„Régi jó Budapest”

Egy kis építészeti csoda, Budapest egyetlen megmaradt későbarokk klasszicizáló, copf stílusú polgári épülete a Vitkovics utcában, a felszabadult városháza mellett, ilyen lehetett a régi, városszabályozásban lebontott német Pest. Mert többségében az volt, amikor Antal Saager osztrák déligyümölcskereskedő a napoleoni háborúk hajnalán, 1798-ban árverésen 4000 Ft-ért megvette a telket (az eladósodott és becsődölt előző tulajt, bizonyos Grünert, aki sarkantyúkészítésben utazott, karhatalommal kellett kirakni), akkor még az utcanevek is németek voltak, a telek a Sporer Gasse (Sarkantyús utca) és a Neue Welt Gasse (Újvilág utca) sarkán feküdt, és a város alig 30 000 lakójának többsége német volt. A bevándorló Saager úrnak jól ment a bolt, gyümölcsről csemegeüzletre váltott, szőlőket is vett Kőbányán, és saját bort is árult, többször átalakította az épületet és a mai formáját 1830-as évek végén nyerte el. A 19. század végén vendéglőt nyitottak benne, a „Régi jó Budapest” (a “régen minden jobb volt” mánia is régi) névre keresztelt söröző-étterem a földszinten volt, de az éhség és szomjúság csillapításán túl igyekeztek a vendégek egyéb kívánságait is kielégíteni, az épületben működő panzió szobáinak kiadásával… Átmenetileg még a Budapesti Sütők Temetkezési és Betegsegélyezési Egylete is honolt itt, aztán győzött a piaci kereslet és a Sas hotel néven futó műintézmény 1915-től kvázi bordélyházként működött, amit 1923-ban zártak be a szifilisz járványszerű elterjedése miatt.

Érdemes mászkálni a turisták nélkül kísérteties, másnaposan üres, fertőtlenítőszagú Pesten, soha korábban nem lehetett ilyennek látni, még mindig lezárt boltokkal és éttermekkel, kicsit olyan, mintha január 1 lenne, és ha bárhova beülsz, olyan laudációval és kiemelt udvariassággal fogadnak a pincérek/eladók, hogy az teljesen példa nélküli. Most hirtelen nagy becsbe, dédelgetett státuszba került a honi vendég, arra a kis időre, amíg nem indul újra a turizmus, egyetlen presszó elfogyasztása mellett soha korábban nem sikerült learatni vagy féltucat köszönömöt és uramat, és nem is sziauramat, ebédnél pedig ha hatszor nem kérdezte meg a pincér, hogy milyenek az ételek, és hogy jöhet-e a desszert, töltsön-e még vizet, mákosgubás tiramisu is van meg unikumos palacsinta, és egyáltalán, hogy szolgál a kedves egészséged, akkor egyszer sem.

Herr Saager, az osztrák bevándorló is csak pislogna, mi van itt, hova lettek a vevők, kihaltak, mi lesz így a kőbányai borral? Und az élet megy tovább.

Forrás: Vakmajom a Facebookon