Roubini a közelgő tökéletes viharról

Dr. Doom (Dr. Végzet), azaz Nouriel Roubini időről időre közzéteszi gondolatait az előttünk álló kockázatokról. Cikkében (Magyarul ezen az oldalon olvasható – VG, 20200430) Roubini az alábbi jelentős kockázati tényezőkről ír, melyek szerinte nagyobb válságot okoznak majd a következő években, mint a 2008-as, vagy a most tavaszi válság.

A koronavírus-válság a költségvetési hiányok jelentős emelkedésével járt, pedig az államadósság már sok országban amúgy is magas volt (ha nem fenntarthatatlan), de a háztartásokat és a cégeket érintő jelentős jövedelemvesztés miatt a magánszektor adósságszintje is túl magas, ami tömeges csődökhöz, fizetésképtelenséghez vezethet.

A fejlett társadalmak öregszenek, magas és egyre növekvő az idősek aránya, ami megkívánja az egészségügyi kiadások jelentős növelését, valamint a vírusválság megmutatta, hogy nagyon fontos, hogy az általános egészségügyi ellátás és más fontos közjavak mindenki által elérhetőek legyenek, azonban ezeknek a kiadásoknak a jövőbeni finanszírozása még tovább fogja növelni a jelenleg alulfinanszírozott egészség- és társadalombiztosítási rendszerek adósságait.

A mostani válság mély recesszióval járt, jelentős visszaesést okoz a termelőeszközök és a munkaerőpiac terén, ez pedig adósságdeflációval járhat együtt, növelve a fizetésképtelenség kockázatát.

Ahogy a jegybankok küzdenek a defláció ellen, és próbálják megakadályozni a kamatok növekedését, a monetáris intézkedések egyre inkább nem konvencionálissá válnak. Rövid távon a kormányoknak monetizált költségvetési hiányokat kell fenntartaniuk, hogy elkerüljék a válságot és a deflációt, azonban a felgyorsult deglobalizációból és a megújult protekcionizmusból adódó folyamatos negatív kínálati sokk elkerülhetetlenné teszi a stagflációt.

A vírusválság idején tapasztalt ellátásilánc-sokkok kivédése érdekében a fejlett gazdaságok cégei visszaviszik majd termelésüket a világ alacsony (munkaerő)költségű régióiból a magasabb költségű hazai piacokra, ez azonban az automatizáció ütemét fogja felgyorsítani, aminek jelentős munkaerő-piaci hatása lesz. A gazdaság széles körű digitális diszrupciója és a vírusválság hatására, emberek milliói veszítették és veszítik el az állásukat, illetve kevesebbet dolgoznak vagy keresnek, azaz a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségek tovább fognak növekedni.

Az Egyesült Államok és Kína egyre gyorsabb ütemben fog távolodni egymástól, és a legtöbb ország még protekcionistább intézkedéseket fog hozni a hazai cégek és munkavállalók globális diszrupcióval szembeni védelmében. A járvány utáni világot szigorúbb korlátozások fogják jellemezni az áruk, a szolgáltatások, a tőke, a munkaerő, a technológia, az adatok és az információ áramlása terén.

A populista politikai vezetők gyakran úgy húznak hasznot a gazdaság gyengélkedéséből, a tömeges munkanélküliségből, a növekvő egyenlőtlenségekből, hogy a külföldet, a külföldieket nevezik ki a válság bűnbakjává, a kékgalléros munkavállalók és a középosztály széles rétegei fogékonyabbak lesznek a populista retorikára, ami elsősorban a migrációt és a külkereskedelmet korlátozza majd.

Amerika és Kína egymástól való elkülönülése a külkereskedelem, a technológia, a beruházások és a monetáris megoldások terén fokozódni fog, a két ország közötti diplomáciai szembenállás új hidegháborút nyit majd az USA és több riválisa, Kína, Oroszország, Irán, Észak-Korea között. Az amerikai elnökválasztás közeledtével jelentős esélye van a kibertérben zajló háború fokozódásának (emiatt az amerikai technológiai magánszektor növekvő mértékben integrálódik majd a nemzetbiztonsági szervezetekbe), ami elvezethet egy hagyományos katonai összecsapáshoz is.

A vissza-visszatérő járványokat a klímaváltozáshoz hasonlóan ember okozta folyamatoknak tekinthetjük, ezért a koronavírus válság ráirányítja a figyelmet, hogy a környezetpusztítás jóval nagyobb gazdasági felfordulást tud okozni, mint egy pénzügyi krízis, a károk egyre gyakoribbak, súlyosabbak és költségesebbek lesznek a jövőben.

A szerző szerint a fentiek megvalósulása azzal fenyeget, hogy tökéletes vihart keletkezik, amely a teljes világgazdaságot akár egy évtizedig is nagyon negatívan érintheti.