Olvasóink kérdezték, válaszolunk – Védekezés az infláció ellen

Mi az ajánlott kockázatkezelés az inflációval szemben?

Az egyik legjobb védelem az arany. Ha az infláció a gazdaságpolitika okozta pénznyomtatásból jön (márpedig most ez az egyik kockázat), úgy a kötvényvásárlási programok a reálhozamokat nyomják lejjebb, a reálgazdaságba is bejutó fiskális stimulus pedig az inflációt. Az arany történelmi mozgása azt mutatja, hogy a reálhozamok esése és az infláció növekedése jó az arany árfolyamának.

Hosszú távon a reáleszközök általában védelmet jelentenek az inflációval szemben, ilyen az ingatlan, a részvény vagy akár a nyersanyagok. Meg kell viszont jegyezni, hogy ez az együtt mozgás rövid távon nem feltétlenül működik. Másik oldalról egy gyenge gazdaság magas inflációval párosulva nem szokott jó lenni a részvénypiacnak. Az sem mindegy, hogy az adott vállalat tudja-e érvényesíteni az áraiban az inflációs nyomást, ha egy cég például hosszú távú fix szerződésekkel rendelkezik, akkor ez természetszerűleg nehezebb.

A pénzügyi instrumentumok, amelyek biztosan nincsenek védve az inflációval szemben, azok a betétek és kötvények. Ha valaki az infláció miatt aggódik, ezekből érdemes kevesebbet tartania.

Milyen befektetés lehet valóban értékálló ebben az inflációs környezetben a következő évtizedben?

Kérdéses, hogy milyen mértékben, de az szinte biztos, hogy a „vírusválság” hosszabb távon is magasabb pályára állította az inflációt. A globális pénznyomtatás minden korábbi gátat átszakított és intézményesítette az államháztartások jegybanki finanszírozását, megteremtve annak a lehetőségét, hogy a kormányzatok direkt módon a gazdaság vérkeringésébe pumpálva hatalmas összegeket „menedzseljék a válságokat”. Emellett az elmúlt két évben a szintén inflatorikus klímavédelem elleni harcot is jóval magasabb fokozatra kapcsolták a világ nagyhatalmai.

Míg az elmúlt évtizedekben a kéz a kézben csökkenő infláció, alapkamatszintek és állampapírpiaci hozamok szinte minden eszközosztály (kötvények, ingatlanok, részvények) árát a magasba emelték, addig az infláció/kamat/hozam trió emelkedése merőben más környezetet teremthet a befektetések számára az előttünk álló években. Aki fél az inflációtól, annak érdemes eltolni a megtakarításait a nominális eszközök felől a reáleszközök irányába.

A készpénz, a látra szóló bankbetét vagy épp a fix nominális hozamú államkötvények (reál)értékvesztése annál nagyobb lesz, minél magasabb lesz az infláció. A magyar lakosság számára elérhető MÁP+ a maga 5 százalékos „ajándék” hozamával egy darabig még véd, de reálértelemben már messze nem annyira vonzó befektetés, mint két éve volt. A hazai megtakarítók jelentős része mégis ebben ücsörög. Egyre kényelmetlenebbül, teszem hozzá, látva az áprilisi 5 százalékos inflációt vagy épp az idei egész éves 4 százalék körülire várt inflációt.

Érdemes tehát több reáleszközt tartani. Lehetőség szerint azonban olyan reáleszközt, ami nem drága, amin keresztül olcsó biztosítást lehet kötni az infláció megemelkedésére. Klasszikus reáleszközként az ingatlanok, a részvények és a nemesfémek jöhetnek szóba (Bővebben az ezekkel kapcsolatos véleményünkről a következő pontokban olvashat.) Ha kifejezetten olcsó reáleszközt keresünk, akkor jelentősen beszűkül az előbbi lista a részvénypiacra és annak is csupán egy szeletére. További szempont még a reáleszközök kiválasztásánál az időtáv. A hosszú távú megtakarítóknak ugyanis megfontolandó, hogy a nagyobb kockázatú, de ezért cserében magasabb hozampotenciálú részvények felé mozduljanak, a biztosabb, de alacsonyabb hozampotenciálú ingatlanok felől.

Mibe érdemesebb fektetni, lakásvásárlás és kiadás vagy részvény? Mik a növekedési részvények kockázatai magasabb inflációs környezetben?

Ingatlan

Itthon a MÁP+ mellett a másik sláger befektetés az ingatlan, aminek esetében teljesül a „reáleszköz” követelmény. Ha a tartósan magasabb infláció a bérekben is megjelenik (amit nehéz elképzelni, hogy ne történjen meg, hiszen nélküle nem is válhatna tartóssá az infláció), akkor a magasabb infláció magasabb ingatlanár emelkedést is fog okozni.

Ugyanakkor látni kell, hogy hazai lakáspiac jelentős szárnyaláson van túl a nagy válság utáni mélyen alulárazott szintjéről. A keresleti és kínálati oldalt megvizsgálva látható, hogy a korábbi évekre jellemző lakásáremelkedés nem fenntartható. Az emelkedő nominális bérek, a meredeken mélybe zuhanó hitelkamatok, a különböző kormányzati programok és az erős befektetői kereslet megtette a hatását. A magyar ingatlanpiac olcsónak már nem mondható, azaz előre tekintő módon már az semmiképpen sem várható el tőle, hogy közepes kockázati profiljához képest jobb (reál)hozamot termeljen az előttünk álló évtizedben.

