Olvasóink kérdezték, válaszolunk – Nyersanyag

Milyen forgatókönyvek mentén alakulhat az olaj ára?

2020-ban kissé kiszélesedett az az ársáv, amiben az olaj árát el lehet képzelni. Tavasszal világ olajkereslete 25-30 százalékot zuhant, míg a kínálati oldalon az OPEC eleinte szó szerint „olajat öntött” a tűzre. Azaz túltermelt és csak később, április közepén jelentett be markáns termeléscsökkentést. Miközben Texasban már nem tudták hova tenni az olajat, beteltek a tározók, így a fizikai leszállítású WTI olaj ára mínusz(!) 37 dollárig esett. Több mint egy év telt el azóta. A WTI pedig közel 110 dollárt emelkedve a mélypontjáról 73 dolláron tartózkodik jelenleg (2021.08.02.).

Forrás: Bloomberg

A múlt alapján kijelenthető, hogy rövid távon szinte bárhova mehet az olaj ára. A keresleti oldal instabilitása, változékonysága, megspékelve a kínálati oldali OPEC+ kartell ármanipulációs képességével azt eredményezi, hogy tényleg minden elképzelhető.

Azt a kérdést, hogy hol lesz az olaj ára rövid, 1-3 éves időhorizonton és hol lesz hosszabb távon érdemes külön kezelni. Rövid távon több szcenárió is elképzelhető az alábbiak mentén:

  • A keresleti oldalon a mobilitás helyreállását az újabb vírusvariánsok terjedési képessége, a globális átoltottság foka és a vakcinák hatékonysága befolyásolja.
  • A kínálati oldalon az amerikai palaolaj termelés visszaépülése, az iráni olajembargó esetleges feloldása és az OPEC+ stratégiája lesz meghatározó.

Az indiai delta variáns aggasztó számokat produkál és lassíthatja az olajkereslet felépülését, azonban az OPEC-nek ezt módjában áll ellensúlyozni. Még úgy is, ha az iráni olaj visszatér a világpiacra. A „felmenedzselt” olajárnak viszont ára van, mert hamarabb állhat talpra az amerikai palaolajtermelés. Utóbbi eddig csalódást kelt és az előrejelzések szerint a pénzügyileg hatalmas pofont kapott kitermelők csak 2023-ban tudják Covid előtti szintre növelni a kitermelést. Nehezíti ezt Joe Biden környezetvédő (zöld) politikája is, ami az új termelési licenszek kiadását és infrastrukturális beruházások engedélyezését gátolja. Mindez pedig azért érdekes, mert így 2021-2022-ben kis túlzással az OPEC+ odateszi az árat, ahova akarja. Azaz kihasználhatja a kínálati oldal rugalmatlanságát. Főleg, ha a kereslet talpra állását nem akadályozza meg egy komolyabb negyedik Covid-19 hullám. Fontos megjegyezni, hogy ezt ki is használja és részben ezért is van már 70 dollár felett a WTI olaj ára. Azaz azért, mert a megcsappant keresletet olyan kínálati oldal elégíti ki, amit egy kartell, az  OPEC+ kontrollál. (A „+” jelzés arra utal, hogy Oroszország az OPEC tagálamokkal összehangolja a termelési startégiáját.)

A felső ábrán látható az olaj ára 2020 év elejétől és az OPEC főbb döntései. Az alsó ábra mutatja a világ olajkeresletének és kínálatának múltbeli és várható alakulását.

Forrás: Bloomberg, BofA Global Research

A hosszabb távot is érdemes lehet megbontani a következő 10 évre és az azt követő időszakra.

Keresleti oldalon a fő kérdés, hogy a világ „zöldülése”, azaz az elektromos autózás terjedése milyen gyorsan tud majd végbe menni, illetve, hogy a fejlődő gazdaságok növekvő energiaéhsége mennyi többletkeresletet generál még a fekete arany piacán. Kínálati oldalon pedig az a kérdés, hogy ki és milyen olajár mellett tudja ellensúlyozni a jelenlegi kínálat természetes hanyatlását.

