Second hand forradalom

A „second hand forradalom” kitörése sejteti, hogy – tudatosan vagy tudatlanul – micsoda gyorsasággal, könnyedséggel épülnek le emberek emberekkel szembeni előítéletei. A viszonteladási, bizományosi újhullámos online oldalak minden porcikájukban globálisak. Indiaiak, pakisztániak, japánok és kínaiak, arabok, izraeliek, amerikaiak és oroszok, adnak, vesznek egymás által használt holmikat. És ez senkit se érdekel. E mögött a pénzben nem kifejezhető környezetvédelmi tudatosság, értelemnövekedés, értékmentés együttese húzódik meg elsősorban. Egyebek között erről beszél Ankita Roy, a londoni székhelyű, a kiskereskedelmi, azon belül főként a divat szokások változásait nyomon követő, a témákban tanácsadóként is működő kutató műhely, a GlobalData vezető munkatársa.

Zentai Péter: Félig provokáció a kérdésem, félig azonban komolyan érdekel: nem arcátlanság óriási pénzeket keresni a fiatalság hiszékenységének, naivitásának kiaknázásából?

Ankita Roy: Azt kérdezi, hogy manipulálják-e, irányítják-e a különböző korosztályok, különböző anyagi helyzetben lévő, különböző országokban élő emberek öltözködési vagy egyéb szokásait?

Konkrétabban az érdekel, hogy nem lelkiismeretlenség, egyáltalán minőségileg új fejezet-e a divat történetében, amikor divat-diktátorok már nem egyszerűen ízlést formálnak, ízlést manipulálnak, hogy pénzt keressenek, hanem szabályosan visszaélnek a fiatalok jó szándékával, jövőbe vetett hitével? A Z-nek vagy Y-nak nevezett generáció tagjai, az ezredforduló éveiben születettek jobban féltik a természetet, a Föld jövőjét, mint az idősebbek. Abban hisznek, hogy az emberiség sorsa a fenntartható környezet megteremtésétől függ. Igyekeznek is ennek megfelelően élni, viselkedni, még öltözködni is. Erre jönnek üzleti csoportok és ezt a gondolatvilágot saját érdekből meglovagolják…

Azért keresett meg, ha jól értettem, hogy a vásárlási trendek változásairól beszéljek. Jómagam, saját felméréseink alapján, elsősorban rögzíteni vagy megerősíteni tudom az adatokat arról, hogy világunkban fergeteges mértékben, drámaian alakul át a kiskereskedelem és ez leginkább a divatáruk kereskedelmében mutatkozik meg.

A kiskereskedelem iránya márpedig globálisan a resale (a másodlagos, a viszont kereskedelem) irányába halad.

Ez hatalmas változás valóban. Mert – ha jól feltételezem – a másodkézből történő vásárlás, a second hand globalizálódása alapvetően politikai hozzáállásból fakad… Amit persze lehet manipulálni.

Nem aktuális politikai, hanem társadalmi felelősségvállalásból…

Ebben mi a manipuláció?Miért is ne alakulna ki kollektív aggodalom fiatalság körében amiatt, hogy az utóbbi évtizedekben évente 100-200 milliárd darabnyi ruha- és egyéb öltözködéshez szükséges hozzávalót gyártanak világszerte és ennek az irdatlan tömegnek fele hulladékként elég? Elégetik a ruhákat, a divat-hozzávalókat és elképesztő energiát pazarolnak el közben. Káros anyagok kerülnek emiatt a földbe, a levegőbe.

Aki ezt tudja, az onnan tudja, hogy megírják nekik, a fejükbe vésik. A fiatalok platformjain, TikTokon, Instagramon, a Redditen, a Robin-Hoodon és a többi hasonlón éjjel-nappal ezt nyomják a számukra… Velük építtetik ki a „zöld gazdaságot”, amiről egyelőre senki sem tud konkrétumot, viszont jól hangzik…

Ha így lenne, mi benne a kivetnivaló? Egyébként meglehetősen pontosan tudja minden tájékozott ember, hogy mit rejt magában a zöld gazdaság kifejezés.

