Rien ne va plus?

Nincs több tét. Vagy még van?

A kaszinók világát Hongkongban, Makaón, Las Vegasban, Litvániában egyre jellemzőbben politikai „svindlerek” foglalták el az utóbbi években.

Gyűlnek az adalékok arról, hogy a cash-paradicsomoknak számító szerencsejáték központokban – személyes kapcsolatoknak, diplomáciai útleveleknek is köszönhetően – iparszerűen űzik a pénzmosást – akár politikai megbízásokból is – olyan dúsgazdag üzletemberek, tanácsadók, akik hazájukban esetleg minden gyanú felett álló polgároknak minősülnek. Litvániában, az egyik – főként fontos orosz kliensekre specializálódott – kaszinó központban, talán, beindulnak a leleplezések.
Minderről a Edna Boykin, a timesofcasino.com nevű szakmai portál vezető elemzője beszél.

Zentai Péter: Kezdőknek, hozzá nem értőknek írja az egyik angol nyelvű népszerűsítő tudományos internetes portál, hogy – idézem – „szervezett és/vagy politikai bűnözők kaszinókban tudják a „legtisztábbra” mosni az illegális pénzüket”. Ez ugye ma már nem igaz?

Edna Boykin: Abszolút igaz. Sőt. A klasszikus kaszinóipar egyik európai központjában, Litvániában a hatóságok kénytelenek elismerni, hogy a szerencsejátékok „királya”: a rulett. A filmek, az irodalmi alkotások nyomán az ember fantáziáját még ma is megmozgatni képes „gambling” játékok világa nemhogy veszítene varázsából, hanem virágzik.

Az online kaszinózás, az interneten űzhető szerencsejátékok aratnak igazán. Én ezt gondolnám…

Covid járvány idején biztos. És tény, hogy abszolút pénzforgalomban globálisan összességében tízmilliárdokat mozgatnak az online játékosok, akiknek száma lassan szintén milliárdokban mérhető. Csakhogy, az egész online szerencsejáték szisztéma komplexum csúcstechnológiákkal működik, és – leegyszerűsítetten kifejezve – ugyanazok fejlesztik a játékokat, akik az azok ellenőrzését szolgáló technológiákat. Ha néha – itt-ott – találni példát pénzmosásra online kaszinós rendszerekben, az inkább kivétel, és egyre inkább az. A végén önmagát buktatja le, aki online módon akar csalni, mert előbb utóbb minden internetes pénzmozgás eredete lekövethetővé válik. Nem százszázalékosan, de majdnem…

A covid korszak átmeneti. A kaszinózás nem az. Mi a konkrét helyzet Litvániában? Ott miért hagyják, ha hagyják, hogy a kaszinók bűnügyi kockázati tényezők maradjanak?

Ezzel kapcsolatban nem árt tudni, hogy a litván hatóságok e téren együttműködnek a szervezett bűnözés elleni európai és amerikai szolgálatokkal.

Csalik? Bevonzzák direkt a bűnözőket, hogy aztán lekapcsolhassák őket?

Ezt Ön mondja. És én nem kommentálom, amit mond. Az viszont nem titok, hogy az utóbbi két évben nem ám tipikus bűnszövetkezetek embereit buktatták le a litvániai kaszinókban, hanem meghatározóan szíriai, iráni, orosz, ukrán oligarcha és politika közeli embereket, sőt egyes országok némely kiemelkedő fontosságú vezetőjét.

A kaszinók világát Hongkongban, Makaón, Las Vegasban, Litvániában egyre inkább politikai „svindlerek” foglalják le.

Megjelennek személyesen, például Las Vegasban – mondjuk – afrikai diktátorok és milliókkal játszanak?  De hisz, azt a pénzt simán ott, helyben elveszíthetik…

Igen, megjelennek, korábban azért jellemzőbben, akár szó szerint afrikai diktátorok is.

Csakhogy a dolog nem pontosan így működik. Hanem: VIP-k, akik részben valóban politikusok inkognitóban, de jellemzően közismert High Net Individuals (kőgazdag, nevükön lévő üzleti-gazdasági vállalkozásaik révén akár százmilliós vagy milliárdos nagyságrendű készpénzzel is rendelkező – akár – oligarchák) vagy azok megbízottai. Ők nyitnak jellemzően VIP, speciális, elméletileg játékra szolgáló számlákat.  A számlákat újra és újra feltöltik, mindig többel és még többel. Egyesek akkora hatalmas pénzeket, készpénzt, hoznak be, hogy a számlanyitási folyamatot a kaszinók első emberei intézik.

