban kihasználni.
B.: Jó sok prémiumot fizessenek! Ez zajlik most. Ettől az állam nem versenytárs, hanem jó partner. Prémium államkötvényünk már volt, most Bónusz van, mi pedig örülünk és várjuk a következő mozaikszót.
Leitner Attila
Forrás: Napi Gazdaság – 2014. november 21.
