Nyomtassatok már!

A tehetetlen, tesztosza, döntésképtelen gazdaságpolitika és kidolgozatlan mentőcsomagok eredményeképpen bekövetkezett, amitől tartani lehetett: elszálltak az olasz hozamok (+1 pont a cup-and-handle/fülescsésze formációnak). Ha ilyen szinten maradnak a hozamok, akkor Olaszország finanszírozhatatlanná válhat. Persze nem gyorsan, mert a magasabb hozamok csak az új kibocsátásokkal szép lassan emelik meg a kamatköltségeket, de a jelenlegi hozamkörnyezet egyértelműen azt eredményezi (ha fennmarad), hogy az olaszoknak nagyon komoly megszorítást kell csinálniuk, és még úgy sem biztos, hogy összejön a csődtől való megmenekülés.

Egyetlen megoldás van, nem is nagyon volt más eddig sem, sokan, sok helyen leírták már, én is: az ECB-nek, mint lender of last resort”-nak kötelezettséget kell vállalnia, hogy a normális költségvetést folytató országok kötvényeit KORLÁTLAN mennyiségben megvásárolja, és nem engedi a hozamokat egy bizonyos szint (mondjuk 4 vagy 5% fölé). Ne feledjük, hogy a Fed ugyanezt csinálta 1941-tõl egy évtizeden át USA-ban, 2,5%-on limitálva a kötvényhozamokat és lehetővé téve a háború alatti finanszírozást – volt már ilyen, van rá lehetőség, nem aranypénzrendszer van. Ez alatt az időszak alatt 80%-kal nőttek az árak, ennyi volt az infláció, míg a bankbetétekben pénzüket tartók szinte semmi, az állampapírt vásárlók 20-30%-ot kerestek az évtized folyamán. Azaz a megtakarítók pénzének egy részét az állam elvette. Itt is ugyanerre lehet számítani, és ez a megoldás sokkal jobb, mintha tovább terjedne a válság. Nagyon itt az ideje, hogy az ECB bemondja az All-in-t, és megállítsa a további pánikot. Mi a rosszabb? Némi infláció, és a megtakarítások részleges elértéktelenedése vagy teljes gazdasági-tőkepiaci káosz és összeomlás? Nem kérdés, hogy az előbbit kell választani és csak abban reménykedhetünk, hogy erre minél hamarabb sor kerül…

Forrás: Zsiday.hu