Óvakodj a túlzott magabiztosságtól!

„1990-ben 12% részesedést szereztek a US Air légitársaságban, amely a későbbiekben megszüntette az elsőbbségi részvények utáni osztalékfizetést. A Berkshire 358 millió dollárért megszerzett részesedése néhány évvel később csupán 86 millióért – csinos, 76 százalékos kis csökkenés.

Charlie Munger így fogalmazott: „Alázatra tanító tapasztalat volt. Ülni és nézni, ahogyan a vagyonod elolvad – 150 millió dollár, 200 millió dollár… Végül jól sült el a Berkshire szempontjából. Mindazonáltal nincs szükségünk még egy ilyen élményre.”

Erős és egyenes szavak ezek a világ egyik-, ha nem a legsikeresebb befektetőpárosának idősebb tagjának szájából. Hiába azonban a „szép” szavak, néhány évre rá a páros másik tagja, Warren Buffett beleállt a Berkshire történetének ledrágább pofonjába a Dexter Shoes megvásárlásával, ami duplán volt fájdalmas Buffet-nak: nem elég, hogy a cég teljesítménye folyamatosan csökkent, ráadásul Berkshire részvényekkel fizette ki a vételárat.

Lám, még ezek az egyébként sok-sok éven át folyamatosan fantasztikus eredményeket elérő befektetők is képesek voltak néha óriásiakat hibázni.

Számos ilyen történetet olvashat (természetesen nemcsak a Buffett-Munger párosról) Michael Batnick most megjelent „Nagy Hibák” című könyvében, mely a napokban akadt a kezembe.

„Nehéz a részvénypiacon pénzt keresni.” Ezek a könyv első szavai, és lefogadom, hogy sok olvasónk már csóválja is a fejét meglepődve, hogy ezekben az időkben lehet(ett) csak igazán pénzt keresni, miről beszél ez az ember? Pedig Batnick nem ma kezdte a szakmát (tudom-tudom, az idén nyertes szériát jegyző befektető fiatalok szemében ez tök ciki, és a biztos lúzerség jele), blogja rendkívül népszerű a befektetési társadalomban, közvetlen munkatársa az a Ben Carlsson, aki szintén nagy blogger, mindketten a Ritholz-nál dolgoznak.

A piacokkal foglalkozó érdeklődő számos nagyon tanulságos és érdekes sztorit olvashat a kötetben a régi idők nagy öregjeiről, Graham-ről, Livermore-ról (fiatalok figyelem: a piacokon már szinte minden megtörtént sok-sok évvel ezelőtt is, sok dolog csak nektek (lesz) újdonság), és persze a mai öregekről, nagy nevekről.

Az egyik kedvenc gondolat a könyvből (Buffett) „…ha túl sok időt szánsz rá és túl sok információt dolgozol fel, akkor hajlamossá válhatsz a túlzott magabiztosságra. Mindez visszavezet oda, hogy a ténylegesnél nagyobbnak gondoljuk a tudásunkat, márpedig ezt roppant nehéz leküzdeni.

… tükörbe nézve olyan tulajdonságot vélnek felfedezni önmagukban, amivel nem is rendelkeznek.”

Sok-sok kiváló gondolatot, tanulságos, de egyben szórakoztató sztorit lehetne még idézni a könyvből, de ezeket már meghagyom az olvasóknak, könnyen olvasható esti olvasmány, nem fogja senkinek megfeküdni a gyomrát.

A könyv utolsó mondata ez: „Az átlagemberek és a legjobb befektetők között az a különbség, hogy míg a legnagyobbak tanulnak és profitálnak a hibáikból, a többieket azok csak hátráltatják.”

(Ehhez persze el kell ismerni, hogy hibáztunk, már ez sem megy sokaknak – ezt én teszem hozzá.)

Én Batnick ezen mondatával zártam volna a kötetet a fenti (egyébként értékes mondat) helyett:

„Egyszerűen csinálnod kell újra és újra és újra.”