Csakhogy a háttérben nem sima tudományos, ismeretterjesztés húzódik meg, hanem az, hogy globális cégek ilyen impulzusok, sokkoló tartalmak szponzorálása, illetőleg kreálása révén építhetnek fel újabb és újabb kereskedelmi oldalakat rendkívüli forgalmat generálva. Csak így futhatott fel minden idők leghatékonyabb bizományi áruház-ócskapiac hálózata – mégpedig a világhálón.

Önnek a modern kapitalizmussal, általában a kapitalizmussal van baja, nem az agymosással. Ahol nincs kapitalizmus, ott csak szóba sem kerülhetne alulról jövően a környezet védelme. Az ál- vagy államkapitalista társadalmak, a diktatúrák, az áldemokráciák csak utólagosan állnak be a sorba. Kínát, Oroszországot és a hasonlókat maguktól, önszántukból sosem érdekelte a környezetkímélés. A tőkés társadalmakat pedig azok nyitottságából eredően érdekli ténylegesen ez a tematika. Nem a politikai hatalom a mérvadó a fejlődés irányának meghatározásában, hanem az alulról jövő, a kormányoktól független hálózatok, intézmények, autonóm tudományos műhelyek szava. Az erőteljesebbnek, hatásosabbnak tud bizonyulni, mint a politikai hatalom szava. A tőke pedig – természeténél fogva – alkalmazkodik… Akár tevékenyen segítheti az autonóm, a kormányoktól független kezdeményezéseket. Annál is inkább, mert ha nem teszi, akkor elszigetelődhet saját potenciális vevőkörétől. Így hát érdekévé válik a progresszió segítése.

Az egész nyitja a nyitottság, a kimondatlan vagy kimondott együttműködés szerves kialakulása polgári, fogyasztói, tudományos és üzleti érdekű csoportok között. Az edukálást lehet persze manipulációnak, agymosásnak nevezni, de egy ilyen vita csupán időpocsékolás… Ha Maga bizonyítani tudná, hogy a second hand online értékesítésből pénzt kereső cégek hazugságokat terjesztenek, hamis állításokkal tömik a fiatalság fejét klímaváltozás, megújuló energia és megújulni képes termékek gyártása ügyében, akkor lenne értelme annak, hogy provokál vagy provokálást színlel. De így teljesen öncélú dolog azt feszegetni, hogy miért akarnak pénzt csinálni üzleti vállalkozások abból, hogy a divatra leginkább figyelők körében rendkívüli nagy azok aránya, akik minőségi változást akarnak a környezet megóvása érdekében, és ennek megfelelően készek saját szokásaik felülvizsgálatára, megváltoztatására. Utazásban, közlekedésben, öltözködésben…

Vajon akkor is hasítana a second hand szisztéma az online vásárlások és eladások terén, ha nem avatkozott volna be az életünkbe a Covid?

Annak előtte, még 2019-ben látott napvilágot – történetesen a mi munkánk eredményeként – a valaha készült legszélesebb globális felmérés az emberek vásárlási szokásainak változásairól – középpontba állítva a divat helyzetét. Már akkor, a járvány kitörése előtt világossá vált, hogy a harmincöt-negyven évnél idősebbek másfél évtized alatt csaknem megkétszerezték a ruha, a lábbeli és minden egyéb divathoz, illetve öltözködéshez kapcsolódó vásárlásaikat, viszont fele annyi ideig se használták az újonnan beszerzett holmikat, mint a korábbi idők harmincasai, negyvenesei, ötvenesei, hatvanasai. 2018-19-re általánossá vált – Thaiföldtől, Brazílián keresztül, az USA-ig, Oroszországig – hogy a tipikus vásárló réginek minősítette azokat a ruhadarabjait, amelyeket mindössze kétszer-háromszor hordott összesen. Ugyanakkor már két évvel ezelőtt is szignifikánsan másként álltak a dolgokhoz a huszon- és harmincon évesek.

Tudniillik mind a csendes-óceáni, mind az atlanti térség (Dél-Kelet Ázsia, Ausztrália, Nyugat-Európa, Észak-Amerika) ifjú fogyasztóinak több mint ötven százaléka mutatkozott fogékonyabbnak a fenntartható divat iránt, mint a fast fashion (a gyors, hamar eldobható, kiselejtezhető) irányába. A pandémia ideje alatt kétségtelenül minőségi áttörés ment végbe.

