Nyolc százalékos költségvetési hiány? Nem kizárható…

Sokan nem értették a magyar gazdaságpolitika eltökéltségét az államadósság kizárólagos forintból történő finanszírozásával kapcsolatban. Most van egy kis esély a megvilágosodásra.

Véleményem szerint az egészségügyi politika rövid és hosszú távú impotenciájával szemben a PM-MNB sokszor rivalizáló párosa jobban érti a világot. Jó ideje meggyőződésem, hogy középtávon elkerülhetetlen az MMT (Modern Monetary Theory) nemzetközi alkalmazása és különféle jelekből úgy tűnik számomra, hogy a magyar gazdaságpolitika is megpróbál felkészülni az ilyen időkre. Az MMT egy olyan szoros monetáris és fiskális együttműködést jelent, amelynek keretében jelentős költségvetési hiányt a jegybankok eszközvásárlásokkal és mesterségesen alacsonyan tartott kamatszinten tesznek finanszírozhatóvá. Ez praktikusan azt jelenti, hogy a túlköltekezés nyomán esetlegesen megjelenő infláció jó ideig nem vált ki szigorodó monetáris politikát, azaz kamatemelést. Az MMT alkalmazása szuverén monetáris- és gazdaságpolitikát, saját devizát és alapvetően hazai devizában fennálló adósságot követel meg. Ez utóbbi azért fontos, hogy az MMT bevetése nyomán nem kizárható devizagyengülés ne okozzon nagyobb zavarokat az adósságszolgálatban.

Komoly esélyt látok arra, hogy az MMT eredetileg középtávon várt alkalmazására jóval hamarabb sor kerül. A kiváltó ok a koronavírus miatti gazdasági leállás.

Ha a probléma nem oldódik meg heteken belül, nagyon sok iparág leáll és óriási elbocsátások kezdődnek meg. A kormány helyében én az elbocsátások megakadályozása érdekében azonnali bérkompenzációt és közteher elengedést ajánlanék a munkáltatóknak. Durván 50 százalékos GDP arányos bérhányaddal számolva, havonta 2000 milliárd forintot fizetnek ki a foglalkoztatók a dolgozók bérére és közterheire. Ha a speciális szabadságra küldött dolgozók megkapnák eredeti bérük felét, amelynek felét állná a kormány- aki a közterhekről is lemondana – az a munkáltatók bérjellegű kiadásait 75 százalékkal csökkentené, míg a költségvetésnek havi 500 milliárdjába, a GDP 1,2 százalékába kerülne a csökkentett bér fele és a hiányzó közteher. Persze számos cégnél ezt nem kellene alkalmazni és az igazán nagy keresetűeknél is lehetünk degresszívek, így az 500 lemehet 150-200 milliárdra. Ha fél évig tart a gazdaság leállása, az ebből adódó hiány a GDP 2-3 százaléka. Egy ilyen jelentős gazdaságélénkítés és a szükségszerű adóbevétel kiesések mellett más kompenzációs kiadások is várhatóak, így a következő 12 havi (azaz nem a 2020 naptári évi) hiány simán felszaladhat 7-8 százalékra.

Ez a forgatókönyv persze csak egy hasraütés-szerű spekuláció, de az nagyon valószínű, hogy a magyar gazdaságpolitika így vagy úgy, de keményen meg fogja nyomni a hiányt. Ez azonban nem fog a kamatok szemmel látható emelkedésével járni, mert az MNB biztosítani fogja az ehhez szükséges likviditást.

Természetesen a fenti víziónak jelentős kockázatai vannak, leginkább akkor, ha nem illeszkedik a nemzetközi trendbe. Ha azonban sokan csinálják, talán meg lehet úszni. Végül is az idén várhatóan dinamikusan tovább emelkedő – 2019-ben 1000 milliárd dolláros – amerikai túlköltekezés, a nullához tartó dollárkamatok és a Fed eszközvásárlásai már egy komolyabb MMT előszelének is tekinthetőek és Merkel asszony tegnapi nyilatkozata szerint Németországban is elbúcsúzhatunk a hiány nélküli költségvetéstől, miközben ECB kamatemeléstől nyilvánvalóan nem kell tartani.