Örökösödés 1000 éve és most

Tavaly a pénzügyi sajtó még rendszeresen hangos volt a vállalat örökítés témájától. Konferenciák és interjúk születtek hónapról hónapra. Hiszen, mára sokan idős korba fordultak a rendszerváltáskor családi vállalatokat alapító hölgyek és urak közül.
Most, hogy az életünk a koronavírus okozta válsághelyzetről szól, teljesen eltűnt az örökösödés témája. Az érintett családfők jellemzően épp a vírus „célcsoportjába” tartoznak sajnos azáltal, hogy 65 év feletti férfiak (a stresszes életük miatt sokan nyilván cukorbetegek, szívbetegek vagy dohányosok is, amely külön súlyosbító tényező). Nyilván épp emiatt nem meri senki szóba hozni, hogy beszéljenek az örökösödésről. Hiszen annak veszélye, hogy ez nagyon hamar valósággá válhat, túl ijesztő, túl közeli, túl aktuális.
Pedig nem csak a személyes tragédiáktól való félelem adhat apropót a vállalat átörökítésével foglalkozni. Mi más lehetne jobb alkalom egy fiatal utódot bevonni a családi vállalat körüli kihívásokba, mint egy mindenki számára új típusú krízis. Főleg, ha az kifejezetten digitális megoldásokat kíván (home office, online szolgáltatások, videokonferenciák stb.).
Álljon itt zárásul a saját szavaim helyett Szent István királyunk néhány mondata fiához, Imre herceghez. Ez talán bátorítást adhat napjaink családfői számára, hogy nyissanak afelé, hogy gyermekeiket új kihívások elé állítsák:

„fiam; gyermek vagy, gazdagságban született kis cselédem, puha párnák lakója, minden gyönyörűségben dédelgetve és nevelve, nem tapasztaltad a hadjáratok fáradalmait s a különféle népek támadásait, melyekben én szinte egész életemet lemorzsoltam. Itt az idő, hogy többé ne puha kásával étessenek, az téged csak puhánnyá s finnyássá tehet, ez pedig a férfiasság elvesztegetése s a bűnök csiholója és a törvények megvetése; hanem itassanak meg olykor fanyar borral, mely értelmedet tanításomra figyelmessé teszi.”

Kuruc Ágnes fordítása