No internet, no cry?

„Aki azon morfondírozik, hogy be kellene tiltani az internetet – ráadásul úgymond a fiatalság érdekében – az a fiatalság lelkét, agyát, agyműködését akarja betiltani. Aki internet blokkolásával gondolja védelmezni a társadalmi nyugalmat, az állam fennmaradását, az fáradozik éppenséggel azon, hogy szétessen a társadalom, az állam.”

Így reagál egy a témát hosszú évek óta elemző tudós, a Harvard Egyetem közgazdasági professzora, David Yang, arra a felvetésre, amit a napokban egy befolyásos hazai biztonságpolitikai szakértőtől hallhattunk a tévében. Annak a következő volt a lényege: legjobb lenne betiltani az internetet, mégpedig a fiatalság fejlődése érdekében, hogy ne idegenedjenek el a tapasztalt öregektől, hogy ne rombolják szét a társadalmat, és ezáltal ne teljesülhessen a mindebben érdekelt háttér hatalmasságok parancsa.

Zentai Péter: A nemzetállamok, a meglévő társadalmak felszámolásához vezet, hogy a fiatalok nagyobbra értékelik az internetes közösségi platformok információit, mint azt a tudást, azt a tapasztalatot, amit a szülők, a nagyszülők, a kormányok, egyházak intelmei, tanításai jelentenek.  Tulajdonképpen ez a (ti. a felszámolás) a célja azoknak, akik erőltetetten fejlesztik a mesterséges intelligenciát. Ön szerint, a kutatók jeles része szerint, még visszafordítható e folyamat?

David Yang: Tartok tőle, hogy nem értem a felvetést. Azt kérdezi, hogy leállítható-e a technológiai fejlődés, vagy hogy azt le is kellene-e állítani?

Igen. Nálunk ugyanis egy kormányzati tanácsadó azt fejtegette a minap, hogy a tízen-, huszonéveseknek direkt mossák háttér hatalmasságok az agyát az újabb és újabb információs technológiákkal. Az a céljuk, hogy a fiatalok teljesen eltávolodjanak a szüleiktől, nagyszüleiktől, az általuk   tapasztalatoktól. Mert így káosz alakul ki, amelynek eredményeként széthullanak az államok, a társadalmak… 

Amit érteni vélek ebből a gondolatmenetből az az, hogy a technológiai áttörések nem az emberiség hasznát, hanem valakiknek, esetleg dúsgazdagoknak, technológiai óriásoknak az önös, esetleg világuralmi érdekeit segítik…

Igen, az információs technológiai áttörések, mindenekelőtt az internet ezt szolgálja, főként ezt…

Ezzel én nem tudok mit kezdeni. Az információs technológia fejlődése ezernyi más terület technológiai fejlődésével párhuzamosan zajlott mindig: ez maga a tudományos történelem. Az pedig szerves része az emberiség történelmének.

A járvány legyőzésében meghatározó szerepet játszó vakcinák egy év alatt valósággá lettek. Miért? Azért is, mert a biotechnológia, az információs technológia és ezernyi más technológia, az egyre sűrűbb tudományos áttörések egybeolvadnak. Az USA-tól Afrikáig minden gyakorlati fejlesztő, tudományos, társadalmi szemlélő, megfigyelő a szeme előtt látja, észleli, tudja, hogy a járvánnyal való küzdelemben, a védekezésben, a távtanulásban, az önnevelésben, a szükséghelyzetekhez való alkalmazkodásban éppenséggel a fiatalok, a tizenévesek járnak élen. Nem nekik kell e területen tanulniuk az idősebbektől, hanem történetesen fordított a helyzet.

A meghatározóan fiatalok által alkalmazott, közösségi hálókat ráadásul ők maguk, a felhasználók fejlesztik, teszik hatékonyabbakká, alkalmasabbakká, hogy itt és most, a jövőben pedig egyre inkább meg lehessen küzdeni helyi vagy globális vészhelyzetekkel. Azért, hogy az egészen szélsőséges környezeti drámákban, földrengések, cunamik, másfajta pandémiák idején se omoljon össze a világ.