Mégpedig, milyen áttörés?

A Z generáció diktál már. Az ő hozzáállásuk válik mérvadóvá a trendek alakulásában…

Visszafordíthatatlanul?

A mi általunk végzett, illetve a skandináv, a német kereskedelmi helyzet- és divat felmérések egy irányba mutatnak: 2030-ig folyamatosan és egyre erőteljesebb ütemben emelkedik a viszonteladási piac. És ezt a Z generáció generálja, magával ragadva az idősebbeket. Maguk a piac kereskedelmi főszereplői, a plázák, a meghatározó márkák vezetői és az online kereskedelem irányítói megegyeznek abban, hogy nyolc-kilenc éven belül évente nyolcvan milliárd dolláros forgalmat produkál a second-hand és annak különböző leágazása. Mindeközben a klasszikus fast fashion, a bevásárló központok hírneves márkaboltjai ennek a felét, negyven milliárd dollárt fognak csak produkálni. Más szóval a ma ifjúsága egyidejűleg mutat irányt az idősebbeknek és a nálánál fiatalabbaknak. Azoknak, akik ma alig tíz évesek.

Nem arról van szó, kérdem még egyszer, hogy a huszonéveseket irányítják, fordítják a kereskedők a second hand irányába? Önérdekből.

Téved! Áttételeken keresztül a világ minden egyes történése mögött létezhet összeesküvés, de erről vitát folytatni, fölösleges időhúzás, értelmetlenség. 

Konkrétan, a jelen világban, a gyakorlatban nincs egyébről szó, mint arról, amit mi magunk (értsd GlobalData) felmértünk. A resale (a viszont-, a másodkézből való értékesítés) azért fejlődik 11-szer gyorsabban a hagyományos kereskedelemnél, mert az újabb és újabb vásárlói rétegek tudatosabbak, mint az előző nemzedékekhez tartozók. E mögött az újrahasznosításba vetett nem csupán hit, hanem a pénzben nem kifejezhető környezetvédelmi tudatosság, értelemnövekedés, értékmentés együttese húzódik meg legelsősorban.

Azért, mert kevesebb a pénzük és persze hogy inkább vásárolnak jót olcsóbban, mint hamar eldobandót drágábban… E tekintetben tényleg tudatosabbak, sőt okosabbak.

Ön most már csak provokál. Nem hiszem el, hogy ennyire lenézné a fiatalságot, hogy kizárólag anyagiasságot feltételez róluk. A jelenlegi fiatalság kimutatottan – történelmi mértékben – a legkevésbé anyagias gondolkodású ugyanis.

Józan ésszel bárki belátja, hogy kevesebbet kell fizetni a használtért, mint az újért. De nem mindegy, hogy milyen a használt és milyen az új… Természetes, hogy nagyon is meghúzódik pénzügyi szempont is a szokás váltásban.

De ennél két másik körülmény változása inkább meghatározó. Az első, amiről eddig beszéltünk, hogy tudatosan tér vissza a világháborút követő másfél évtized és az azt megelőző évtizedek alapvető családias szokása, főként Nyugat-Európában: „ha jó volt az első szülöttnek az a cipő, akkor jó lesz az a második, majd a harmadik gyereknek is”. Valaha természetes volt, hogy a gyerekek használt ruhát viselnek. Azt akkor a pénz- és az áruhiány motiválta.

A hagyomány felelevenedése ma merőben ellenkező irányból generálódik. A ruhanemű azért olcsó, megfizethető, mert kizsákmányolt gyerekek, alulfizetett felnőttek borzalmas körülmények között gyártják őket a harmadik világban. Ezt a megalázottsági helyzetet a gazdagabb országokban élő fogyasztó fiatalok határozottan elutasítják.

A másik faktor a szokásváltás mögött a túlkínálat, a túltermelés. Az, hogy nem fér az újabb nemzedékek fejébe, miért kellene egy embernek húsz pár cipő, miért kell ruhákat otthon felhalmozni, ha amúgy senki sem használja őket, óhatatlan sorsuk a ruhatemetőbe vezet?

