Munkaalapú?

Nyergesújfalun autózva feltűnt egy monumentális gyárépítés kezdete: a japán Toray Industries épít itt 407 millió euróból egy üzemet, amely lítium-akkumulátorokhoz használt szeparátor filmet állít elő a világpiacra. Baromi nagy szó az eléggé lepusztult, romos környéken, ahol évtizedek óta semmi fejlődés. Viszont az üzemben csupán 188 munkahely lesz, tehát valószínűleg nagyban automatizált lesz a gyártás, és a létrejövő munkahelyek zöme diplomás mérnököt igényel. Ergo az üzemépítés kapcsán eltrallalázott állami sikerpropaganda nem csak hamis, de maga az üzem az élő példája, hogy az oktatáspolitika meg az egész “munkaalapú” összeszerelőüzem-modell halott és zsákutca: a megdrágult, 1000 eurós munkaerő már nem tud versenyképesen előállítani kis hozzáadott értékű terméket, ezért sorra zárnak be a porszívó- meg hűtőgépgyárak, a nagyobb hozzáadott értékű tevékenységekhez, gyártáshoz vagy szolgáltatáshoz, ami elbírna sokkal magasabb béreket is, meg olyan magasan képzett munkaerő kell, amiből a felsőfokú oktatásba való bejutást tudatosan nehezítő oktatáspolitika miatt is kevés van, és évtizedekre előre kevés lesz. Leszállított iskolakötelezettségi kor, ostoba centralizáció, szakiskolák lebutítása, gimnáziumba jutás, egyetemre jutás megnehezítése mind-mind ebbe zsákutcás modellbe torkolltak, amin csak ideig-óráig segít, legfeljebb az agóniáját nyújtja el, a tudatos leértékeléssel átmenetileg visszaolcsósított munkaerő, a modellnek a tudásalapú 21. században vége van, mint a botnak.

 

Forrás: Vakmajom a Facebookon