Csak az utóbbi egy évben 15-20 ezer olyan innovációról szereztünk tudomást, amiket fiatalok hoztak létre vészhelyzetek kezelésére, a világ, az emberiség: idősek, betegek, fiatalok, mindenki boldogulása érdekében…

Tudom, csak provokáltam Önt egy számomra is abszurd, mégis hivatalos álláspont felvetésével…

Megnyugodtam.  Mert, amiről eddig kérdezett, abból annyira értelmetlen összeesküvés elméletre következtettem, amilyet a legdurvább diktátoroktól sem hallani. Ugandában, Etiópiában, Venezuelában, Iránban, most mindenekelőtt Myanmarban – ahol szintén úgymond az ország, a nemzet, a társadalom egyben tartására hivatkozva – korlátozzák ugyan az internetelérést, de ezeken a helyeken sem merül fel a hatalom birtokosaiban ennyire zűrzavaros gondolat. Egész országot érintő folyamatos blokkolás csak Észak-Koreában létezik.  Az utóbbi időkben, Indiában, Törökországban is időleges, helyi, célzott blokkolások voltak, de ezek mindig, mindenütt lényegében eredménytelennek bizonyultak az elrendelő hatalom szempontjából. Ugyanakkor mindenütt növelték a társadalom bizalmatlanságát a hatalommal szemben.

Elvakult vallási vezetők sem állítják Iránban, hogy a tudományos fejlesztések mögött a fiatalság megrontását, a nemzetek, országok lebontását célzó globális összeesküvés húzódna meg. Oroszországban, Belaruszban, Kínában sem akarja senki az internetet totálisan leállítani, hiszen az – minden értelmes ember számára nyilvánvaló – végzetes következményekkel járna az öncélú, a politikai hatalom mindenáron való erősítésére fókuszáló kormányzatok számára is.

Egyrészt, éppen az okozna káoszt, gazdasági összeomlást, ha ez bekövetkezne, másrészt lemondanának egy olyan potenciális eszközrendszerről, amely már bizonyítottan lehetővé tette a számukra a belső és külső dezinformálást.

Abban azért talán mégis igaza lehet a magyar „biztonsági” szakértőnek, hogy az idősebbek által felhalmozott tapasztalatok negligálásával, csupán a mesterséges intelligenciára támaszkodva esztelen dolgokat művelhetnek a ma és a jövő tízen-, huszonévesei és vészt hozhatnak a társadalomra, hazájukra…

Ez is értelmezhetetlen.  Hol az az idős, internethez nem kapcsolódó ember, akinek a fejében ott az egész Encyclopaedia Britannica? Vagy mindaz a gyakorlati tudás, tapasztalat, amit az emberiség – falvakban, városokban, a legkülönbözőbb kultúrákban – az idők során felhalmozott? Legyen szó gyógyításról, akár emberi élet legintimebb szféráiról, vagy akár az állattartásról, gyereknevelésről, szülésről, vagy épp takarékoskodás, a befektetések rejtelmeiről – egészen fiataloknak vagy szegényeknek szólóan is?

Először a történelemben, a legifjabb nemzedékek jelentős hányada tényszerűen többet tudhat a világról, mint nagyszülők jelentős hányada.

Minden tudást, tapasztalatot, amit az emberiség felhalmozott a tizenévesek a „zsebükben” hordoznak, pillanatok leforgása alatt bármiről többet tudnak, mint az „öregek”, beleértve azokat a buktatókat, amelyekbe az ember beleütközhet az adott tudás alkalmazása  kapcsán.