A klímavédelmi törekvések felerősödtek Európa után Joe Biden érkezésével az USA-ban is és Kína is nagyobb mértékben elköteleződött, de az elektromos autózás térnyerésének nagyon komoly pénzügyi és termeléskapacitási korlátai vannak (drága a technológia, ki kell építeni az infrastruktúrát, rengeteg rézre, lítiumra van szükség, a bányanyitások évekbe telnek stb.). Így a „peak oil” szerintünk még egy évtizeddel előttünk van. Addig pedig az évi 1-(2) millió hordós kereslet-növekedést és az évi 4-6 millió hordó kínálati oldali termeléshanyatlást pótolni kell. Ez évi plusz 5-8 millió hordó új termelést jelent, ami nem lesz egyszerű és olcsó feladat. Az amerikai palaolaj potenciál ehhez egyértelműen kevés. Igaz ez a teljes globális szárazföldi kitermelési potenciálra is. Így az eddigieknél nagyobb arányban lesz szükség tengeri kitermelésre. A kérdés, hogy ez milyen áron profitábilis a kitermelők számára.

Jelenleg 50-60 dollár körül megéri kimerészkedni a tengerre, de ma az elmúlt 15 év mélypontja körül tartózkodnak a tengeri olajszervízdíjak. Ha ezen tendenciák normalizálódást feltételezzük, akkor inkább 60-70 dolláros (reál)árszint adódik. Ha a cégek kellő mértékben ruháznának be, akkor ez lehetne egy egyensúlyi árszint. Ez egyúttal a legtöbb arab ország költségvetését is egyensúly közeli helyzetben tartaná. A beruházások azonban évtizedes mélyponton vannak és a nagy olajcégekre komoly nyomás nehezedik, hogy vegyenek részt a klímavédelem elleni harcban. Tavaly a BP bejelentette, hogy 2050-re nettó karbonsemlegessé akar válni és a jövőben beruházásainak minimum 20 százalékát megújuló energiára fordítja a fosszilis energiahordozók helyett. A BP mellett más olajipari szereplők is elindultak a zöldülés útján, ami miatt az új mezők feltárására, olajkitermelésre fordított beruházási összegek limitálva lesznek. Ez pedig idővel komoly problémát okozhat a kínálati oldalon. Az sem kizárt, hogy átmenetileg újra eljön a háromszámjegyű olajár korszaka. 5-10 éves távlatban ez könnyedén bekövetkezhet, amikor még nő a feltörekvő országok növekvő autóhasználatából és műanyaghasználatából fakadó olajéhsége, túlkompenzálva az elektromos autózás terjedésének és egyéb zöld lépések fogyasztásra gyakorolt negatív hatását.

Egészen hosszú távon, ami valahol 2030 környékén kezdődik, az olaj kereslete és vele együtt várhatóan az ára is csökkenésnek indul majd és 2040-2050 közt  az aktuális keresletet kielégítő kitermelési költség felé tendál majd, ami mai áron megfeleltethető pártíz dolláros szintnek.

A magasabb infláció milyen hatással lesz az energiahordozókra, a kitermelők profitjára és a megugró nyersanyagárak mennyire átháríthatóak a fogyasztókra?

A nyersanyag kitermelők valószínűleg az infláció egyik forrásai lehetnek a szűkös kínálati oldal és stimulusok okozta erős kereslet miatt. Véleményünk szerint a kitermelők hosszú távon meg fogják keresni a magasabb nyersanyagárakat, ugyanakkor az kockázat, hogy mennyit tarthatnak meg belőle.  Jó példa erre, hogy az égbe szökő rézárat látva a chilei kormány a bányaadót igyekszik éppen jelentősen növelni. Emellett várható még, hogy a tartósan magas árak a kitermelés költségét, a bérköltségeket is inflálni fogják. Összességében azért azt gondoljuk, hogy nagyobb profitokat tudnak majd realizálni a kitermelők. Az energiahordozók területén (olaj/gáz) nem beszélhetünk elszálló árakról (eddig). Ennek ellenére úgy véljük, ahogy a múltban is úgy a jövőben is áthárítható lesz az árak emelkedése. Na persze nem akármilyen fokú és hirtelenségű áremelkedés. Az építkezésekhez használt faanyag árának idei tavaszi duplázódásának leeresztéséhez a kereslet visszaesése is hozzájárult a megcsappant (faház) építkezésési kedvenek köszönhetően.