Nyomtató

Tart a QE-rally, sőt tovább terjedt a részvényekről egy másik eszközosztályra: az árukra is, lásd arany, olaj. Az ok egyszerű: a gazdasági nehézségek és várható lassú növekedés/recessziós veszélyek okán a nagy jegybankok tovább folytatják a pénznyomtatást. Ennek jegyében az ECB hatalmas mennyiségben adott és fog még pénzt adni 3 évre a bankoknak, a BoJ explicit inflációs célt fogalmazott meg, a Fed pedig megígérte, hogy legalább 2014-ig nulla közelében tartja a rövid kamatszintet. Mivel a hitelválság folytatódik, és a világgazdaság fejlett része (legalábbis a magánszektor) 2008 óta rálépett a hitelkerülés, hitelvisszafizetés (deleveraging) útjára, ezért a növekedési potenciál kicsi és inflációs veszély nincs, tehát a jegybankok nullkamatpolitikája (ZIRP) és pénzszaporítása tartós lehet.

A gazdasági aktorok, piaci szereplők természetesen levonták a megfelelő következtetéseket: mivel a gazdasági-pénzügyi összeomlás veszélyét (remélhetően) elhárította az EU/EMU/ECB, ezért elő kell jönni a fedezékből és el kell gondolkodni arról, hogy a következő években hogyan keresünk pénzt. Nem könnyű a válasz. Állampapírokban láthatóan nem, a zérus közeli rövid és alig pár százalékos hosszú hozamok jó esetben ellensúlyozzák az inflációt, de másra nem jók. A részvények és áruk (mint reáleszközök) lehetnek valamiféle értékőrzők és láthatóan emiatt történik folyamatos vásárlásuk. A részvények áremelkedése már januárban megindult, az olaj és arany eddig visszafogottabb volt, az elmúlt napokban azonban jobban megindultak.

A jelenlegi tõkepiaci folyamatok nagyban hasonlítanak a 2010 õszi helyzetre: a gazdasági problémákat a jegybank(ok) próbálják ellensúlyozni az olcsó pénz politikájával, ez pedig az eszközárak inflációjával jár…

Másik kérdéskör: EU támogatások részleges felfüggesztése.

Mindenkinek igaza van.

A kormánynak igaza van abban, hogy némi szerencsével és farigcsálással teljesíthetõ lesz a következõ években a 3% alatti költségvetési hiány.

Az EU-nak meg igaza van, mert mi már lassan egy évtizede csak ígérgetünk de sosem teljesítjük (a 2011-es siker”nyilván nem ér, hiszen csak a nyugdíjeinstand miatt, ami gigantikus egyszeri tétel, sikerült teljesíteni) a hiánycélt. És természetesen példát is kell statuálni, másként nem fog menni a nagy EU-s terv, csak ha mindenki mindent betart, ez pedig együtt jár azzal, hogy lesznek büntetések.

Az EU konzervatív becsléseket készített, ami szerint elcsúszhatunk. Lehet, hogy igazuk lesz, lehet, hogy nem. Egy biztos: miután évente több milliárd eurót tolnak be Magyarországra NETTÓ módon, ezért lehetnek cserébe elvárásaik. Mi pedig lehetünk olyan szuverének, hogy ezt nem teljesítjük, de akkor ne csodálkozzunk, ha az orrunkra koppintanak. Az EU elvárásai nem irreálisak és valószínűleg a még óvatosabb tervezés nem fog ártani a magyar gazdaságpolitikának. A megfeleléssel tehát nem kockáztatunk semmit, sőt inkább nyerünk – az ellenkezéssel pedig nagyon is sokat. Értelme nincs sok. Az EU az erő nyelvén fog velünk politizálni  mert csak abból értünk.

Forrás: zsiday.hu