Részvények vonzásában – Irány a tőzsde!

Archívumunkból (2015):

Nem kell Einsteinnek születni, Teller Ede-i magaslatokban művelni az atomfizikát vagy éppen a Harvardon diplomázni ahhoz, hogy az ember sikerrel fektessen be a részvénypiacon.  „Józan paraszti” ész, némi kreativitás, egy alapműveletes számológép, szabadidő, lelki felkészültség és persze némi megtakarítás bőven elegendő kiindulópont. Mindezek mellett még azért nem árt tisztában lenni néhány alapvető játékszabállyal melyek betartásával eredményességünk esélye jelentősen növelhető.

részvény nem bankbetét, mely jól kiszámíthatóan, folyamatosan termeli nekünk a hozamot.  Az árfolyammozgás rövid távon meglehetősen kiszámíthatatlan. Így hiába vagyunk biztosak abban, hogy nagy meggyőződéssel vásárolt OTP részvényünk árfolyama duplázódni fog, ha időközben el kell adni, könnyen lehet, hogy csak veszteséggel tudjuk értékesíteni a papírt. Hiába lesz igazunk, ha már nem lehetünk a csónakban a célba érkezéskor. Warren Buffett, a világ egyik legsikeresebb befektetőjének tanácsa szerint úgy alakítsuk ki részvényportfóliónkat, hogy ha 10 évre bezár a tőzsde, akkor se essünk kétségbe. Mindazonáltal 5 évvel minimum tervezzünk!

Mit gondolnak a befektetők, mit gondolunk mi?

Bármilyen sok információ áll rendelkezésünkre a múltból, egy részvény árfolyamát csak és kizárólag a vállalat jövőbeni teljesítménye befolyásolja. Hogyan lehetséges az, hogy a Mol értékvezérlői közül semmi sem változik, mégis emelkedésnek indul az árfolyam? A válasz a várakozások változásában keresendő. Ha egyre több befektető víziónál növekvő olajárat vagy egyre többen vélik úgy, hogy a gazdasági növekedés beindulásával a magyar kormány csökkentheti a Mol-ra nehezedő állami elvonást, akkor megélénkül a kereslet a részvények iránt, aminek hatására emelkedés bontakozik ki.

Az elemzés elvégzésekor tehát célszerű képet kapni arról, hogy az aktuális részvényárfolyam milyen várakozásokat tükröz. Ezt ezután összevethetjük a mi jövőről alkotott véleményünkkel. Ha mi optimistábbak vagyunk, mint az aktuális piaci értékítélet és nagy valószínűséget adunk annak, hogy jól látjuk a helyzetet, akkor érdemes kockáztatni, mert ha igazunk lesz, akkor pénzt fogunk keresni.

Létezik-e „tuti” részvény?

Nincs olyan, hogy biztosan jövedelmező részvénybefektetés. Az ilyen felhívásoktól óvakodni kell! Minél biztosabb valami, annál kevésbé jövedelmező. Tegyük fel, hogy holnap biztosan kapunk 100 forintot. Mennyit fizetnénk ezért a lehetőségért? Ugye majdnem 100 forintot. Na de mennyit adnánk azért, hogy holnap 50 százalék valószínűséggel kapjunk csak 100 forintot, egyébként pedig semmit. Erre maximum 50 forintot áldoznánk, de lehet, hogy még kevesebbet, mert alapvetően kockázatkerülők vagyunk. Az első esetben közel 0, míg a második esetben pozitív forgatókönyv esetében 100 százalékos haszonra tehetünk szert, ha viszont nincs szerencsénk, akkor bukhatjuk mindenünket. E példa az alapvető, a kockázat és a hozam közt fennálló összefüggésre hívja fel a figyelmet.  A tőzsde (és az élet) alapvető törvénye, hogy magasabb hozamért, magasabb kockázatot is kell vállalni.
A jó hír azonban az, hogy a piacok nem mindig hatékonyak, így sokszor adódik lehetőség mégis a vállat kockázatához képest arányaiban nagyobb hozamot elérni. Részvénybefektetőként ezeket a helyzeteket érdemes keresni.

A napvilágot látott fundamentális hírekre adott érzelemittas befektetői reakciók, a vételi vagy eladási kényszerhelyzetek vagy éppen a befektetők nem tökéletes informáltsága mind-mind szülhetnek félreárazásokat, melyek jó beszállási pontokat kínálnak.  Visszatérve a kis példánkra, ha egy barátunknak azonnal szüksége van 25 forintra, mert különben ma csődbe megy és mi adunk neki 25 forintot azért, hogy a holnapi 100 forintot mi kapjuk meg, akkor 300 százalékos haszon reményében már érdemes kockáztatni a pénzünk 100 százalékának elbukását.  Egy vállalat részvényét vizsgálva pedig érdemes lehet vásárolni, ha egy 23 eurón forgó papír esetében 2 euró/részvény egyszeri, nem várt veszteségről számol be a menedzsment, mire az árfolyam 5 eurót esik.

Diverzifikációval, azaz egyszerre több részvény tartásával csökkenthető a vállalatspecifikus bizonytalanság. Egy vállalat kis túlzással bármikor csődbe mehet, de 30 százalékkal könnyedén eshet az árfolyama. Utóbbi esetben 10 részvényből álló portfóliónk értéke csupán 3 százalékkal esne. Csökkenthető a kockázat a pozíció méretezésével is úgy, hogy először csak a puskaporunk felét lőjük el, remélve, hogy lesz még jobb beszállási pont, amikor még olcsóbban vásárolhatunk. A „stop-loss” stratégiák is nagyon divatosak, mely lényegében a részvények automatikus eladását jelenti abban az esetben, ha egy bizonyos szint alá süllyedne az árfolyam. Ezzel azonban az a baj, hogy majd sóvárogva nézhetjük, ha mégis szárnyalni kezd a részvény.

Egy részvény megvásárlása nem csupán egy befektetési döntés. Lényegében, amíg birtokunkban van a papír, többször is önrevíziót kell tartanunk és döntést kell hoznunk a részvény megtartásáról, eladásáról vagy éppen a pozíciónk növeléséről. Követni kell a vállalat körüli események alakulását, különös tekintettel az értékvezérlő tényezőkre. Tisztában kell lenni azzal, hogy elménk könnyen elfogulttá válik. Időről időre ezért igyekezni kell minél tárgyilagosabban megvizsgálni, hogy továbbra is megállja-e helyét érvelésünk. Strapabíró mérleggel rendelkezzen a cég!

Hasznos útravaló

Sikeresnek lenni a részvénypiacon nem könnyű, de a lehetőség mindenki számára adott, ha kitartóan és következetesen áll hozzá a feladathoz. A tanulópénzt itt is, ahogy más területeken is, meg kell fizetni, ezért érdemes óvatosabban kezdeni és kellő tapasztalat, rutin megszerzése után növelni a tétet. Egy biztos: a részvények évtizedes távlatban magasabb hozamot eredményeznek a bankbetéteknél, államkötvényeknél. Ezért egy hosszú távú megtakarítási portfólióban igen is helye van a részvényeknek, vagy másképpen: a magasabb hozam reményében vállalt nagyobb kockázatnak.

Ha úgy érezzük, nincs kellő affinitásunk és rendelkezésre álló időnk, érdemes részvényekbe fektető befektetési alapot vásárolva megtakarításunk egy részét jó bizonyítvánnyal (több éves pozitív múltbeli eredményességgel) rendelkező hivatásos portfóliókezelőkre bízni.