Sushi love

Miközben csak az USA-ban legalább 100 000 vendéglátóhelyet zártak be a járvány miatt és 2 millió embert bocsátottak el, és visszaesnek a hagyományos éttermek, egy szegmens igazán szárnyal, az elviteles sushi éttermeké.

Teljesen érthető, hogy miért. A kiszállítós műfajra ez a japán ételcsalád, akár maki, akár uramaki, akár nigiri, akár sashimi, akármilyen hideg szettben, a lehető legalkalmasabb. A pizza frissen, helyben jó, szállítva megcsoffad, elveszíti a ropogósságát, nem ugyanaz. Ott kell enni, amikor gőzölögve kiszedik lapáttal az 500 fokos fatüzelésű kemencéből az orrod előtt. Legfeljebb a római stílusú szeletpizza, de az is csak otthon rásütve. A levesek vállalhatatlanul rondák lesznek. Egyébként is, levest műanyagból, ne már. A rántotthús se jó kihűlve, a ropogós panírnak annyi a dobozban, nyúlóssá válik.  A steaknek is rosszat tesz a szállítás, nagyon rosszat. Még a hambi jön szóba, de könnyen szétcsúszik az is, a sült krumpli megpuhul befedve.

Főtt olasz tészta kizárva elszállításra, egyrészt megcsinálja az ember magának negyed óra alatt, másrészt a tészta csak teljesen frissen fogyasztva jó. Képzeljünk el egy pestós tésztát, egy percen belül veszít az élvezeti értékéből, ráfagy a zöld, fenyőmagos kulimász. Csak azonnal, a tésztaszűrés után hamar belapátolva jó. Percek alatt túlpuhul és kihűl, nem lesz al dente. Ott helyben a konyha mellett kell enni, gyertek, gyerekek, kész a tészta, zabaidő, harangoztak. Vagy gondoljunk a sztrapacskára, az istenek eledelére. Hát a kisült szalonnakockák is csak ott helyben ropognak, és a juhtúró is milyen már a nokedlire rádermedve. Fúj. Meg ki rendel sztrapacsát, házi étel. A nagyi tudja legjobban úgyis, a nagyi 100 éve és 100 év múlva is a nokedliszaggatás koronázatlan királynője, ahogy a gyűrűs ujja koccan a lábos pereméhez. Vita nincs.

Kiszállításra legtutibb a hideg sushi. Szépen ki lehet tálalni, rögzíteni valami kellemes dekorral a tekercseket, nem árt neki egy kis pihenés és a szobahőmérséklet se rövid időre. Sőt, hűtőhidegen nem jó! Ráadásul egészséges, laktató, de nem eltelítő, jól beilleszthető a modern fancy diétákba, gyúróslaca is imádja tolni az instára. A lazac, a tonhal, a vajhal, a makréla, az angolna, a polip, a rák, a kaviár aztán meg pláne minden étrendi kívánalomnak megfelelnek, egy kis rizzsel, avokádóval, uborkával meg tojással.

Ráadásul míg a többi ételfajtát viszonylag könnyen lehet reprodukálni otthon, jó, a fine dining csodakölteményeket persze nem. De azok nem is jönnek szóba kiszállításra, mert rondák lesznek, eltűnik belőlük épp, az az esztétikai plusz, amitől van piaci létjogosultságuk, és kell mellé a szép szerviz, meg a kellemes hely. Sushit tekerészni otthon ritkán fog az ember. Párszor belevágtunk, aztán eluntuk, macerás. Ki lehet tanulni, de ha már főz otthon az ember, miért ne inkább meleget készítsen, egy jó magyar klasszikust, pörköltet vagy tésztát.

Szóval a sushit az isten is járványra és kiszállításra teremtette, ráadásul remek közös élmény is a megrendelt színes, szemet gyönyörködtető szettekből együtt kimazsolázni kinek-kinek a kedvencét, mert nem mindenki szereti például a nyers halat. Vannak állítólag ilyenek, annak jöhet akár zöldséges vagy tojásos sushi, vagy kalifornia tekercs, és akkor barátságosan lehet osztozkodni, családi körben. Igazán jó móka, mellesleg nulla házimunka mellett.

Járvány után is menni fog ezerrel. Nem véletlen, hogy már a Lidl-ben is van elviteles sushi, és kiszállítósra is több tucat van már Pesten. Egy-kettő egész jó, és sok vállalhatatlan. A nyers hallal ugye nagyon vigyázni kell, csak atombiztos, kipróbált helyről szabad rendelni, ez nem olyan, hogy na bumm, legfeljebb rossz volt a pizza. Persze még messze vagyunk attól, amit például Spanyolországban látni, hogy nagyobb élelmiszer-áruházakban külön sushi műhely van, ahol buzgó alacsony japán szakácsok, némán és helyben, mint a sushi import felkent papjai, frissen tekergetik az elviteles dobozokba a témát. Ahhoz kéne itthon is akkora vásárlóerő, hogy megérje. Egy nagyobb kétszemélyes doboz 25 euró, mert a sushi azért nem olcsó. Szépen inflálódik is az inflálódó forinttal, és ugye nem is terem meg a hortobágyi halastóban. A viszonzott sushi szerelemhez kellenek a klappoló globalizált ellátási láncok, amikor egy tányéron több földrész van.

Forrás: Vakmajom a Facebookon