„Orbán és Simor közös fényképezkedése jelezte a bajt”

A magyar államcsőd esélyét nem lehetett kizárni tavaly év elején, befektetői szempontból igen feszült helyzet alakult ki, ennek kezelése pedig még a profi befektetőket is komoly kihívások elé állította, mondta el a Portfolio.hu-nak Szabó László, a Concorde Alapkezelő elnöke. A helyzet azonban azóta valamelyest stabilizálódott, a nemzetközi tőkepiaci hangulat pedig kifejezetten jó, így akár újabb részvénypiaci csúcsokat is láthatunk idén, véli az elismert befektető, aki a tőkepiacok szempontjából a legnagyobb kockázatot abban látja, ha a politikusok megegyezést kereső szándékában változás következik be, és a fontosabb globális témákkal, az eurózóna egyben tartásával, vagy az amerikai költségvetés helyzetének stabilizálásával kapcsolatban többé már nem törekednének kompromisszumokra.

Elképesztő turbulenciákat, rekordgyenge forintot hozott 2012 eleje. Mint befektető, hogyan élte meg azt az időszakot?
Szabó László: Azt láttuk, hogy elindult egy komoly tőkemenekítés az országból, és a szokásos év eleji bizonytalanságnál is nagyobb kezdett kialakulni a pénzügyi szektorban. Hogy mekkora volt a baj, azt a tömeges külföldi számlanyitásokon, a tőke külföldre menekítésén túl jól jelezte, hogy láttuk egymás mellett fényképezkedni Simor Andrást és Orbán Viktort, ami úgy gondolom, hogy elképzelhetetlen lett volna, ha nincsen nagy baj. Az év elején tehát alapvetően a hazai pénzügyi rendszer jövőjével foglalkoztunk, feszült időszak volt.

port12

Mitől tartottak a legjobban?
Sz. L.: Azokban a hetekben a befektetők félelme az volt, hogy csődbe mehet Magyarország. Én akkor hosszas mérlegelés után arra a következtetésre jutottam, hogy senkinek nem érdeke az, hogy az ország csődbe menjen. Valójában persze nem voltunk csődhelyzetben, de azt mindannyian tudjuk, hogy a piaci bizalomnak az elvesztése gyorsan, komoly problémákat okozhat. És bár a politika elvihette volna a rossz irányba a folyamatokat, de a magyar politikusok reakcióiból arra a következtetésre jutottam, hogy nem hagyják azt, hogy csődhelyzet álljon elő. Persze nem voltam ebben biztos, körülbelül 65 százalékos esélyt adtam ennek a forgatókönyvnek és 35 százalékosat annak, hogy a pesszimista szcenárió valósul meg.

Tehát nem zárták ki az államcsőd lehetőségét.
Sz. L.: 2012 januárjában már zajlott a végtörlesztés, amivel kapcsolatban sok pro és kontra érvet is fel lehet sorakoztatni, de az egyik üzenete azonban mégiscsak az volt, hogy Magyarországon nem kell minden hitelt visszafizetni. Az egyik legeladósodottabb magyar város, Hódmezővásárhely korábbi polgármesterének, és az egyébként kétharmaddal kormányzó Fidesz volt frakcióvezetőjének az Erste Bankhoz címzett levele is azt a benyomást erősítette, hogy Magyarországon nem kell visszafizetni a fennálló adósságot, az ultimátum alapján ugyanis az a kép rajzolódott ki, hogy az önkormányzati adósságokat sem kell törleszteni. Eközben a kormány egyértelműen azt kommunikálta, hogy az államadósságot drasztikusan csökkenteni kell, ki kell törni az adósságcsapdából, ebből pedig sokan azt a következtetést vonták le, hogy esetlegesen nem csak a magánszemélyek és önkormányzatok, hanem az állam adósságát is unortodox lépésekkel csökkentik. A kormány lépései és kommunikációja alapján nem lehetett teljesen kizárni egy esetleges államcsőd lehetőségét.

Mit tehetnek a befektetők egy ilyen extrém szituációban?
Sz. L.: Beszéltem akkoriban olyan alapkezelővel, aki magyar, devizában kibocsátott állampapírokat vásárolt tavaly év elején, amelyeket lefedezett forintra, mondván, hogy ha mégis elkerüli az ország az államcsődöt, akkor a hozamcsökkenésen és a kamatkülönbözeten szépen lehet majd keresni, amennyiben mégis csődhelyzet állna elő, akkor meg úgysem lehet mit csinálni. Utólag visszanézve egyébként ez volt a legjobb stratégia, és előttünk is világos volt ez a forgatókönyv, de felkészültünk arra az esetre is, ha a kormány nem megfelelően kezeli a helyzetet, gyorsan tudjunk lépni. Az eszközök egy kis részéből vettünk „szuperkockázatos” magyar eszközöket, de a portfólió nagy részét likvid eszközökben tartottuk, hogy ha „menekülni” kell, akkor ez ne ütközzön nehézségbe. Bíztunk abban, hogy helyrerázódnak a dolgok, de nem mertük az ügyfelek minden pénzét ennek a kockázatnak kitenni. Prudensen jártunk el, és azt gondolom, hogy egy hasonló szituációban ismét így döntenénk.