Előfordul, hogy maguk a tulajdonosok azok, akikről a kaszinókat elnevezték. Ennek komoly jelentősége van.

Ugyanis, ha valaki személyesen Steve Wynn-nel, Sheldon Adelsonnal (a legnagyobb las vegasi és részben makaói milliárdos szerencsejáték-barlangok tulajdonosai – szerk.) „köt üzletet”, akkor annak általában nincs írásos nyoma.  Gentlemen’s agreement. Egy külföldi milliárdos, ha tíz- netán százmilliókat tesz le az asztalra készpénzben, akkor attól kezdve a kaszinó szuper biztos bankká válik. Legalábbis az érintett számára. Nincs az a svájci magánbankház, amely megtenné neki azt, amit egy kaszinó tulajdonos – elvileg, sőt gyakorlatban is – megtehet.

Tudniillik a kaszinó tulajdonos jogosultságot biztosít számára, hogy ha nem tud személyesen megjelenni, játszani, akkor más játszhat helyette, az ő pénzével.

A VIP kliens de facto bárkit megbízhat, hogy számlájáról pénzt vegyen le.  És ehhez se több se kevesebb nem szükséges, mint az, hogy a megbízott felmutasson a kaszinó gazdájánál egy közönséges papírlapot, amelyen a számlatulajdonos – saját kézzél írt– egy soros utasításban intézkedik: adjanak át X összeget annak a személynek, aki e papírt prezentálja. Készpénzt vagy zsetont. A megbízottnak semmit sem kell igazolnia, ha bemutatja a papírt, akkor csak az azon lévő aláírást illetőleg a kézírás autentikusságát ellenőrzik.

A megbízott – ezt nem ellenőrzik már – a játék végeztével akár sokkal több zsetonnal vagy készpénzzel, mint amennyit felvett, bemegy megint a számla kezelő VIP részlegbe és „tovább hízlalja” a számlát. Vagy simán elhagyja a kaszinót a számláról leemelt cash-el. A folyamat legális.

Donald Trump kaszinói is nyújthattak ugyebár rendkívüli szívességeket – akár orosz, ex-szovjet-közép-ázsiai VIP-knek…

Ez nem titok. Nyújtott ő is, grúziai VIP-knek, korábbi barátainak, potenciális üzletfeleinek – köztudottan. Ezzel nem követett el illegális dolgot. Más kérdés, hogy mi volt az ilyen szívességek háttere.

De azt mindig is vizsgálták Amerikában, hogy behoznak-e az országba készpénzt, főleg dollárt, bizonyos határ fölött…

Inkább azt, hogy kivisznek-e az országból.

Mindegy, mert, amiről szó van, az dollár hegyek ki- és beutaztatása.

Las Vegas repülőterén, amelyet tömegek vesznek igénybe, szigorúbb ugyan a kontroll, de a Las Vegashoz közeli kisebb repülőtereken, vagy pedig – a világ másik részén – Makaón, Hongkongban a magán jetek fogadására, indítására szakosodott luxus légi kikötőkben, egyáltalán nincs komoly kontroll. E gépek többsége világhírességeket, továbbá magas rangú külföldi diplomatákat, politikusokat hoz-visz. Ezeket az embereket és gépeiket nem olyan tüzetesen, sőt politikusok, főként diplomaták esetében, sehogy se kutatják át. A diplomáciai útlevéllel bíróknak szabad a pálya.

Egyes államok annak adnak diplomáciai útlevelet, akinek akarnak. Nálunk élsportolóknak is.

Az államok túlnyomó többségében ez szigorúan szabályozott. A diplomáciai útlevéllel nagyon komoly visszaélések lehetnek.

A lényeg, hogy a tehát alig ellenőrzött VIP-k jellemzően ténylegesen játszanak a kaszinókban. Csakhogy ez egyeseknél – részben vagy teljességében – „fedőjáték”.  Sokuk kétségtelenül rabja a rulettnek, a pókernek és ezt megtehetik, hiszen van hozzá tőkéjük, saját felelősségre veszítenek. Vagy nyernek.

De egy részük eközben közvetve-közvetlenül pénzt mos. Ezek az emberek, amellett, hogy saját szenvedélyüknek hódolnak, kedveznek a nekik kivételes elbánást biztosító tulajdonosoknak is. Felvállalják ugyanis az óhatatlanul képződő veszteségeket is a játékban. Veszteségeik a kaszinót gazdagítják.

A rendszeres játék egyaránt jó a kaszinónak és jó a „rossz fiúknak” is.

