Sambuca tanulsága 2. – Légy’ te is (be)vándorló!

Nemcsak Szicília pereme néptelenedik el, de Magyarországé is. Meg a közepe… mondjuk inkább úgy, nagyon kevés terület az Magyarországon, ahol nem az elnéptelenedés a jellemző, hiszen az összlakosság csökken.

 

A térképen piros árnyalataiban (csökkenő népesség) játszó területek közös jellemzője, hogy a kék (növekvő népesség) területekhez képest lényegesen gyengébb gazdasági mutatókkal rendelkeznek. Hát még Nyugat-Európához képest!

Sambuca egy euróért kínált házai is rávilágítanak arra, hogy az ember életében nem az ingatlan, nem a családi ház a vagyon. Ott meg különösen nem, ahol az ingatlannak az elnéptelenedés (a vevők hiánya) miatt már nincs is számottevő piaci értéke. Lényegesen nagyobb vagyon forrása lehet az ember képességeinek pénzzé tétele – csak a minimálbér évi 1,8 millió forint megtermelt értéket jelent! Ha többet képeztem magam, akkor ez a potenciál nagyobb, ha kevesebbet, akkor kisebb. De ez nemcsak a képzéstől függ, hanem legalább annyira attól, hogy milyen gazdasági mikroklíma vesz körül. Ugyanis ott lehet a fejemben, képességeimben lakozó potenciált sok pénzzé váltani, ahol virágzó a gazdaság, ahol több munkalehetőség közül lehet választani, ahol a munkaadók versenyeznek a munkavállalóért. Ott fogok ugyanazért a munkáért több bért kapni és ott fogom kinevetni a 400 órás túlóratörvényt.
Nem abban kell reménykedni, hogy hátha jön egy vevő, aki egymillióval többet ad a házamért. Azt kell kiszámolni, hogy a budapesti (bécsi, londoni…) bérekkel hány hónap alatt termelem ki azt az egymillió forintot, még a megemelkedett költségek fölött is.

Ezt számolták ki Sambucaban, pepitában: nem azt számolgatták, hogy mennyit kaphatnánk ezekért a házakért, hanem azt, hogy az odaköltözők mekkora értéket teremtenek a munkájukkal.