Remegő kézzel nem lehet lapot húzni

Liftajtók szervizelésével kezdett New Yorkban, majd visszatért szülővárosába, Győrbe: céget alapítani. Bogisich Ferenc ma egy olyan high-tech vállalkozást vezet, amely egyike a világ vezető autóipari beszállítóinak.

Amerika a nagy lehetőségek hazája – Önnek is volt ilyen lehetősége, hiszen a liftekkel ott kezdett és sikeres is volt. Miért választotta mégis a „kalandot”, vagyis jött vissza Magyarországra?
Negyedszázaddal ezelőtt azért indultam neki Amerikának, hogy soha ne tehessek magamnak szemrehányást, amiért nem próbáltam ki. Sikerült kapcsolatot kiépítenem egy üzletemberrel, aki Magyarországon kívánt gyártatni liftekhez használatos ajtócsukó szerkezeteket. Ezeket a korábbi beszállítója nem megfelelő minőségben készítette. Először a selejtes termékeket javítottam, aztán elvállaltam ezek gyártását is. 1993-ban ezért tértem haza és megalapítottam egy üzlettársammal a Qualitative Production Gépipari Kft.-t. A cég olyan termékek gyártásával kezdte meg működését, amelyeket az Amerikai Egyesült Államokba tíz éven keresztül exportált, nyugati know-how-val és kiépült nemzetközi, illetve hazai kapcsolatrendszerrel. A piaci pozíció erősítéseként az ajtócsukó szerkezetekhez szükséges zsanérokat is a QP szállította, amelyeket egyébként édesapám tervezett.

A QP negyedszázados története során többször húzott 19-re lapot – mikor remegett legjobban a keze?
Soha nem húztam remegő kézzel 19-re lapot. Az üzlet nem szerencsejáték, a pókervilágbajnokok nem sikeres üzletemberek, bár nagyon sok pénzük van. A kártyajátékban a blöff elengedhetetlen és van, amikor soha nem derül ki. Az üzletben nem lehet blöffölni, mert ott előbb vagy utóbb ki kell teríteni a lapokat. Az üzleti életben kockáztatni lehet és kell, de azt minden esetben legalább egy A/4-es papíron ki kell számolni, hogy mekkora rizikót rejt a siker.
A cég alapításakor a rendszerváltozás éveit éltük. Nagy lehetőséget és nagy kockázatot jelentett akkor egy vállalkozást elindítani. Egyetlen dologban lehettem csak biztos: önmagamban. Arra építettem, hogy képes leszek olyan csapatot magam mellé állítani, akik elfogadják az álmaimat és tesznek a közös célokért. Mikor 30 évesen először beléptem a cég első, 450 négyzetméteres üzemébe, óriásnak tűnt, de tudtam, hogy képesek leszünk mi, 16-an munkával megtölteni. Az élet minket igazolt: 25 év múltán több mint 12 ezer négyzetméteren közel 250 munkatárssal ünnepelhettünk…
Sokat változtam én is, ambiciózus gépészmérnök fiatalemberből határozott üzletemberré váltam. Lehet, hogy esetenként nem a legjobb és legracionálisabb döntéseket hoztam, de a következményeket minden helyzetben elfogadtam és mindegyikből tanultam…, és a legrosszabb esetre is van forgatókönyvem.

Azt beszélik, hogy a csőd is fenyegette, ha nem kapta volna meg az új üzemhez szükséges hitelt és az állami támogatást. Igaz, hogy úgy írta alá a szerződést a győri Nemak céggel, hogy a fentiek közül egy sem volt a birtokában?
Képes vagyok és szeretek kockáztatni. A Nemakkal a szerződésaláírást több, mint másfél éves tárgyalássorozat előzte meg, ezzel párhuzamosan elindítottuk a finanszírozásra vonatkozó megbeszéléseket is. Egyértelmű volt, hogy nagyon erős időnyomás alatt kell a beruházást megvalósítanunk. Az, hogy a céget csőd fenyegette volna, több mint túlzás, de tény, hogy voltak olyan időszakok, amikor esetleges alternatív áthidaló megoldásokkal is számolnom kellett.
Az üzleti életben az aláírást megelőzi az adott szó. Ugye nem gondolja komolyan, hogy biztos ígéret nélkül nekikezdek egy 6,2 milliárdos beruházásnak? A Nemakkal több évtizedes üzleti partnerségben dolgozunk, a közöttünk lévő kölcsönös bizalom az együttműködés alapja. Az adott szó számomra ugyanolyan fontos, mint egy aláírt szerződés.

