blockchain technológia

Quadratic Funding – Egy igazságosabb elosztási rendszer

Rengeteg újdonságot és ígéretet hoz magával a kripto-világ és nagy népszerűségnek örvendenek a kriptovaluták is. Azonban ezen újdonságok gyakorlati hasznát egyelőre nem mindig vesszük észre. A quadratic funding (kvadratikus finanszírozás) megmutathatja, hogy a gyakorlatban is megvalósíthatóak ezek az újdonságok és egy jobb alternatívát jelenthetnek az eddigi rendszerekhez képest.

A quadratic funding, röviden a matematikailag optimális megoldás a közjavak demokratikus finanszírozására. Közjavak között említhetjük például: az utakat, a hidakat, a környezetvédelmet és a nemzetvédelmi befektetéseket. Az elmélet egyik megalkotója Vitalik Buterin az Ethereum platform egyik alapítója. Az ötlet eddig főleg az Ethereum ökoszisztémában valósult meg, ahol különböző kripto-projektek finanszírozása között döntöttek az elmélet segítségével. Ugyanakkor már 2019-ben a kolorádói Demokrata Párt is tesztelte a gyakorlati alkalmazását az elméletnek, méghozzá a rendszer egy általánosabb formáját, ami a quadratic voting (kvadratikus szavazás) névre hallgat.

Miután megnyerték a választásokat, eljött az idő, hogy véghez vigyék a programjukat, de felmerült a kérdés, hogy hogyan is válasszák ki a 60-100 törvénytervezet közül azt, amelyik végül megvalósításra kerül. Ekkor ütköztek a szokásos problémába, hiszen amikor két alternatíva van, az „egy ember egy szavazat” rendszer jól működik, azonban több alternatíva esetén már nem feltétlen a mindenki számára legkedvezőbb eredmény valósul meg, amit a közgazdaságtanban elsők között Kenneth Arrow is megfogalmazott.

Pontosan emiatt vettette fel az ötletet a Demokrata Párt egyik tagja, hogy minden résztvevő kapjon száz darab virtuális zsetont, amivel leadhatják a szavazatukat az egyes törvényjavaslatok esetén. Ekkor jön be a képbe a rendszer négyzetes tulajdonsága, vagyis amíg egy szavazat leadása egy tervezetre egy zsetonba kerül, addig minden további szavazat egyre drágább lesz, kilenc szavazat leadása egy törvénytervezetre nyolcvanegy zsetont vesz el a képviselő eredeti száz virtuális zsetonjából.

Ily módon a rendszer segít kideríteni, hogy melyik törvénytervezetet favorizálja a legtöbb résztvevő és így nem feltétlenül a leghangosabban kampányoló jelölt tervezete nyer. Az elméleti keretrendszer alkalmazása során derült ki, hogy a képviselők többsége végül is az Equal Pay for Equal Work Act megvalósítását részesíti előnyben.

A quadratic funding, pedig egy módosított változata a rendszernek. Mivel a quadratic voting esetén felmerül a probléma, hogy ki állapítja meg miről lehessen szavazni, így befolyásolva a rendszer működését, a quadratic funding rendszere pontosan ezt próbálja meg kiküszöbölni.

A vírus okozta válság többek között arra is rávilágított, hogy milyen fontos lenne, ha az embereknek nagyobb beleszólása lenne a kiosztható támogatások elosztásába. Habár itt nem közjavakról van szó, de mégis ebben az esetben is egy használható rendszer lehetne. Felmerül a kérdés, hogy ki mennyit kapjon, mennyit szánjunk a művészek, zenészek megsegítésére vagy épp inkább az éttermeket, bárokat kéne támogatni.

A quadratic funding rendszere segíthetne, abban, hogy eldönthessük mégis hogyan döntsünk egyes közjavak finanszírozásáról és ne csak a döntéshozók szűk körének legyen beleszólása az elosztási rendszerbe. Ebben a rendszerben a hozzájárulók száma többet számít, mint egy-egy nagyobb donor által biztosított pénzösszeg.

A rendszer nagyon hasonlóan működik, mint a quadratic voting. Van egy finanszírozási alap, amit a quadratic funding szervezője bocsájt a versenyző projektek részére, ez jöhet az államtól vagy vagyonosabb támogatóktól. Az alapban lévő összeg egészíti ki a projektet támogató adományokat. A rendszer lényege pedig az, hogy figyelembe véve, hogy hányan adományoztak és mekkora összeget, további forrást lehet biztosítani a projekt számára az eleve létrejött alapból.

