Öngyilkos Robin Hoodok

Jellemzően a „férfi agyakban termelődő hormonok csatája zajlik a tőkepiacokon”.

Az elmúlt években több kísérletünk eredménye tanúsítja, hogy – a nőkkel ellentétben – a férfiak, különösen a hormontermelésben agresszíven elöljáró fiatal férfiak, agyi háztartása „tesztoszteront tesztoszteronra, dopamint dopaminra akar halmozni”. Ez azt jelenti, hogy tulajdonképpen nem tudnak kielégülni, nem tudják magukat lekapcsolni, kikapcsolni, nem tudnak lenyugodni. Természetesen nem minden férfi. De leginkább a férfiak.

Egyebek között ezeket mondja el Andrew Lo a technológiai és természettudományokra specializálódott világhírű Chicago-i egyetem, a MIT tőzsdék és tőzsdések mentalitásával, viselkedésének tanulmányozásával foglalkozó professzora. Az interjú választ keres arra is, hogy vajon milyen változásokat jelenthet a piacokon, hogy hirtelen milliós nagyságrendben jelentek meg a tizen-huszonéves, egyelőre kiszámíthatatlan,  amatőr kisbefektetők a filléres, új online kereskedési felületeken.

Zentai Péter: Egy húsz-, egy tizenkilenc- és egy huszonkét éves fiú követett el mostanában öngyilkosságot. Az egyik Amerikában, a másik Kínában, a harmadik Koreában. Nem ismerték egymást. Mindhárman online platformon „kereskedtek” ultra-rövid határidejű eladási és vételi opciókkal. Elveszítették mindenüket. Sőt akkora összegeket, amekkorával egész családjuk sem rendelkezett. 

A világsajtó – a messze a legnagyobb publicitást kapott amerikai fiú tragédiája kapcsán – a Robin Hood nevű, a szuper gyors, gyakorlatilag ingyenes napi kereskedést különösképpen megkönnyítő, platformot hibáztatja. Bűnbak vagy bűnös a Robin Hood?

Andrew Lo: Nem történt bűn, következésképpen nincs bűnös. Az öngyilkosságokat az váltotta ki, ami nyilvánvaló: tudniillik a srácok irdatlan összegeket veszítettek, úgymond a tőzsdén.

Az amerikai fiú tragédiájában volt azonban egy adalékos drámai csavar: tudniillik valójában nem is veszített, egyetlen centet sem. Ő azonban azt hitte, hogy igen és csaknem egy millió dollárral tartozik a Robin Hood-nak.

Ebből kerekedett egy komplex – mondhatni – világbotrány, aminek egyik üzenete, „hogy a legravaszabb, leghívogatóbb high-tech módszerek bevetésével megkezdődött a Z generáció (tízen-húszon évesek) behúzása egy olyan virtuális világba, amely valóságos pénzzel, valóságos agyi munkával, de hihetetlenül gyors meggazdagodással „kecsegtet. És nem fake! Sőt intellektuális kihívás, tájékozottságot és kreativitást, gyors döntési képességet is igényel. Férfimunka!”

Ez utóbbit hogy értsem? Mert tény, hogy – ahogy utánanéztem – a Robin Hood és a többi, egyre szaporodó, a nagyon fiatalokat megcélzó újdonsült versenytárs kereskedési platformok klienseinek óriási többsége ugyancsak férfi. Legalábbis fiú…

És ez meghatározóan lényeges faktor. A tragikus alaptörténetnek egyik tudományos magyarázatáról van ugyanis szó.

Igen, a brókerek, a tőzsdei kereskedők – a tőkepiacok létrejötte óta – mindig és mindenütt túlnyomórészt férfiak. De nem csak a profik, hanem – és mos megint bekúsznak a képbe a Robin Hood és társai: a részvényekkel, árukkal, kriptó pénzekkel, nyersanyaggal, valutával való ultra gyors és ultra veszélyes kereskedéshez ingyen felületet biztosító cégek – az amatőrök is szinte kivétel nélkül fiúk, férfiak. A Robin Hood kliensi létszáma az elmúlt négy hónapban, a „globális-kollektív otthonmaradási időszakban” hárommillió fővel szaporodott.  Ebből mintegy kétmillió hétszázezren tízen és húszon éves fiúk. A legfrissebb felmérésekből még az is feldereng, hogy jelentékeny hányaduk a streamingek világától (Netflix és társai), továbbá a pornóktól, leginkább a videós játékoktól, online-pókertől, s mi több a könnyű drogoktól „fordult át” a Robin Hood kínálta online-os tőzsdei kereskedés irányába.

Mi itt a lényeg: a nemi hovatartozás, a függőségre való hajlam, vagy maga a Robin Hood?

