Paradigmaváltás

Az elmúlt bő 10 évben – nagyon leegyszerűsítve – úgy működött a hazai kamatpolitika, hogy a hosszabb, nyugodt időszakokban szép lassan csökkent a kamatszint, majd a hirtelen sokkok hatására, a meggyengülő forintárfolyamra válaszolva, annak védelmében, és a forint visszaerősítésének szándékával a jegybank hirtelen nagyot emelt a kamatszinten. Ez megtette a hatását, a forint árfolyama stabilizálódott, vagy elkezdett erősödni, és ismét megindulhatott a kamatcsökkentési ciklus.

A jegybanki kamatpolitika tehát alapjában véve egyszerű volt: ha begyengült a forint akkor megemelték a kamatot, amire azután visszaerősödött a forint. Ennek a korszaknak azonban véleményem szerint vége van.

Az új jegybanki vezetés valószínűleg előbb vágja le a saját kezét, mintsem, hogy kamatot emeljen. Habár az unortodoxiától való félelem, és az egyre csökkenő kamatkülönbözet (carry) miatt láthatóan már most is csökken a külföldiek állampapírállománya és gyengül a forint, azonban nem hiszem, hogy erre kamatemeléssel fognak válaszolni. Még akkor sem, ha tovább gyengülne a forint. A jelenlegi jegybanki vezetés úgy gondolja, hogy a gazdaság fellendítésének alapfeltétele az alacsony kamatszint Magyarországon, az olcsó hitellel való bőséges ellátottság. Ráadásul, miután hónapokon át ekézték” a korábbi vezetést, hogy miért emel kamatot/miért nem csökkent/miért nem csökkent gyorsabban, így egy kamatemelés, vagy akár már a kamatcsökkentés leállta is óriási arcvesztés lenne, ami valószínűleg nem megengedhető. Ennek köszönhetően a kamatdöntési opció a korábbi háromról kettőre zsugorodott: csökkentés vagy tartás. Valószínűleg ha a forint beerősödne, akkor tovább vágnának, ha gyengül, akkor viszont a tartás marad csak. Így viszont előbb-utóbb belekormányozzák magukat egy olyan helyzetbe, ahol a forint gyengülése már zavaró méreteket ölt, és ekkor el kell dönteniük, hogy mit tegyenek – mivel a kamatemeléssel történő visszaerősítés nem valószínű.

Valószínűleg a nyílt devizapiaci intervencióval való fenyegetőzés, majd ha ez nem használ, akkor a valós intervenció következik ebben az esetben. Mivel jelentősek a devizatartalékaink, ez valószínűleg elegendő is lesz, kivéve, ha az állampapírpiaci befektetők és/vagy a hazai lakosság azt nem gondolja, hogy fenntarthatatlan irányba folynak az események, mert ekkor a mesterségesen, intervencióval beerősített forint csak jó kiszállási lehetőséget adna a forint-eszközökben lévőknek, ami újabb forintgyengülést okozna. Ha nagyon elfajulnak az események, akkor ebben az esetben könnyen lehet, hogy gyors devizatartalékapadás következik be, és végül mégiscsak rákényszerül a jegybank a nagyarányú kamatemelésre, bár az is elképzekhető, hogy ebben az esetben is inkább adminisztratív eszközökkel, tőkekorlátozásokkal élnének inkább.

Egy biztosnak tűnik: a kamatszint egyelőre alacsony marad, a forintgyengülésre sem lesz kamatemelés és emellett számos meglepő fordulatra számíthatunk idén a monetáris politika terén. A hazai monetáris politikában paradigmaváltás történt, és az események nem úgy fognak lezajlani, mint ahogyan az elmúlt 10-15 évben megszoktuk!

Forrás: zsiday.hu