OLVASÓINK KÉRDEZTÉK, VÁLASZOLUNK – Magyar száguldás és euró

Öt százalékos gazdasági növekedés Magyarországon. Örüljünk, vagy aggódjunk?

Érdekes kérdés, miért kéne aggódni Európa leggyorsabban növekvő gazdasága láttán. Például amiatt, hogy ez a régióban is messze leglazább monetáris és költségvetési feltételek mellett történik: itt a legalacsonyabb a kamat és a legnagyobb a költségvetési hiány, ráadásként még a forint gyengítése is gazdaságélénkítő tényező. Ezeknek később, egy lassulás esetén lehet meg a böjtje.
Lehet aggódni amiatt, hogy az építőipart a mai napig állami beruházások fogják le, pedig biztosan hasznosabb dolgok épülnének, ha arról a magángazdaságban születnek döntések. Ehhez kapcsolódik az a hihetetlennek látszó jelenség, hogy a már 2018-ban is teljes kapacitással pörgő építőipar hogyan tudott 2019-ben negyedévenként 20-50 százalékkal nagyobb teljesítményt produkálni. Vagy rengeteg vendégmunkás jött be az országba, vagy esetleg csak a kiszámlázott (állami) projektek értéke nőtt ijesztően.

De nézzük a dolgok jó oldalát: ha már ilyen túlzott állami szerepvállalást látunk az amúgy is száguldó gazdaságban, legalább összejött egy ilyen magas növekedés és még az infláció sem szállt el.

Melyik esélyesebb? A magyar euró, vagy Magyarország kilépése az EU-ból? És melyik lenne üdvösebb?

Az talán nem kérdés, hogy melyik az esélyesebb, mert az EU-ból kivezetés senkinek nem lehet érdeke, elég megnézni, hogy mi történt gazdaságilag azokkal az országokkal, amelyek a rendszerváltás után hasonló szintről indulva kimaradtak belőle: egyre inkább lemaradtak. Pláne úgy tűnik lehetetlennek, hogy a magyar lakosság továbbra is az egyik leglelkesebb az EU iránt.
Úgyhogy a válasz egyértelműen az euró bevezetése, mivel sokkal üdvösebb, ráadásul EU tagként kötelező is. Ugyan a bevezetés folyamatos halasztására szokás az euró hátulütőit emlegetni, például, hogy az Eurózóna nem egy egységes valutaövezet (más pénzügyi kondíciók kellenének a még mindig a válsággal küzdő Görögországban és a szárnyaló (Nyugat-)Németországban), valamint a saját deviza (gyengülésének) és monetáris politika hiánya.

Előbbire azt lehet válaszolni, hogy Magyarország sem egységes valutaövezet: a szárnyaló és nyugat-európai szintű gazdasággal rendelkező Budapestnek és a (közfoglalkoztatottak nélkül) még mindig bőven 10% fölötti munkanélküliségi rátával fuldokló Kelet-Magyarországnak egészen más pénzügyi kondíciókra lenne szüksége – mégis egybe tartoznak.

A másodikra az a válasz, hogy a saját devizának és monetáris politikának lehetnek ugyan előnyei, de Magyarországon inkább a hátrányait szoktuk látni. Jelen helyzetben például rövid távon lehet érvelni a forint szándékos gyengítése mellett, de egyáltalán nem biztos, hogy hosszú távon az olcsó munkaerőre építő gazdaság a megoldás. Görögországhoz hasonlóan Szlovákia is éppen a legrosszabb időpontban, a válság előtt adta fel a devizagyengítés lehetőségét és vezette be az eurót, ennek mégse látszik semmi hátránya. Vélhetően nem csak a drachma gyengülése a megoldás, egy prudensebb 2008 előtti gazdaságpolitika is segített volna a görögökön.

Magyar, görög és szlovák egy főre jutó GDP (PPP, dollár)

 

Forrás: World Bank, Google