A gyors és nagyon veszélyes kereskedés által kínált izgalom, adrenalin minden kétséget kizáróan leginkább a fiatal férfiakat hódítja meg. A Robin Hood kitalálói ezt nyilvánvalóan kihasználják – alighanem tudatosan. Akárhogyan is, ami vád éri őket, azon el kell gondolkodniuk, tudni illik ezeken a felületeken a jelek szerint nem elégséges, nem látványos felvilágosító, nevelő, oktató munkát végeznek. Látványosan és kiemelten kellene ugyanis ismertetniük klienseikkel a rájuk leselkedő veszélyeket. Az ilyen online rendszereknek agresszíven stoppolniuk kell azokat a „játékosaikat”, akik éppen eljátszani készülnek nem csak saját, hanem összes rokonuk összes vagyonát.

Alapvetően át kell alakítani a szisztémát.

Amely mellesleg roppant vonzó – nemi hovatartozástól függetlenül – minden fiatal számára. Az egész úgy van megcsinálva formailag, fényhatásaiban is, a felkeltett érzésvilágában, mint a legeslegjobb videojátékok, belsőleg pedig azáltal, hogy véresen komoly, totálisan reális a tartalom.

Annyira, hogy, lám, bele is lehet halni. Ez azonban nem a Robin Hood-féle felületek miatt van, hanem mert ilyen az ember és ilyen az élet.  A nem virtuális világban, köztük a „kézzel fogható” tőkepiaci, sőt az egész üzleti világban elszenvedett rendkívüli veszteségek, összeomlások nyomán is történtek és fognak is történni öngyilkosságok. A tőzsdei kereskedéssel foglalkozók, kiváltképpen a brókerek  körében évtizedek óta folynak agyi működési, neuro-biológiai, neuro-kémiai és általános viselkedési vizsgálatok.  Mármost ezek alapján tényszerűen megállapítható, hogy a tőzsde – függetlenül attól, hogy alapvetően, a tartalmát tekintve csak egészen periférikusan kapcsolható össze a szerencsejátékkal, pláne a függőséget okozó szerek használatával, – mégis ez utóbbiakhoz hasonlítható hormonális folyamatokhoz segít hozzá.

És ez nem csak a profi, hanem még inkább az amatőr, dilettáns tőzsdei szereplőkre igaz.

Az egész folyamat, ami beindítja és hajtja a tőzsdei „játékost”, a várt, remélt, vágyott jutalom, az a lehető legszorosabban függ össze a tesztoszteron, áttételesen az ugyancsak jutalom-boldogságérzetet keltő dopamin szint emeléséért zajló örök férfi küzdelemmel.  E hormonok pszichológiailag egyik legérdekesebb hatása a jutalmazásban betöltött szerepük. Amely akkor aktiválódik, ha valamilyen pozitív hatás éri az embert.

Minden esetre kimutatható: Jellemzően a „férfi agyakban termelődő hormonok csatája zajlik a tőkepiacokon”.

Az elmúlt években több kísérletünk eredménye tanúsítja, hogy – a nőkkel ellentétben – a férfiak, különösen a hormontermelésben agresszíven elöljáró fiatal férfiak, agyi háztartása, „tesztoszteront tesztoszteronra, dopamint dopaminra akar halmozni”. Ez azt jelenti hogy, tulajdonképpen nem tudnak kielégülni, nem tudják magukat lekapcsolni, kikapcsolni, nem tudnak lenyugodni. Természetesen nem minden férfi. De leginkább a férfiak.

Ha nyernek, akkor tovább emelik a tétet, és ezt addig csinálják, amíg nem indul be a vesztési széria. Ha veszítenek, akkor viszont nem csak pénzt, hanem a fejüket is elvesztik, depressziós jeleket mutatnak, szélsőséges esetekben öngyilkos gondolatok foglalkoztatják őket. Ezt kiváltandó – egy szünet után – hiperaktivitásba váltanak át, elkezdenek össze-vissza, egyre kevésbé átgondoltan ismét reménykedni, vágyódni, kereskedni és nyerni. Nagyjából ez a forgatókönyve minden függőségi betegségnek.

Álságos és súlyos betegséghez vezető kiutak léteznek csak?

Egyrészt olyan munkáról van szó, amire szükség van. Társadalmilag, gazdaságilag, pénzügyileg hasznos. Ezt fel kell tudni dolgozni, tehát azt, hogy egy tőzsdei siker nem öncél, nem engedhető meg, hogy azzá váljék, nem engedhető meg, hogy egy bróker átvitt vagy konkrét értelemben saját zsebre dolgozzék.

A portfólió kezelés és brókerség felelősségteljességét, a kalandorságok megakadályozását kimondottan segítheti, ha e területre egyre több női szakértőt, főként ellenőröket, főnököket vonnak be.

Ami a Robin Hood-osokat illeti, körükben rendkívüli mértékben kell korlátozni a mozgásterüket, előzetes tesztekkel kell ellenőrizni lelki alkalmasságukat. A Robin Hood-ot és társait azonban megszüntetni nem lehet, azok edukációs küldetését érdemes sokkal messzebbre fejleszteni.

A jó bennük az, ami a résztvevők számára tulajdonképpen rossz: tudniillik a végén a „játékosok” óhatatlanul veszíteni fognak. És ebből tanulnak: a tőzsde nem amatőröknek való. Profikra kell bízni a pénzünket.