„Nagy medve nagyot kakál”, mondta 2009 végén egy Portfolio.hu interjúban arra utalva, hogy egy nagy medvepiac után a visszapattanás is átlag feletti. Azóta tovább menetelnek felfelé a piacok. Gondolta volna, hogy ekkorát…, szóval, hogy ekkora lesz az emelkedés?
Sz. L.: 2009 tavaszán érték el a piacok a mélypontjukat, ahhoz képest hatalmas emelkedést láthattunk 2009 végéig. Sokan attól tartottak, hogy egy újabb nagy korrekció jöhet a piacokon, és többen már shortolni kezdték a különböző instrumentumokat, részvényeket, nyersanyagokat. Az interjúban arra utaltam, hogy az elmúlt évtizedek legnagyobb tőkepiaci zuhanását követően ne gondoljuk, hogy a felpattanás csupán néhány tíz százalékos lesz a részvénypiacokon. A gondolat beigazolódott, így utólag visszatekintve a helyes elgondolás alapján jó lett volna még egy kicsit többet keresni a pontos helyzetértékelésen.

A magyar kormány nem éppen befektetőbarát gazdaságpolitikai lépései ellenére a hazai tőzsde 2009 óta jelentősen feljebb került és tavaly is emelkedni tudott. Hogyan kell ezt értékelnünk?
Sz. L.: Azt gondolom, hogy a magyar részvénypiac emelkedésének megítélése nézőpont kérdése. 2009 óta valóban sokat emelkedett a magyar benchmark, de az elmúlt egy évben akár nagyobb is lehetett volna az emelkedés, főként annak fényében, hogy a piaci kamatszint gyakorlatilag megfeleződött. A 12 hónapos diszkontkincstárjegy hozama a január eleji 10 százalékról 5,3 százalékra esett, miközben a BUX index csak keveset emelkedett. Ami egyébként nem véletlen, mert bár a magyar részvények olcsónak tűnnek, nem véletlenül azok. Azt az elképesztő befektetői kockázatot tükrözi az árazásuk, amit a csapkodó magyar gazdaságpolitika jelent, nem beszélve a teljesen hiányzó kisbefektetői jogokról.

A kormány lépései hosszú távon is távol tarthatják a külföldi befektetőket?
Sz. L.: A spekulatív tőke gyorsan mozog, amennyiben egy piac lemaradó vagy alulárazott, azt a globális befektetők előbb-utóbb megtalálják. Melyik volt a tavalyi év legjobb piaca? Venezuela. Főként a jelenlegi környezetben keresik a piaci szereplők a jó befektetési ötleteket, hiszen a negatív reálkamatok világát éljük, a defenzív befektetők reálértékben gyakorlatilag hétről hétre szeletelik le a vagyonukat. Komoly és elkeseredett hozamvadászat folyik. Ha nincs ló, jó lesz a szamár is.

A hozamvadászat a részvénypiacok felé terelheti a befektetőket, ahol nem rosszak a kilátások, több nagy elemzőház a bikapiac folytatódását, új részvénypiaci csúcsokat vár 2013-ra.
Sz. L.: Az elemzői tábor megosztott ebben a kérdésben, hiszen valóban vannak, akik a rali folytatódását várják, mások azonban akár komolyabb korrekciót is elképzelhetőnek tartanak. A konszenzus alapján azonban inkább enyhén optimista kép rajzolódik ki, az S&P 500 index idén egy számjegyű növekedést mutathat, ez pedig azt jelenti, hogy a világ egyik leginkább figyelt részvényindexe új történelmi csúcsra emelkedhet. Én is azt gondolom, hogy látunk majd új csúcsot, annak ellenére, hogy a makrogazdasági kockázatok továbbra is jelentősek.

Az eurózóna adósságválsága? Amerikai költségvetési para? Kínai lassulás? Közel-keleti konfliktusok? Mitől féljünk a leginkább?
Sz. L.: Ezeknek a kockázatoknak az ismételgetése már a befektetőknek a fülén jön ki, de persze mindegyikben van valami. A tavalyi év arról szólt, hogy mindig megszülettek azok a politikai döntések, amelyek révén sikerült elkerülni az összeomlást. Az eurózónában a politikai kompromisszumok a szükséges mértékben mindig megszülettek, az Európai Központi Bankban sikeresen lezajlott egy generációváltás, és úgy tűnik, hogy Amerikában sem akarja senki, hogy megbénuljon az állam működése. Tehát drámai módon ugyan, de az utolsó pillanatban mindig megoldódtak ezek a problémák. Amíg a szándék megvan, addig minden más dolog csak technika kérdése. A kockázat abban van, ha a szándékban változás következik be, ami lehetetlenné teszi a különböző érdekek miatt a kompromisszumok elérését. Tehát ha mondani kellene egy kockázatot, akkor én ettől tartok a legjobban. Ez a félelem azonban nem olyan, ami gúzsba köt, ennek a forgatókönyvnek véleményem szerint 20 százalék alatti az esélye.