Most először vannak köztünk embertársak – ráadásul milliárdnyian – akik megszületésük pillanatától az internetes világban élnek. Másfajta, internet nélküli világot nem is ismernek.  Tehát, aki azon morfondírozik, hogy be kellene tiltani az internetet – ráadásul úgymond a fiatalság érdekében – az a fiatalság lelkét, agyát, agyműködését akarja betiltani. Aki az internet blokkolásával gondolja védelmezni a társadalmi nyugalmat, a társadalom, az állam fennmaradását, éppenséggel az fáradozik azon, hogy szétessen a társadalom, az állam.

Ugandát, Etiópiát, Venezuelát, Iránt, Belaruszt, Myanmart, Oroszországot hozta szóba. Ezekben az országokban az utóbbi időben a véres lázadások megakadályozása végett rövid időn keresztül blokkolták az internetet, néhol csak a közösségi felületeket. Átmeneti intézkedések a rend fennmaradása érdekében.

Belaruszban a 218 órán át tartó blokkolás – hivatalos orosz számítások szerint – a helyi nemzetgazdaságnak 336 millió dolláros kárt okozott.

2015-16-ban készítettünk tanulmányt az internetes, akkor még a maihoz képest sokkal kisebb „kaliberű” internetes gazdaságnak okozott politikai hatalmi károkról. Az a feljegyzett nyolcvan internetet részlegesen blokkoló eset, öt évvel ezelőtt, 2,4 milliárd dolláros kárt okozott az érintett országokban.

A közösségi hálók ma a mindennapok gazdasági, technikai, közlekedési életének pótolhatatlan részei. Nincs olyan platform, ami ne kapcsolódna a nemzeti jövedelem termeléséhez, ami ne járulna hozzá kisebb-nagyobb közösségek, települések, egész országok fejlődéséhez.

Myanmarban fogalmunk sincs egyelőre sem a gazdasági veszteségről, sem az emberáldozatok számáról (hiszen az ilyen szegény országokban a sürgősségi orvosi ellátáshoz még inkább kapcsolódik az internet, mint a gazdagabb országokban). Minden esetre a Facebook, a Twitter, a TikTok lestopplása ellenére is folytatódtak, folytatódnak a katonai puccs elleni tömeges tiltakozások.

A hatalom vadonatúj birtokosai ugyanis nem tudták, de vélhetőleg nem is akarták totálisan leállítani az internetet, így aztán olyan közösségi kommunikációs platformok kerültek hirtelen a tömeges érdeklődés homlokterébe, amelyek létezéséről a puccsistáknak fogalmuk sem volt. Ha egyik platformot „kinyírják”, gombamód szaporodnak az alternatív platformok.

Ha egyes országokban azon mesterkednek, hogy a klasszikus, de a hatalommal szemben kritikus médiát korlátozzák, akkor éppenséggel a még kritikusabb, még szabadabb internetes média terjedését segítik. Az internet korlátozására tett bármely kísérlet a hatalom öngyilkossági kísérletével egyenértékű.

Az internetet ifjúságvédelmi alapon tiltani igyekvő, ön által szóba hozott ember hallatlan tévedése megmutatkozott az utóbbi időben Myanmarban, Oroszországban, Belaruszban. Tudniillik a rendszer ellenes tiltakozások info-techno tízen-, huszon-, harmincon éves szervezői és az általuk mozgósított, ugyancsak jellemzően fiatalokból összetevődött tömegek látványosan békésen, jókedvűen, tisztelettudóan viselkedtek, viselkednek. Programjaikban sehol sem szerepel hazájuk, országuk felszámolásának célja. Csak azt akarják, hogy ne történhessen hatalommal való visszaélés, és ne a pénzlopásról, a pénzfelhalmozásról szóljon a hatalom gyakorlás.

Ha a közösségi hálókat üzemeltető, kétségtelenül szintén hatalommal rendelkező, tech-cég óriásokról lepleződnek le visszaélések, azokkal szemben az államok, a társadalmak közös fellépése képes csak fegyelmezőleg hatni. Mindent egybevetve: az internet maga az internet legfőbb fegyelmezője, ellenőre, non-stop öntisztító, önkorrekciós folyamat zajlik az összes technológiai fejlődésben.