Olvasóink kérdezték, válaszolunk – Forint és más devizák

A forint árfolyama

Mint általában, a legutóbbi rendezvényünkön is a forint árfolyamával kapcsolatban érkezett a legtöbb ügyfélkérdés. Merre tart az EURHUF árfolyam? Mitől függ a mozgás? Folytatódik-e a magyar fizetőeszköz csúszó leértékelődése? Ezekre a kérdésekre próbálunk meg most tömören válaszolni.

Hosszú (évtizedes) táv

A forint árfolyama valóban egy csúszó leértékelésnek nevezhető pályán mozog. A magyar bérek az eurózóna fizetéseihez képest gyorsabban nőnek és a bérdinamikák közötti különbséghez képest a termelékenységek javulásának a különbsége kisebb. Így a magyar versenyképesség megőrzéséhez szükség volt a forint euróval szembeni lassú, évi 2-3 százalékos leértékelődésére. A gazdaságpolitikának is kívánatos helyzet volt ez, ugyanis az alacsony globális kamatkörnyezet előnyeit ki lehetett használni, Magyarországon is nagyon alacsony szinten lehetett tartani a kamatokat. Mindaddig, amíg Magyarország úgynevezett nettó külső finanszírozási képessége (kicsit leegyszerűsítve ez a folyó fizetési mérleg és a beruházási célú EU-s támogatások egyenlegét jelenti) ezt megengedi, nem kell tartani attól, hogy forint túlzottan gyengülne. Különösen amiatt, mert Magyarország nettó külső adóssága a 2008-09-es 60 százalékról mára a GDP 10 százaléka alá esett. A lassú ütemű csúszó leértékeléshez a feltételek továbbra is adottak: az ország külső egyensúlyi helyzete stabil, a globális kamatszint nyomott, a jelenlegi kormány gazdaságpolitikájának fontos eleme az iparhoz kötődő beruházások idevonzása viszonylag gyenge árfolyammal és alacsony adóterheléssel. Ez utóbbi a jövő évi választások eredményének függvényében változhat is, de vélhetően az exportvezérelt növekedési irány továbbra is fontos lesz, így a forint csúszó leértékelődése tovább folytatódhat.

Középtáv (néhány éves)

A 2020-as esztendőben a forint a „szokásos” ütemhez képest sokkal többet gyengült (10 százalékot) az euróval szemben. Ebben természetesen a Covid-19 válsághoz kötődő bizonytalanság, a globális befektetői kockázatkerülés és a gazdaságpolitikai válaszokban lévő különbségek is szerepet játszhattak. A bizonytalanság enyhülésével, a tavalyi évben lemaradó eszközöket idén a befektetők ismét elkezdték megvenni, így ez a forint árfolyamának is segített. Van azonban két további fontos tényező, ami magyarázhatja a hazai fizetőeszköz idei erősödését. Egyrészt (május végéig) az amerikai dollár gyengülő pályán mozgott, ilyenkor pedig jellemzően az összes többi deviza erősödik, különösen a kockázatosabbak. Amikor a dollár gyengül az euróval szemben, akkor az eurókapcsolt devizák még többet erősödnek, így a forint (vagy a lengyel zloty) is erősödik, nemcsak a dollárral, hanem az euróval szemben is.

De talán ennél is fontosabb volt az MNB monetáris politikai irányváltása. A hazai jegybank elkezdett aggódni az infláció miatt, így a befektetők által vártnál hamarabb kezdte meg a monetáris szigorítást (kamatemelést). Ezáltal a forint kamatelőnye az euróhoz képest nagyobbá vált annál, amit korábban a befektetők gondoltak. Ez nem biztos, hogy a reálkamatokra is igaz (ti. az infláció is magasabb lehet), de a nagyon nyomott globális kamatkörnyezetben már a nominális kamatok változására is érzékenyebbek a befektetők. Az erősebb forint a kisebb importált infláción keresztül mérsékelheti a hazai pénzromlás ütemét. Erre valószínűleg most nagyobb szükség van, mint az elmúlt években, ugyanis a globális deflációs nyomás eltűnt, sok áru, nyersanyag, termék esetén inflációs jelek érzékelhetőek. (Még akkor is, ha ezek egy része a termelési láncok helyreállásával eltűnik majd, és – véleményünk szerint – az Eurózónában jó ideig nem kell még tartani az infláció érdemi gyorsulásától.)

Forrás: Bloomberg, HOLD Alapkezelő

Az MNB (korábbiaktól eltérően nem az árfolyam gyengülésére reagáló, hanem) proaktív jelzése olyan helyzetben érte a forintpiacot, amikor vélhetően sokan voltak a magyar fizetőeszköz további gyengülésére pozícionálva. Ráadásul mindez egy fontos technikai szint, a 355-ös árfolyam környékén történt, így a forint erősödése önerősítő folyamattá vált, pozíciózárásra késztetve a forint ellen spekuláló befektetőket. Ennek hatására tudott az EURHUF árfolyam 345-ig esni. Természetesen nem látunk a kulisszák mögé, de nem elképzelhetetlen, hogy a jegybanki verbális intervenció nem véletlenül épp akkor történt. Az MNB-nek pedig joggal lehetett a célja az is, hogy a forinttal kapcsolatban csak gyengülést elképzelni tudó befektetőket ráébressze, hogy vannak kockázatok is. Ráadásul a magyar gazdaság több szegmense is már nagyon ráállt arra, hogy egyre inkább euróban gondolkozzon és abban számolva működjön, különösen a tavalyi nagy forintgyengülést követően. Így az MNB-nek oda kell figyelnie – már csak az inflációs várakozások mérséklése érdekében is -, hogy a reálgazdaságban az euró ne szorítsa ki a forintot.