És Japán? Egyre többen említik az ázsiai országot, mint a következő válság helyszínét.
Sz. L.: Ha hosszú távon nézzük a történetet, akkor nem tudok mást mondani, mint Game Over. A jelenlegi tendenciák, a demográfia vagy az államadósság alakulása alapján esélyük sincs a helyzet kezelésére. Ennek ellenére én soha nem shortoltam japán állampapírokat, mert ez a megoldhatatlannak tűnő probléma alapvetően egy hosszú távú dolog, és rövid távon komoly veszteségeket lehet elszenvedni ezeken a pozíciókon. Nem nagyon látom a japán problémának a megoldását, mert jen-, a kötvény- és a devizapiacuk közül valamelyiket be kell áldozniuk. Ha most tippelnem kellene, azt mondanám, hogy a devizájukat fogják beáldozni. Az állampapírpiaci kamataikat nem engedhetik fel, mert különben az állami bevételeik egészét kamatfizetésre kellene fordítaniuk, így relatíve gyorsan fizetésképtelenné válna az ország. A japánok véleményem szerint a jengyengítés irányába indulhatnak el, ez pedig alapvetően nem lesz rossz a japán részvényeknek. Mint befektető a jent shortolnám, a kötvényekre semleges lennék, a részvényeket pedig inkább longolnám.

Ha már részvények, Bill Gross, a világ egyik legismertebb kötvényguruja azt állítja, hogy a részvény mint befektetési forma halott.
Sz. L.: Bill Gross alapvetően kötvény- és nem részvényspecialista. Rendkívül sikeres befektető, de persze ő sem tévedhetetlen. Jelenleg az alacsony kamatok világát éljük, ebben a környezetben pedig éppen hogy előtérbe kerülhetnek a részvények. Nagyon érdekes, hogy Jeffrey Gundlach, a világ legjobb kötvényalap-menedzsere részvényalapot hoz létre, mert világosan látja, hogy a kötvényekben már túl sok lehetőség nincsen.

port13

Végezetül mondana két „meghökkentő előrejelzést”, kis valószínűségű, de potenciálisan nagy hatású eseményt 2013-ra?
Sz. L.: Egyre több elemzőház készít ilyen predikciókat, ezeknek az előrejelzéseknek elsősorban marketing és figyelemfelkeltő céljuk van, meghökkenteni, megdöbbenteni akarják az olvasókat. De hogy ne kerüljem meg a kérdést, a legnagyobb kockázatnak a politikai konszenzusra való törekvésnek az esetleges megbicsaklását tartom, ennek lehet a legnagyobb potenciális hatása a tőkepiacokra, azonban azt gondolom, hogy ez a szcenárió nem következik be. Egy pozitív, kis valószínűségű esemény pedig az lehet, hogy főként az alacsony kamatkörnyezet miatt eldurrannak a részvénypiacok. Nulla körüli kamatszint mellett egy diszkontált cash flow modell alapján elképesztően magas célárfolyamok is kijöhetnek. Ha meglepő, nem elképzelhetetlen dolgot kellene mondanom, akkor azt a predikciót fogalmaznám meg, hogy nem csak hogy új csúcsra, hanem egy lényegesen magasabb új csúcsra emelkednek a vezető részvényindexek.

Szabó László

Tizenhét éve kezdett el dolgozni a Concorde-nál. Végigjárta a szakma különböző stációit – kezdetben corporate finance munkatárs, majd vezető elemző, végül alapkezelő. A menedzsment többségi tulajdonában álló Concorde Alapkezelő Zrt. társalapítója résztulajdonosa és igazgatóságának elnöke. Magyarország egyik legjobb alapkezelője, sokéves tapasztalattal rendelkezik a stratégiai eszközallokáció és a globális piacok területén, a Platina Pí származtatott alap portfóliómenedzsere. Előre megtervezett 2006. évi „nyugdíjba vonulása” előtt a Magyar Befektetési Alapkezelők Szövetségének Szakmai Standard Bizottságának elnöke, valamint a Budapesti Értéktőzsde Index Bizottságának tagja. Diplomáját a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen szerezte Pénzügy és Vállalatértékelés szakirányokon. A magyar befektetési alapok 20 éves fennállása alkalmából szervezett díjkiosztón a szakmai zsűri döntése alapján „A második tíz év legkiemelkedőbb személyisége” címet szerezte meg.
Rendszeres előadó a Közgazdasági Egyetem Pénzügy tanszékén. A legfontosabb hobbija a sport, legyen az kung-fu, kajak, futás, mountain bike vagy snowboard, ez utóbbiban edzői képzésen is részt vett a Testnevelési Főiskolán. Rajong a zenéért és a bikapiacok érdekében házi bivalyokat tenyészt ökogazdálkodás keretében zala megyei tanyáján.

Forrás: Portfolio.hu – 2013. január 17.