How Can $1 Turn Into $27? Quadratic Funding Explained; Forrás: Finematics | Medium

Egy egyszerű példa a quadratic funding működésére: tegyük fel, hogy van két projektünk és egy alap összegünk (1000 dollár), amit a szervező, például egy állami szervezet kiosztásra szán. Az első projektnél öt támogatónk van, akik 64, 49, 9, 36 és 4 dollárral járulnak hozzá a projekthez. A második projekt esetében két támogatónk van, akik 64, illetve 100 dollárral járulnak hozzá a projekthez. Az elosztáshoz megállapítunk egy úgynevezett négyzetes súlyozást. A számolás a következőképpen alakul: vesszük projektenként az adományok négyzetgyökét és összeadjuk őket, majd a kapott számot négyzetre emeljük.

Ezután a projekteknél kapott négyzetszámot osztjuk a két négyzetszám összegével, hogy megállapítsunk egy négyzetes súlyozást, tehát, hogy a két projekt mennyit kap a kiosztható összegből. A példában az első projekt esetén az adományok négyzetgyökének összege 26, ami négyzetre emelve 676. A második projektnél az összeg 18 és 324 a négyzet. Tehát az első projekt az adományok mellett a kiosztható alap 67,6 százalékát, azaz 676 dollárt kap meg, míg a második projekt további 324 dollárt kap az összegyűlt támogatások mellett. Habár a második projekt esetében több volt a támogatók által a projekt rendelkezésére bocsátott összeg, mégis az első projekt részesül nagyobb támogatásban, hiszen több résztvevő gondolta értékesebbnek az első projektet.

Forrás: saját szerkesztés*

Amikor egy egyén hozzájárul egy projekthez általában azt mérlegeli, hogy mennyi előnye származik a megvalósításból, de a többi támogató érdekeit nem veszi figyelembe. Ugyanakkor, mivel a több támogatót maga mellett tudó program további és nagyobb mértékű támogatást kap, képes kompenzálni az egyén önző érdekeit.

A rendszer segít ellensúlyozni a nagyobb befolyású résztvevők szavazatát a folyamat során és segít egy demokratikusabb elosztást megvalósítani. Habár nemzeti szinten még nehezen elképzelhető, hogy megvalósuljon, de kisebb közösségek számára, akár önkormányzati szinten is egy reális elgondolás lehet. Egy optimális rendszer lenne, hogy megállapítsuk, mely közjavak finanszírozása kívánatos és mik a közösség preferenciái. Habár ez a rendszer sem old meg minden problémát, mégis a közösség számára egy optimálisabb kimenetet eredményezhet.

A rendszer sikerességet veszélyeztetheti, ha a szereplők könnyen létre tudnak hozni hamis személyazonosságot, így könnyű belátni, hogy kijátszva a rendszer négyzetes tulajdonságát a hamis hozzáféréssel alacsony költség mellett támogathatják a számukra kedvező projektet. Valamint további veszélyforrás, ha egyes szereplők következmények nélkül el tudják adni a szavazatukat tehetősebb szereplőknek. Ugyanakkor, ha a rendszer titkosítása, olyannyira védi a szavazást, hogy maga a szavazó sem tudja bizonyítani másnak, hogy kire szavazott, akkor a szavazatvásárlás sem lesz kifizetődő.

Habár csak kisebb méretű próbálkozások voltak ezen rendszerek megvalósítására, mégis bizalomra ad okot, hogy ilyen technológiákat hoz magával a kripto-világ és egy jobb alternatívát kínál meglévő rendszereink, folyamataink helyett.

A cikk szerzője Kirner Ábel, a Budapest Investment Club tagja.

*Megjegyzés: Quadtratic Funding szemléltetése. Két projekt esetén, a projekt oszlop első oszlopai a támogatók hozzájárulásai, mellette lévő oszlopban, pedig a négyzetgyökei az egyéni hozzájárulásoknak. Az első projekt összesen 162 dollárt kapott a támogatóitól és a támogatások négyzetgyökének összege 26. A második projekt összesen 164 dollárt gyűjtött két támogatótól és a támogatások négyzetgyökének összege 18. Kvadratikus súly meghatározásához négyzetre emeljük a négyzetgyökök összegét és mindkét esetben osztjuk a két szám összegével. Tehát 26 négyzete osztva ezerrel, illetve 18 négyzete osztva ezerrel. A finanszírozási alap 67,6 százalékát kapja az első projekt, a második projekt pedig 324 dollárra jogosult.