Várakozásunk

Véleményünk szerint a 345-355-ös sávban a forint a helyére került az euróval szemben, egy ideig itt maradhat, amit több tényező (köztük technikaiak is) indokol. Ezzel egyrészt ledolgozta a tavalyi túlzott gyengülését, másrészt a forint reálárfolyama (ami figyelembe veszi a kereskedelmi partnerek és Magyarország inflációját, bérdinamikáját) is visszatért az elmúlt évek szintjére, ezzel Magyarország továbbra is versenyképes. A forint ebben a sávban nem drága, még inkább mindig egy kicsit olcsó devizának nevezhető, de ezt olcsóságot idővel a várakozásunk szerint az EU-hoz képest magasabb itthoni bér- és árnövekedés eltünteti. Így a forintnak 1-2 év múlva ismét gyengülnie kellene, akkor folytatódhat majd a csúszó leértékelődés.

A gyengülést átmenetileg több tényező is gátolja: az emelkedő hazai kamatszint, a javuló globális konjunktúra és így növekvő magyar export, emellett pedig a befektetők vélhetőn még mindig jelentős forint elleni pozícionáltsága.

Ugyanakkor a kormány és az EU vitája, az úniós pénzek visszatartása új kockázatot hozott be a képbe rövid távon. A kormány a közelgő választásokra tekintettel vélhetően erős költségvetési költekezést szeretne megvalósítani, ha befolynak az úniós pénzek, ha nem. Utóbbi esetben a hiányzó pénzt kénytelen lesz a tőkepiacról begyűjteni, ami felfelé hajthatja a hozamokat. Ha ezt az MNB megpróbálja fokozott kötvényvásárlásaival tompítani, az gyengítőleg hathat a forintra.

Az EU-s vita remélhetőleg pozitív lezárása után sem tartjuk valószínűnek, hogy az MNB érdekelt lenne 340 alatti tartós EURHUF árfolyamban, így legvalószínűbb forgatókönyvként a következő évre az árfolyam 345-355 közötti sávban történő ingadozását tartjuk. Hosszabb távon a jövő évi országgyűlési választások kimenetele, az EURUSD keresztárfolyam (és ezzel párhuzamosan a globális kockázatvállalási hajlandóság) alakulása, valamint a globális infláció és kamatszint változása alakíthatja a képet.

Forrás: Bloomberg

Mikor vezeti be Magyarország az eurót?

Az euró magyarországi bevezetését az elkövetkezendő években nem tartjuk valószínűnek. A hazai gazdaságpolitika tisztában van azzal, hogy a monetáris politika önálló alakítása egy hasznos eszköz (nemcsak a válságkezelés során), így annak függetlenségével járó előnyök meghaladják az euró bevezetésével járókat. Természetesen a jövő évi országgyűlési választások módosíthatnak ezen a helyzeten.

Fejlett piaci devizák árfolyama

A globális befektető társadalmat talán semmi nem foglalkoztatja jobban, mint hogy milyen irányba tart az EURUSD keresztárfolyam. Épp ezért, ezen a piacon a legnehezebb okosnak lenni, ugyanis hatalmas összegekkel szinte végtelen számú befektető, ráadásul eltérő motivációkkal (árbevételt fedező exportőr, spekuláns, tartalékot befektető jegybank stb.) köti az üzleteket. A fentiekből adódón próbálunk ezen a területen nagyon óvatosak lenni, nem érezzük magunkat okosabbnak a piacnál. Ha van is véleményünk, az jellemzően inkább hosszú távra szól, a nagy fundamentális gazdasági trendek alapján.

Hosszabb (többéves) távra szóló gondolatunk, hogy az amerikai dollár gyengülését várjuk, de ebben a folyamatban lehetnek fél-egy-másfél éves ellenkező irányú mozgások is – május vége óta egy ilyet látunk. Ennek legfőbb oka, hogy az amerikai gazdaságpolitika tűnik az összes közül a leglazábbnak mind a költségvetési, mind a monetáris politikai oldalon. Így az infláció a többi fejlett országhoz képest ott lehet tartósan magasabb. Az amerikai gazdaság folyó fizetési mérleg hiánya a jelenlegi gazdaságpolitikai irány mellett vélhetően nem csökken majd (ikerdeficit), így a dollárnak a versenyképesség megőrzéséhez, a külső egyensúly további romlásának megállításához gyengülnie kellene. Az USD árfolyama az elmúlt évtizedekben jellemzően többéves trendeket mutatva változott, valószínűnek tartjuk, hogy a 2011 óta tartó zöldhasú erősödő trend tavaly tavasszal megfordult, így most egy hosszabb gyengülő dollártrendben vagyunk. Amiben – ismételjük – lehetnek sokhónapos ellenirányú mozgások.