A harmadik faktor, ami szintén foglalkoztatja fiatalok százmillióit világszerte, hogy egyáltalán miért kell az embernek mindenből új, ha a régebbi, az alig használt, de jó, tartós minőség pillanatok alatt, és alacsony áron is beszerezhető, vagy kölcsönvehető.

Ezt részletezné?

A szokás megváltozásának lényege leginkább az információs technológia és az annak hatására átalakuló észjárás fejlődésében húzódhat meg. Ezt nem csak mi állítjuk, hanem a kereskedelem és a divat alakulását elsősorban Németországban és Nyugat-Európa többi országában figyelemmel követő Institut für Handelsforschung (Köln) is a friss tanulmányában. A pandémia miatt kétségtelenül felgyorsultan alakultak és alakulnak napjainkban tovább a luxus divattól kezdve a könyvek- és divatos műszaki cikkek adásvételéig másodlagos forgalmazást gyakorló online értékesítési felületek. Ezeknek két közös, és lényegi áttörést produkáló jellemzőjük, hogy egyrészt anyagilag erősen – sokkal erősebben, mint a korábban – érdekeltté teszi a second hand kereskedelemben mind az eladót, mind a vevőt, másrészt a használt árut ugyanolyan garanciákkal látja el, mint amit korábban csak az új termékekre specializálódott online-kereskedelem és a klasszikus kiskereskedelem nyújtott.

A second hand újhullámos startupok mindannyian – ingyen – előzetesen bevizsgálják, átvilágítják és igény-csoportokra-alcsoportokra bontva aprólékosan szelektálják a holmikat.

Nyugat-Európában a használt online kereskedelemben harminc százalékot tesznek ki a könyvek, a lemezek, hosszabb használati értéket hordozó egyéb cikkek.

E portálok összevethetetlenül transzparensebbek, mint az egyelőre még piacmeghatározó hasonló tartalmat hordozó, világhírű, globális portáloké. Jóllehet ez utóbbiak is beindultak és integrálódnak az „new wave” second-hand bizniszbe.

Mindeközben, ha hinni lehet a híreknek, napjainkban talán a legnagyobb hírnévre egy francia székhelyű luxus second hand piac tesz szert…

Sőt, a ruhanemű hosszú távra szóló kölcsönzésére, annak rendszeres lecserélését lehetővé tevő folyamatos előfizetésére fókuszáló divat diverzifikálás is beindulni látszik – óriási sikerrel. Főként Amerikában.

Az viszont tényleg figyelemre méltó, hogy az a bizonyos francia cég és nemzetközi új konkurensei éppen az utóbbi hetekben mekkora tőkeinjekciókra tettek szert.

Az second handben utazó új tőkés társak között szerepel többek között a klímaváltozással, a természet kifáradásának veszélyével másfél évtizede szisztematikusan foglalkozó egykori amerikai alelnök, sőt legújabban a világsajtóban legtöbbet emlegetett japán online bank is.

E téren, el kell ismernem, tényleg segít a second hand „hypolásában” a hírességek megjelenése.

Ami a tartalmat illeti: nos, ott kiderülni látszik, hogy a világ legdrágább márkái büszkén adják nevüket a bizományi értékesítéshez és a világ leggazdagabbjai, de talán inkább a nagyon jómódúak körében is hódítani képes két – az ő életükben újdonságnak számító – szokás.

Az egyik, hogy a felső társadalmi rétegek tagjai is hajlandók hordani mások által levetett holmit. A másik pedig, hogy akarnak, hajlandók, mernek a világhálón keresztül vásárolni, ráadásul olyanoktól, akiket egyáltalán nem ismernek és talán sosem fognak megismerni személyesen.

Az egész second hand forradalom egyébként sejteti, hogy – tudatosan vagy tudatlanul – praktikus alapon micsoda gyorsasággal, könnyedséggel épülnek le emberek emberekkel szembeni előítéletei. A viszonteladási, bizományosi új online oldalak minden porcikájukban globálisak. Indiaiak, pakisztániak, japánok és kínaiak, arabok és izraeliek, amerikaiak és oroszok adnak, vesznek egymásnak-egymástól, és nem titok tárgya egyik felületen sem az eladó származási helye, lakhelye.