Tősgyökeres győrinek, lokálpatriótának vallja magát. Mit szeret Győrben? Mi az, ami másutt – például Budapesten – nincs?
Itt gyerekeskedtem, itt tanultam, itt dolgozom, itt élek a családommal. Szeretem azt az önzetlen közös gondolkodást és cselekvést, ami a város méretéből is adódik. Megélhetők a közös élmények és sikerek. Győrben élni jó, Győrben jól és tartalmasan lehet élni.
Számomra természetes, ha az üzleti sikereim lehetővé teszik, akkor úgy is kifejezzem a kötődésemet, hogy jó és nemes ügyek mellé állok. Díszpolgárként ez már nem csupán lehetőség, hanem felelősség és kötelesség.
Üzletemberként is elmondhatom, hogy nagyszerű eredményeket ért el a város, Győr a magyarországi járműipar fővárosa címet joggal vívta ki magának, s minden bizonnyal ez a cím nem forog veszélyben. A kedvező gazdasági környezet olyan bázisa a tőkének, ahová szívesen megy, befektet, munkahelyet teremt. Győrben ez különösen igaz. Amit Győr városvezetése az ide települt vállalatokkal el tud érni, az városunkat nemcsak a járműipar magyarországi, hanem a régió európai fővárosává is képes tenni. Aki ma Győrben dolgozni akar, talál munkát. A munkáltatók sokkal inkább attól tartanak, találnak-e megfelelő szakembereket a fejlesztéseiknek, találunk-e utánpótlást ahhoz az elképzelésünkhöz, hogy Európában meghatározó szerepet töltsünk be az autóipari termelésben.

Mit tart élete legnagyobb kudarcának? Mi az, amit sajnál, hogy nem valósult meg?
Szerencsés embernek tartom magam, mert a kudarc elkerült. Persze voltak nehéz helyzetek az életemben, de ezek számomra nem kudarcok voltak, hanem megoldásra váró feladatok. Soha nem kergettem illúziókat, viszont az álmaimat valóra váltottam. Az álom mögött mindig ott a cél, míg az illúzió nem több, mint hiú ábránd. Céltudatosan haladok a céljaim felé, soha nem tudott az útról letéríteni a könnyebb megoldás. Amit sajnálok, az az évekből elkopott lehetőség, amelyet a múló idővel el kellett engednem. Például sajnálom, hogy a zenélés kimaradt az életemből.

Az új gyár megnyitóján kiemelte a csapat, kollégái jelentőségét. Mi volt a legnagyobb csalódása ezen a téren? Volt tanulsága a csalódásnak?
Szerencsére olyan pozitív beállítottságú vagyok, hogy a rosszat magam mögött tudom hagyni. Hogyne lettek volna csalódásaim…, de minden csalódás egy lecke, amiből tanulni kell. Csak remélem, hogy én nem váltam leckévé azzal, hogy csalódást okoztam.

Nem nagyon ismert, de Ön az ország egyik különleges könyvgyűjteményének is birtokosa. Hogyan kezdődött ez? Mi tervez a hatalmas kollekcióval?
Úgy gondolom, minden ember gyűjtő. Van, aki tud határt szabni a gyűjtőszenvedélynek, és vagyunk többen, akik kollekciót teremtenek. Vásároltam könyveket, mert érdekelt azok tartalma, tetszett a kivitele, mert értékes volt vagy éppen különleges. Akkor még nem specializálódott a gyűjtési területem. Egy alkalommal kezembe került egy dedikált kötet Abody Bélától. Nem vásároltam meg, de elgondolkoztatott, hogy a dedikációtól a könyvnek lett egy másik története is. Ez a titokzatosság indított el, hogy elkezdjem gyűjteni a magyar szerzők kézjegyével ellátott köteteket. A gyűjtést, míg tehetségem engedi, szeretném folytatni és talán majd egyszer – mint ahogy a fejlett társadalmakban szokás a nagy gyűjteményekkel – közkinccsé válhat.
Azt vallom, hogy az igazán fontos dolgokra, a nemes célokra, az emberi kapcsolatokra rá kell szánni az időt. Ma sokkal jobban, mint az elmúlt századokban…

Gondolt-e már arra, hogy ki követi Önt? Fiának szánja a tulajdonosi-vezérigazgatói széket? S mi lesz, ha netán nem lesz kedve ehhez?
A rendszerváltozás éveiben a jellemzően családi vállalkozásokat az akkor harmincas éveikben járó „fiatalok” alapították. A QP Kft. megalakulásakor én is ehhez a generációhoz tartoztam és irányítom huszonöt éve első számú vezetőként a családi vállalkozást. Ez jó üzenet az üzleti partnerek felé, akiknek a bizalmát hosszú távon egy stabil, kiszámítható tulajdonosi kör biztosítja. A generációváltás folyamata egy cég életében akár éveket is jelenthet, így már most tervezni kell vele: a vállalati struktúrában, a személyi kérdésekben és a működési formájában. A fiam jelenleg a gépészmérnök mesterképzést végzi, azt szeretném, hogy a cég irányítása neki lehetőség, s nem kötelesség legyen.