Szabályozni vagy nem szabályozni?

Régóta azt gondolom, hogy az amerikai technológiai cégeket meg fogja regulázni a szabályozó, melynek köszönhetően érdemben fog csökkenni a piaci erőfölényük. Sokszor hallottam az elmúlt egy-két évben ellenérvként, hogy a szabályozó hatóságoknak fogalmuk sincs, hogy miképp működnek ezek a cégek. A régimódi megközelítések itt semmit sem érnek, képtelenek lesznek érdemi módon szabályozni a tevékenységüket.

Nos ebben egyértelműen változás következett be az elmúlt hónapokban. Joe Biden előbb Lina Khant nevezte ki a Szövetségi Kereskedelmi bizottság tagjai közé, majd a szenátusi jóváhagyást követően a bizottság elnökletével is megbízta. Vele kapcsolatban biztosan nem áll fenn a fenti vád, hiszen szakterülete a nagy technológiai cégek monopol tevékenysége, korábbi tanulmányaiban épp a jelenlegi versenyellenes szabályozás hiányosságaira hívta fel a figyelmet. Ha ez nem lenne elég, akkor érdemes azt is megemlíteni, hogy az amerikai elnök az Igazságügyi Minisztérium trösztellenes osztályának élére az a Jonathan Kantert jelölte a közelmúltban, aki éveken keresztül képviselt ügyfeleket a Google elleni antitröszt ellenes perekben. Nos ezzel a felállással véleményem szerint ezt az ellenérvet kihúzhatjuk a listáról.

Sokszor elhangzik azonban, hogy ha a szándék erős is a nagy piaci erővel rendelkező technológia cégekkel szembeni szigorú fellépésre, a politikai érdekek nem engedik meg, hogy ezen vállalatok piaci erejét lényegesen csökkentő intézkedéseket és szabályokat hozzanak. Eszerint az USA egész egyszerűen nem engedheti meg magának a Kínával szembeni gazdasági hegemóniáért folytatott harcban ezt a luxust, a kínai tech cégek egész egyszerűen nem előzhetik meg olyan kulcsfontosságú technológiákért folytatott harcban amerikai riválisaikat, mint például a mesterséges intelligencia. Nos a közelmúlt eseményei alapján úgy tűnik a kínaiak ezt az érvet nem ismerik, vagy különösebben nem érdekli őket. A 100 éves kommunista párt épp a minap mutatta be új öt éves tervét, melyben a hazai cégek szigorú szabályozását vetíti előre. De az elmúlt szűk év lépései is a központi szigor irányába mutatnak. Elég felidéznünk a Tencent, az Alibaba vagy a Didi vesszőfutását, vagy az oktatási cégekkel szembeni közelmúltbeli központi fellépést, mely gyakorlatilag ellehetetleníti működésüket. A kínai hatóságok milliárd dolláros bírságokat szabnak ki antitröszt vizsgálatok során, tucatnyi céget marasztalnak el, kvázi megtiltják az amerikai tőzsdére lépést a vállalatoknak. El tudom képzelni, hogy jó alkalom az amerikai szabályozó számára is, hogy kicsit nagyobb rendet tegyen a saját háza táján.

A pro érveim mellett én is felhozok azért egy kontrát. Az öt legnagyobb technológiai vállalat ma az amerikai GDP 40 százalékánál is többet ér. A passzív befektetési stratégiák és a magánszemélyek térnyerésének köszönhetően az amerikai lakosság gyakorlatilag mára ki van tömve ezekkel a papírokkal. Ez azért némi óvatosságra intheti a törvényhozókat.