S&P: még mindig bikapiac hosszútávon

Minden borzasztó hír, bankválság, görög csőd, spanyol dráma, kínai recesszió, európai depresszió ellenére az amerikai részvények pont azt teszik, amit egy bikapiacon várna az ember. Miután volt egy nagy menetelésük októbertől márciusig (3 éves csúcsra), estek két hónap alatt 10%-ot, nagyjából a 200 napos mozgóátlag környékére, pár hónapos minimumra, majd a rossz hírek áradata közepette elkezdtek agresszívan emelkedni. Nyilván nem lehet azt mondani, hogy innentől szabad a pálya felfelé, de  az kétségtelen, hogy ez egyelőre egy tankönyvi bikapiacnak néz ki (márpedig tudjuk, hogyha egy állat úgy néz ki, mint egy kacsa, és úgy hápog, mint egy kacsa, akkor az valószínűleg kacsa). Mi ennek az oka?

Az amerikai gazdaság a korábbi (és fenntartott) stimulusok hatására egy úgynevezett beautiful deleveraging”-et mutat be: az állam lassú eladósodása mellett a magánszektor adósság gyorsan csökken (tehát az összadósság csökken), miközben a gazdasági növekedés is fennmaradt. Lehet szidni Ben Bernanke-t, és Barack Obama-t, de a policy mix” jól működik: az összesített adósság csökkenése nem jár recesszióval. Igaz, hogy nincs kiemelkedő növekedés, de Európához képest nagyságrendekkel jobb a helyzet. Ráadásul a nem túl könnyű világgazdasági helyzet miatt mindenhonnan monetáris enyhítés várható (a kínaiak már meg is kezdték, az európaiak vonakodnak, de kénytelenek lesznek), ami segít az amerikai cégeknek is. Habár a helyzet törékeny, és bármikor borulhat, de ennél jobb nem nagyon van egy részvénypiacnak: a növekedés elég nagy ahhoz, hogy érzékelhető legyen, de nem túl nagy ahhoz, hogy a stimulus visszavonásra kerüljön. Továbbra sem tartanám meglepőnek, ha az amerikai részvények új mindenkori csúcsra kerülnének idén. Természetesen számos kockázati tényező van, és egy globális recesszió támadásával a kényes egyensúly felborulhat, de egyelőre a helyzet rendben lévőnek tűnik.

Nem úgy a feltörekvő részvénypiacokon, amelyek évek óta a befektetők kedvencei. Mivel egyre inkább úgy vélem, hogy a nagy árupiaci emelkedő trend véget ért 2008-ban, illetve oldalazásba (inflálástól függően enyhén felfelé csúszó oldalazás) váltott, ezért az erre alapozott egyéb trendek is megszünhetnek, mint például a nagy Ausztrália-bull, az inflációs nyomás, az Oroszország-sztori (vele együtt Putyin), a brazíl reál túlértékeltsége, stb. Könnyen ismét csőközeli helyzetbe kerülhet Argentína is.

Magyarországra vonatkoztatva: , a kormány a 2013-as MNB-főnökség váltás után valószínűleg fokozatos forintleértékelő politikát fog folytatni, de ha nincs árupiaci nyomás, akkor az infláció nem okoz problémát majd, ami jó a növekedésnek, jó az exportőröknek, jó a stabilitásnak, de nem jó az importőröknek. Nem túl jó a fent vázolt környezet a MOL-nak sem, hiszen az utóbbi években szinte teljes nyeresége az olajkitermelésből (és nem a finomításból vagy vegyiparból) származik, és ez csökkenhet. A Magyar Telekomnak sem kiemelkedően jó a helyzete, mivel a válságadók fennmaradnak, miközben egy árleszorító versenytársat is kapnak a Telekom cégek, ez bizonyára nem emeli a profitabilitást. Az M-betűs cégek hosszútávú kilátásai tehát szerintem nem igazán jók :) A gyógyszercégek helyzete felemás: a gyengébb forint kedvező, Oroszország fiskális helyzetének romlása kedvezőtlen. Legoptimistább hosszabb távon továbbra is az OTP-re vagyok a 4-5 nagy hazai részvény közül: a makrostabilizáció hatására még válságadók mellett is visszatérhet a nyereségessége, ami nagyot dobhat igencsak nyomott árfolyamán.

Forrás: zsiday.hu