dec.
20
2018

Padlón a román részvénypiac

Hatalmas földrengés rázta meg tegnap a román részvénypiacot, akkora, mely a globális tőkepiaci palettát tekintve is ritkán látható mértékű napon belüli összeomlást okozott. A bukaresti index 11 százalékot a bankok (BRD, TLV) közel 20 százalékot zuhantak.

 

A földrengés epicentruma nem Washington, nem Peking, de nem is Brüsszel, hanem a tőzsde épületétől 3 kilométerre lévő román parlament volt, ahol a kormány a nagyvállalatok számára lesújtó javaslatcsomaggal rukkolt elő. Extraadók sora: bankadó, telekommunikációs adó, energetikai adó és mindenkire kiterjedő gázárcsökkentés (befagyasztás) került terítékre. Miért? Hogy legyen miből finanszírozni rövid távon a társadalom egyes rétegei számára kedvező intézkedéseket (túlzó állami szféra béremelés és nyugdíjemelés, stb.)

Ismerős ugye? Láttunk már hasonlót hazánkban is. Nem is olyan régen, 2010-ben. A kontextus azonban Románia esetében gyökeresen eltérő. Míg a magyar gazdaság és lakosság akkoriban már több éve szenvedte a 2008/09-es válság lesújtó következményeit és a kormány gyakorlatilag ebből finanszírozta a személyi jövedelem adó csökkentését, addig Románia már a visszapillantó tükörből se látja a válságot, közel két éve pedig az Európai Unió leggyorsabban növekvő gazdasága, nem mellékesen kétszámjegyű reálbérnövekedéssel. Gazdasági szempontból tehát totálisan indokolatlan az időzítés. Egy prudens, hosszú távon gondolkodó ország (ember) tudja, hogy a jó időkben érdemes tartalékot képezni a rossz időkre. A prociklikus gazdaságpolitika csúcsra pörgetése következtében, így Romániában ha fordul a ciklus jóval nagyobb lesz a seggreesés. De ez esetben az időzítés csak az egyik probléma, a másik a pénzbeszedés módja.

A román kormány, ha megvalósítja az elképzeléseit, azzal romba dönti azt, ami az elmúlt egy-(két) évtizedben felépült, azt, ami az ország gazdaságát egy magasabb növekedési pályára helyezhetné. Magasabb politikai kockázat nyomán kiszámíthatatlanná váló piaci környezet hatására vissza fog esni a beruházások volumene. Gondoljunk csak a még végső befektetési döntés előtt álló OMV-Petrom és az Exxon közös fekete tengeri gázkitermelési projektjére, mely nemzetgazdasági jelentőségű, mely Közép-Kelet Európában egyedülálló módón gázexportőr országgá változtatná Romániát. Hiába mondja a kormány, hogy 3 évre vezeti be a gázárcsökkentést. Ki fog neki hinni, hogy utána nem lesz megint 3 év? Vagy gondoljunk a bankokra, akik hitelezési aktivitása a gazdaság egyik legfőbb motorja. Ha nem tudják áthárítani az ügyfelekre az extraadó terhét, vissza fogják fogni a hitelezést, ha pedig áthárítják, akkor a hitelkamatok emelkedése fogja majd vissza a hitelkeresletet. (A tervezett bankadó majd kétszerese az egykori magyarnak.). Nem is beszélve arról, hogy egy jól működő tőzsde egy prosperáló gazdaság záloga. A befektetők, pedig a tegnapi napon elmondták véleményüket. Jelentősen lecsökkent a román részvények „feltörekvő” piaci státuszba kerülésének esélye, mely jóval magasabb forgalmat és indirekt magasabb értékeltséget eredményezne a bukaresti piacon.

A mai román sajtó egyik címlapja magáért beszél.

A fejveszett meneküléstől azonban óva intenék mindenkit. Bár nagy pofont kaptak a nagyvállalatok, de jelentős esélyt látok arra, hogy ezt hamarabb és eredményesebben kiheverjék, mint azt ma sokan gondolják. Ez esetben pedig az esés kedvező beszállási pontot jelenthet. Fontos látni, hogy a 2011-es magyar helyzettel ellentétben Romániában tele van az emberek pénztárcája és csúcson van a költekezési kedvük, az intézkedések ezt pedig csak fokozzák. A vállalatok ebben a környezetben nem fognak kétségbe esni némi áremeléstől. Így jelentős esély kínálkozik a terhek részleges áthárítására, ami az infláció átmeneti megugrását okozhatja. A tőzsdei reakciót látja a kormány, az érintett iparágak verik az asztalt és konzultációt követelnek, kilátásba helyezik a beruházásaik elnapolását, a gazdasági szakértők a lépések negatív közép és hosszú távú következményeire hívják fel a figyelmet.

Könnyen lehet, hogy mérséklődni fog a teher, de mivel azt a kormánypárt legerősebb embere támogatja, elvetni teljes egészében nem fogják.

Politikai hatalom és népszerűség növelés a szélesre nyílt jövedelmi egyenlőtlenségek csökkentésével…, politikai intervenció mely a tőkések felől a munkavállalók felé csoportosítja át a gazdasági javakat. Láttunk már ilyet, most is erről van szó és könnyen lehet, hogy egyre többször látunk ilyet az előttünk álló évtizedben. Szociális szempontból még érthető is, ám gazdaságilag távol viszi a világot az optimumtól, az pedig ahogy ezt a románok teszik, kifejezetten távol.