Örkény István: A borék (1948), részlet

Örkény István: A borék (1948), részlet. Játszódik egy katonai kórházban Budapesten, 30-as évek. Várhegyi kórházparancsnok, Tordai őrmester

 

VÁRHEGYI

Mi van itt, Tordai? Maga mondja meg, Tordai! A szájából akarom hallani. Mondja meg nekem, Tordai, mi van itt! Kórház vagy cirkusz? Na, mondja!

TORDAI

Igenis.

(…)

VÁRHEGYI

Ne mentegetőddzék, Tordai. Nem is akarom hallani. Ötven kiló vazelin. Mit szól ehhez, Tordai, mondja? Micsoda póz ez. Mit pofázik, mit mondja, hogy igenis. Ki kérdezte magát? Mi? Tán maga is a fejemre fog csinálni? Mi? Mint a többiek? Mi?

TORDAI

Igenis.

VÁRHEGYI

(egészen megnyugodva) Na, szóval én nem tudom, hogy van, de magyarázza meg. (újra tűzbe jön) Mert itt hiány nem lehet! Érti? Csak több lehet! Csak hozzálopni lehet! Miért nem beszél, Tordai! Nézzem a szemembe. Ilyenkor hallgat. És mi van a vazelinnel? Volt-nincs ugye. Na, szóljon. Van hiány, vagy nincs hiány?

TORDAI

Igenis.

VÁRHEGYI

Szóval van! Hová lett az az átkozott vazelin. Maga mondja meg!

TORDAI

Megvan, alezredes úr!

VÁRHEGYI

Azt tudom, hogy valahol megvan. De azt mondja meg, hogy hol.

TORDAI

Fogyatékba tettük.

VÁRHEGYI

(egészen máshangon) Az más. De miért nem szól? Én meg itt keresem.

TORDAI

Szóltam.

VÁRHEGYI

Mikor szólt?

TORDAI

Mikor el tetszett vinni a vazelint. Azt mondtam, fogyatékba teszem, alezredes úr. Azt mondtam, másképp hiány lesz. Én mindent fogyatékba teszek, amit az urak elvisznek. Itt rend van. Itt nem hiányzik semmi.

Forrás: Vakmajom a Facebookon