Részvények

Úgy látjuk, hogy jelenleg olcsó biztosítás leginkább a részvénypiacon köthető az infláció ellen. Azonban nem akárhol. Vannak kifejezetten drága részei a tőzsdéknek, melyeket jobb elkerülni. Szelektívnek kell lenni, azaz az aktív részvénykiválasztás szerepe jelenleg igen nagy. Olyan vállalatok részvényeibe érdemes fektetni, amelyek számára az infláció profitnövekedést hozhat és emellett az elmúlt években árazási szorzójuk (árfolyam/adózott eredmény hányados) nem szökött az égbe.

Miért? Mert az infláció és a hozamok emelkedése nem csupán a vállalatok profitját tudja befolyásolni, hanem az árazási szorzójukat is. Az alacsonyabb hozamkörnyezet ugyanis megnöveli, amíg a növekvő hozamszint leértékeli egy vállalat jövőbeni profitjának mai értékét, azaz magát a részvényárfolyamot.

Az elmúlt két évben a részvénypiac a profitok és a hozamok alakulása mentén érthetően kettészakadt. Az úgynevezett növekedési részvények (például technológia, alternatív energia, elektromos autózás szektorokban) az égbe emelkedtek hiszen a „vírusválság” pozitív hatással volt profitabilitásukra, amíg a bezuhanó hozamszintek aránytalanul megemelték árazási szorzóikat sérülékennyé téve azt a hozamok emelkedésére.

Eközben a hagyományos és jellemzően ciklikus szektorok részvényei (pénzügyi szektor, energia, ingatlanok) a válság miatt szenvedtek. Részben az átmenetileg beeső profitok miatt az árazási szorzójuk jelenleg is nyomott szinten tartózkodik. Bár árfolyamaik már sokat emelkedtek a tavalyi mélypontokról, de még mindig jellemzően a Covid megjelenése előtti szinten tartózkodnak, miközben pont ezen szektorok vállalatai azok, amelyek profitjainak kedvez az infláció emelkedése. Legalábbis eleinte.

Forrás: Bloomberg

Gondoljunk csak egy bankra. A magasabb kamatszint növeli az elmúlt években jócskán beszűkült kamatmarzsot, a hitel- és betétkamatok közti különbséget, az infláció pedig megnöveli a hitelek fedezetéül szolgáló eszközök árát, ami így mérsékli a potenciális hitelveszteség és céltartalékolási kötelezettség mértékét. Azaz az infláció két fronton is jelentősen tudja növelni a bankok profitját.

Szerencsénkre Közép-Kelet-Európa bővelkedik a fenti iparágak vonzó árazással rendelkező részvényeiben. Így van honnan meríteni. Ráadásul a küszöbön álló inflációs fordulat mellett a vírusválság másik pozitív hozadéka, hogy a vártnál jóval nagyobb EU-s pénzeső hullik majd az égből, ami gyorsíthatja a kilábalást és régiónk gazdasági konvergenciáját.

Az arany szerepe felértékelődhet-e?

Végezetül essen szó az aranyról is, mely szintén reáleszköz, azaz szintén védelmet nyújt hosszú távon az infláció ellen. Az arany nem termel cash flow-t, nem fizet osztalékot. Egy valamit viszont évezredek óta biztosít tulajdonosai számára (hosszú távon), megőrzi az értékét. Az arany pénzügyi értelemben egy olyan lejárat nélküli kötvénynek felel meg, amely kellően hosszú távon az infláció mértékével megegyező hozamot biztosít és a kibocsátója soha nem megy csődbe.

Az, aki aranyat vásárol, így tulajdonképpen egy nulla felárral rendelkező inflációkövető kötvényt vesz. Az arany tehát egy reáleszköz, ami őrzi értékét akkor is, amikor minden más – gondolok itt elsősorban különböző devizákra, dollárra, euróra vagy épp a forintra – értéktelenedik. Ez persze nem jelenti azt, hogy az árfolyama rövid távon ne szakadhatna el az aktuális inflációs kilátásoktól. Sőt, erre számos alkalommal sor került a múltban. Az arany árát ugyanis rövidebb távon a reálhozamokkal kapcsolatos várakozások változása mozgatja. Ezt az összefüggést szemlélteti az alábbi ábra.

Forrás: Bloomberg, HOLD Alapkezelő

Ha tegnapról mára növekszik a jövőbeni inflációs várakozás, míg az állampapírok hozama változatlan, az azt jelenti, hogy az államkötvény-befektetésem reálértéke lejáratkor alacsonyabb lesz annál, mint amit tegnap gondoltam. Ez pedig azt jelenti, hogy az arany relatíve a kötvényhez képest tegnapról mára vonzóbb befektetéssé vált. Ha azonban az infláció emelkedésével párhuzamosan az állampapírok hozama relatíve többet emelkedik, akkor nő a kötvények reálhozama. Ez rövid távon negatív fundamentum az arany árfolyamára nézve.