Részvények vonzásában – Irány a tőzsde!

Nem kell Einsteinnek születni, Teller Ede-i magaslatokban művelni az atomfizikát vagy éppen a Harvardon diplomázni ahhoz, hogy az ember sikerrel fektessen be a részvénypiacon.  „Józan paraszti” ész, némi kreativitás, egy alapműveletes számológép, szabadidő, lelki felkészültség és persze némi megtakarítás bőven elegendő kiindulópont. Mindezek mellett még azért nem árt tisztában lenni néhány alapvető játékszabállyal melyek betartásával eredményességünk esélye jelentősen növelhető.

Ismerjük meg a vállalatot!
Nem lehet kellőképpen hangsúlyozni, mennyire fontos megismerni a kiszemelt részvénytársaság tevékenységét, üzleti modelljét. Egy vállalat értéke nem más, mint az általa, a jövőben megtermelt pénzáramlás (cash flow) mai értéke. Ahhoz, hogy sejtésünk legyen, hogyan alakul a társaság eredményessége, értenünk kell, miből származik a bevétele, milyen költségekkel szembesül, mekkora a működés beruházásigénye, emellett ismernünk kell az iparágat, amiben tevékenykedik, illetve  a cég pozícióját a versenytársakhoz képest. Egy vállalat jövőbeni profitabilitását „ezer” tényező befolyásolja. Ezek közül azonosítanunk kell azokat, melyek változása a legmarkánsabb hatást gyakorolja a cég pénzáramlására. A kutatómunka elvégzéséhez a legtöbb esetben bőséges információ áll rendelkezésre az interneten. A részvénytársaságok pénzügyi beszámolói, befektetőknek készült prezentációi több évre visszamenőleg elérhetőek, kitartó szörfözéssel pedig rengeteg információt be lehet gyűjteni az iparági kilátásokról.
Nézzük meg például hazánk olajipari vállalatát!  A Mol esetében a kitermelt olaj és földgáz mennyisége, azok világpiaci ára, az állami elvonás, a benzinkutakon értékesített finomított olaj árrése a legfontosabb értékvezérlő tényezők. Ezek után véleményt kell formálnunk arról, hogy mindezek hogyan alakulhatnak a jövőben. Tegyük fel, hogy a Mol részvényárfolyama a mai olaj- és földgázárak fennmaradását árazza. Ha mi nagyon hiszünk abban, hogy az olaj ára a kínálat szűkössége és a kereslet emelkedése miatt duplázódni fog az előttünk álló években, akkor evidensnek tűnhet a részvények megvétele. Ha azonban azt gondoljuk, hogy az olajár emelkedésének hatására képződő eredménybővülést a magyar állam növekvő bányajáradék megfizettetésével ellentételezi, akkor érdemes más olajárra érzékeny vállalat vagy vállalatok részvényeiből csipegetni. Célszerű megvizsgálni a kiszemelt vállalat tulajdonosi körét és a menedzsment ösztönzési rendszerét is. Egy többségi állami tulajdonban lévő vállalat esetében a döntéshozatalt sokszor nem a részvényesi értékteremtés vezérli. Privát kézben lévő vállalatoknál pedig sokszor a menedzsment kellő ösztönzése hiányzik, ami kevésbé értékteremtő stratégiai döntéseket eredményezhet. Célszerű olyan vállalatokba fektetni tehát, ahol a menedzsmenttel egy hajóban ülünk, ahol a menedzsment vagyona, megélhetése nagymértékben függ a részvények hosszú távú teljesítményétől.

Fontos az időzítés?
Az előző gondolatmenetet folytatva elmondható, hogy a befektetők értékítélete, jövővel kapcsolatos várakozásai széles skálán mozoghatnak. Mind az egyedi részvények, mind pedig a teljes részvénypiac esetében vannak időszakok, amikor a piac nagyon borúlátóvá, máskor pedig nagyon optimistává válik. Igazán sokat akkor lehet keresni, ha akkor vásárolunk, amikor mindenki fél, mindenki szabadulni akar a részvényeitől. Míg amikor már a kocsmáros és a szomszéd is a Mol-t ajánlgatja, vélhetően már nincs sok keresnivalónk.

Mi történik, ha nem lesz igazunk, avagy hogyan kezeljük a kockázatokat?
A fenti kérdést nem árt többször is feltenni magunknak, mert nagymértékben segít a kockázatok feltárásában. A kockázatok helyes kezelése elengedhetetlen. Nélküle jobb, ha bele se vágunk. Senki sem tévedhetetlen, sőt a tévedés be van kódolva a rendszerbe. Egy dolog biztos, a múlt. Mi azonban tudjuk, hogy a részvények árfolyamát a jövőbeni események forgataga alakítja. A hivatásos részvénybefektetők, befektetési alapkezelők is sokszor rossz lóra tesznek. Ha azonban valakinek 10 döntéséből 7 sikeres, akkor már bőven átlag feletti teljesítményt könyvelhet el. A kockázatokat többféleképpen lehet kezelni. Diverzifikációval, azaz egyszerre több részvény tartásával csökkenthető a vállalatspecifikus bizonytalanság. Egy vállalat kis túlzással bármikor csődbe mehet, de 30 százalékkal könnyedén eshet az árfolyama. Utóbbi esetben 10 részvényből álló portfóliónk értéke csupán 3 százalékkal esne. Csökkenthető a kockázat a pozíció méretezésével is úgy, hogy először csak a puskaporunk felét lőjük el, remélve, hogy lesz még jobb beszállási pont, amikor még olcsóbban vásárolhatunk. A „stop-loss” stratégiák is nagyon divatosak, mely lényegében a részvények automatikus eladását jelenti abban az esetben, ha egy bizonyos szint alá süllyedne az árfolyam. Ezzel azonban az a baj, hogy majd sóvárogva nézhetjük, ha mégis szárnyalni kezd a részvény.
Egy részvény megvásárlása nem csupán egy befektetési döntés. Lényegében, amíg birtokunkban van a papír, többször is önrevíziót kell tartanunk és döntést kell hoznunk a részvény megtartásáról, eladásáról vagy éppen a pozíciónk növeléséről. Követni kell a vállalat körüli események alakulását, különös tekintettel az értékvezérlő tényezőkre. Tisztában kell lenni azzal, hogy elménk könnyen elfogulttá válik, ezért igyekezni kell minél tárgyilagosabban időről időre megvizsgálni, hogy továbbra is megállja-e helyét érvelésünk. Strapabíró mérleggel rendelkezzen a cég!

Hasznos útravaló
Sikeresnek lenni a részvénypiacon nem könnyű, de a lehetőség mindenki számára adott, ha kitartóan és következetesen áll hozzá a feladathoz. A tanulópénzt itt is, ahogy más területeken is, meg kell fizetni, ezért érdemes óvatosabban kezdeni és kellő tapasztalat, rutin megszerzése után növelni a tétet. Egy biztos: a részvények évtizedes távlatban magasabb hozamot eredményeznek a bankbetéteknél, államkötvényeknél. Ezért egy hosszú távú megtakarítási portfólióban igen is helye van a részvényeknek, vagy másképpen: a magasabb hozam reményében vállalt nagyobb kockázatnak.
Ha úgy érezzük, nincs kellő affinitásunk és rendelkezésre álló időnk, érdemes részvényekbe fektető befektetési alapot vásárolva megtakarításunk egy részét jó bizonyítvánnyal (több éves pozitív múltbeli eredményességgel) rendelkező hivatásos portfóliókezelőkre bízni.