A rendszeres repülőutak Las Vegasból vagy más kaszinóvárosokból oda-vissza látszólag csak a játékhoz kötődhetnek. Játszaniuk mindenképpen kell, mert ez mindenképpen fedezetül szolgál a rosszban sántikálók számára.

A sok-sok, éveken át folytatott ide-oda utazgatás a szükséges eszköz ahhoz, hogy legálisnak tetsző alapon tudják magukévá tenni hazájuk közpénzeinek egy részét.

Dollár tíz vagy százmilliókat négy-öt év alatt, több száz ide-oda történő luxus-utazással mosnak tisztára.

Egy-egy kaszinós hétvége során „csak” egy-két millió dollárt, eurót utaztatnak. Ha ekkora pénzt megtalálnának is náluk, a „pedigréjük”, a „kaszinós előéletük” alapján nem kapják el őket. De ilyen gondjuk sincs azoknak, akik diplomáciai védettséggel bírnak. Ha nincs előzetes gyanú, akkor nincs lebukás.

Maguk a politikusok is mennek úgymond játszani Las Vegasba, Makaóra? Ez azért nem lenne életszerű, mert lefényképezhetik őket… akár egyszerű turisták, honfitársaik…

Ilyesmit legfeljebb nagyon szegény, elmaradott harmadik világbeli országok vezetői csinálnak közvetlenül. De már ők is óvatosabbak. Nekünk azt mondják amerikai bennfentesek, a régebben állami biztonsági szolgálatoknál dolgozók, hogy a játékos-pénzmosók leginkább olyanok, akik hazájukban minden gyanú felett álló nagypolgárok, mágnások, óriás vállalatok tulajdonosai. Olyanok, akiket hazájuk vezető politikusai felbérelnek, úgymond szívességet kérnek tőlük, olyan szívességet, amelynek „nem illendő ellenállni”.

Az ilyen embereket az amerikai hatóságoknak is tisztelniük illik. Gondolom kíméletesen bánnak velük…pláne, ha az adott országgal Amerikának jók a kapcsolatai…

Csupán feltételezésekbe bocsátkozhatunk e kérdés kapcsán. A sejthető válasz az, hogy a hatóságok elsősorban a tipikus, klasszikus bűnözőkre, klasszikus maffiózokra fókuszálnak. Tulajdonképpen kizárólag a kábítószer-kereskedelem pénzmosóira.

Ez utóbbiak azonban – a megfigyelések szerint – nem nagyon preferálják már a „kaszinós megoldást”. Vélhetőleg azért, mert a kaszinók biztonsági alkalmazottai mégiscsak a hagyományos bűnözők üldözésének szakértői, sokan ex-állami alkalmazottak, és eleve össze vannak kötve például az FBI-al. Ugyanez elmondható a hongkongi, makaói barlangok biztonsági hálózatáról.

A nagy és fontos szerencsejáték centrumok közül – talán- a litván kaszinók azok, amelyek ráállni látszanak a politikai eredetű pénzmosás felderítésére.

Amerikában, mindettől függetlenül, a nemzetbiztonsági szolgálatok specialistái számon tarthatják persze, kik azok a külföldi VIP-k, vagy mely VIP-s megbízottak, tanácsadók azok, akik- hálózatszerűen, egymást váltva, azonos magánrepülőket használva óriási pénzeket tartanak kaszinós számlákon.

Legalábbis az utóbbi évekig bezárólag ott tartottak, de – most, hogy beszélünk – már nem. Visszavonultak, meghaltak, már nem járnak Las Vegasba, sőt nem is teszik be már a lábukat az Egyesült Államokba.

Miért nem?

Mert vagy okafogyottá vált, a számláikról már levették, kivitték a betervezett készpénzállományt, vagy pihentetik néhány évig most a pénzt, nem nyúlnak hozzá.

Vagy – mert például – fülest kaptak, hogy figyelik őket, legalábbis ettől tartanak, vagy pedig attól, hogy – politikai okokra hivatkozva – az amerikai hatóságok zárolják a számláikat. Ezt meg is csinálták irániakkal, szírekkel, szintén politikai összefonódásokban ténykedő orosz mágnásokkal. Egyébként is, a pénzmosási játékokkal – ha folytatni akarják őket – néha le kell állni.  Legalábbis az adott formában, az adott helyen. Formát és helyet kell cserélniük. A politikai bűnözők eleve sokkalta intelligensebbek, és főként jobban értesültek, mint a hagyományos bűnözők.